Képviselőházi napló, 1896. XXXIV. kötet • 1901. február 27–márczius 30.

Ülésnapok - 1896-669

í*4>9. országos ülés 1301. február 27-én, szerdán. 9 meg azt is eléri, hogy az úgynevezett árverési hiénák nem fognak garázdálkodni a családok szentélyében, és nem szedik össze azokat a drága pénzen szerzett bútorokat potom áron, hogy aztán pár krajczár nyereséggel odább adják. Felhívom a t. igazságügyminiszter úr •szíves figyelmét arra, hogy ebben a tekintetben méltóztassék tovább menni', méltóztassék a dolgot megérlelni és keresztülhajtani. Engedje meg a t. képviselőház, hogy röviden megemlékezzem az úgynevezett lajstromos rendszerről. A lajstromos rendszerről az általános vélemény az, hogy a per folyama alatt teljesen bevált. En is ezt hiszem. De nagy hibája a lajstromos rendszernek az, hogy a bírót elvonja a kizárólagos birói funkcziótól, hogy a bírónak ellenőriznie kell annak vezetését, hogy a bírónak még oly csekélységre is kell vigyáznia., vájjon a felek a bélyegekét felragasztották-e, — megint pénzügyi szempontból, — különben a bíró felelős érte. Hogy a lajstromos rendszer által a bírótól elvont időt megtakaríthassuk, csak értelmes, szakképzett, gyakorlott kezelőszemélyzetre van szükség. Erdély Sándor : Természetes. Barabás Béla: De ha ilyet kívánunk ós olyant állítunk oda, természetes, az államnak kell, hogy megfizesse ezt a személyzetet, mert olcsó húsnak híg a leve. Mindenféle kétes exisztencziából lajstromkezelő egyéneket nevelni nem lehet. Hangsúlyoztam, hogy a por folyama alatt a lajstromrendszer bevált. De hátrányait érezni fogjuk hosszú évek múltán. Majd a res judieata kifogások el fosnak esni, és minthoa-y nehéz lesz megtalálni évek előtt lefolytatott pereket, kísérletek fognak történni számos rosszhiszemű ember részéről, hogy pereket ugyanazon alapokon megindítsanak, mert a res judieatával elő sem lehet állani. Ezen lehet segíteni. Az irattárba ha bekerülnek a perek, minden évben egy úgynevezett index mutatókönyv vezetendő, hogy az illető évfolyamán mily perek fordultak meg a. járásbiró előtt, utalva természetesen a számokra, a melyeket a lajstromozásnál kaptak. Ha az évenként elkészített index a. jogkereső közönségnek rendelkezésére fog állani, meg lesz akadályozva, hogy rosszhiszemű emberek viszszaélhessenek és ugyanazt a pert újból folya• matba tehessék. Megemlékezem röviden, t. képviselőház, a váltó- és kereskedelmi eljárásról. Csak anynyiban teszem azt, hogy ki kell jelentenem, hogy ennek egyáltalán semmiféle értelme nincs ; nincs még Budapesten sem. a, hol külön váltó- ós kereskedelmi törvényszék van. JtÉPVH. NAPLÓ. 1896—1901. XXXIV. KÖTET. De ha már itt megvan, alkalmazzuk Budapesten, a vidéket ne terheljük vele, mert a váltó- és kereskedelmi eljárásnak a rendes eljárástól eltérő szabályai csak arra jók.és arra alkalmasak, hogy az illetékességi kifogásokat szaporítsák; a hátrányait megérzik, de az előnyeit egyáltalában nem. Röviden megemlékezem, t. ház, a csődtörvényről. Itt már eljutottunk odáig, hogy egész nyugodt lélekkel ós minden szemrehányás nélkül elmondhatom, hogy a legbótrányosabb állapotok vannak a csődtörvény keretében. Egy kontrasztot képez az, ha nézzük, hogy milyen kevés csőddel találkozunk. Talán ez a gazdasági viszonyok javulásának a következménye? Dehogy, a, hitelezők irtóznak attól, hogy egy adós ellen csődöt kérjenek, inkább lemennek 10—20 százalékos kiegyezkédesre, csakhogy a csődtől megmeneküljenek. Ez nagyon keserves és veszedelmes része a magyar igazságszolgáltatásnak, mert ha ma egy csőd üt ki, egész nyíltan és őszintén megmondom, hogy ha abban a csődben kevés a. vagyon, azt teljesen megeszi a, tömeggondnok, ha pedig sok a vagyon, a, tömeggondnok meggazdagodik belőle, de a. hitelezők nem kapnak semmit. Nagy csődvagyon kell, hogy néhány perczent jusson a, hit A csődtörvényt reformálni kell és a. tömeg-gondnokok szertelen gazdálkodásának kezére kell ütni. Ne csudálkozzunk aztán, ha gyakran találkozunk azon esetekkel, hogy a közadós, mikor még nem volt közadós, de érzi a» veszélyt, ingatlanait szép szerével odább adja, úgy gondolkozván, hogy hiszen úgy is a tömeg-gondnok eszi meg, s a hitelező nem kap semmit, hát legalább megment valamit a családjának. Ez egészséges gondolkodás is abból n szempontból, ha ő a végeredményt nézi. mert vógeredmónykép tisztára az jön ki, hogy a hitelezők sirva nézhetnek a pénzük után. Azon tervezetéről az igen tisztelt pénzügyminiszter urnak szintén röviden megemlékezem, mely a budapesti járásbíróságok központosítására ós a bűnfenyítő járásbíróság deczentralizácziójára vonatkozik. A polgári ügyekben a járásbíróságok központosítása tökéletesen helyes, (Igaz! Uijy vem !) sőt nem is képez nagy veszélyt, ha egész Budapest területén egy helyen van, mert az a körülmény, hogy Budára vagy Kőbányára kérnek járásbíróságot, ez már a politikusoknak a helyi érdekekre vonatkozó követelménye és nem az igazságszolgáltatás követelménye. Epén azért csak helyteleníteni tudnám, ha az igen tisztelt miniszter úr beleugrana azon kívánságokba ós követelményekbe, hogy a büntető járásbíróságok szótosztassanak, mert elég jó