Képviselőházi napló, 1896. XXXIV. kötet • 1901. február 27–márczius 30.

Ülésnapok - 1896-674

j 34 "^ országos ülés 1901. niárczins 5-én, kedden. lm a tanfolyamot elvégezték, a közös hadse­reg kötelékébe akarnak lépni, ezen növendékek számára van ezenkívül egy, mondjuk ismétlő német előadás. A német nyelv előadatik a tanintézetekben kisebb-nagyobb óraszámban, de hogy valamely tantárgy németül adatnék elő, azt határozottan tagadom, az ilyen nem exisztál. (Helyeslés a jobboldalon.) Igenis, a ma­gyar tankönyvekben látható, hogy a katonai technikai kifejezések a magyar szó mellett zárjelben németül is ki vannak téve; így pél­dául az ágyú szó mellett ott van, hogy Ge­schütz. Az csak természetes, és a növendékek saját érdekében van, hogy elsajátítsák a né­met technikai kifejezéseket, minthogy- előbb­utóbb közös védelemre fognak összeműködni a közös hadsereggel. Vannak egyes tantárgyak, a melyekre természetesen súlyt kell fektetni. mint például a harczászat, fegyvertan, erődítés­tan, szolgálati szabályzat, azoknak technikai kifejezéseit németül is el kell sajátítani, főleg azon növendékeknek, kik magasabb kiképzés után törekszenek. De viszont, hogy germanizáezió nemcsak nálunk nincs, a közös hadsereg katonai inté­zeteiben is elősegítik a magyar nyelv elsajá­títását, annak legjobb bizonyítéka, hogy minden közös katonai intézetben, a. mely Magyarorszá­gon van elhelyezve, legyen az hadapródiskola vagy reáliskola, kötelező a tantárgyak között a magyar nyelv, ós előfordul a többi közös katonai intézetben, a melyek pedig Magyar­országon kivűl vannak elhelyezve, hogy a. nö­vendékek választhatják azt a nyelvet, a me­lyet tanulni akarnak. A magyar választhatja, ha kedve van hozzá, a magyart, a cseh a csehet, az oláh az oláht, a szerb a szerbet, de ismétlem, hogy a közös katonai intézetek­ben, melyek Magyarországon vannak elhelyez­ve, kötelező tantárgy a magvai 1 nyelv is. (He­lyeslés jobb fel öl.) Azt hiszem, ez sem azt mutatja. hogy mi egyáltalán germanizálni kívánunk, hanem igenis: nemcsak az alantasabb, hanem a magasabbrangú tisztek is igyekeznek elsa­játítani a magvar nyelvet, melyre nem egy példát tudok. Maga igen tisztelt Thaly Kál­mán képviselőtársam elismerte, hogy örömmel tapasztalta, hogy a közös hadseregbeli tisztek közt is sokkal gyakoribb a magyar nyelv hasz­nálata ; de viszont kifogásolta, hogy a honvéd­tiszteknél a német nyelv használata növekszik. Thaly Kálmán: Nyilvános helyen! Gromon Dezső áliamtitkár: A mit ón teszek, azt nyilvános helyen ópúgy teszem, mint zárt helyiségben, mert én soha szógyelni nem fogom azt, a mit teszek. Mikor az a tiszt belátja, hogy csak hasznára van, és saját ér­dekében cselekszik, ha a német nyelvet el­sajátítja, akkor nem lehet kívánni, hogy ezt csak zárt helyen tegye. Kell, hogy ez a hon­védtiszteknek saját érdekükben álljon, mert a nélkül, hogy ón erre ösztönözném őket, a mi hatáskörömben sem áll, igen sok honvódtiszt szabadságidejét arra használja, hogy Német­országba menjen, hogy a német nyelvet gyor­sabban ós jobban elsajátítsa. Azért mondtam, hogy saját érdekében teszi, mert azok a tisz­tek, a kik ezt így fogják fel, művelődós czél­jából ós katonai képzettségük bővítése végett a német nyelvet okvetetlenül elsajátítják. Én kívánnám, hogy bár annyi katonai szakkönyv volna magyar nyelven írva, hogy a honvéd­tiszteknek ne A r olna szükségük más nyelven irt könyveket olvasni ós tanulmányozni; de ha akarja katonai képzettségét bővíteni, ok­vetlenül szükséges, hogy szakkönyveket hasz­náljon, azok pedig legnagyobb részt csak né­met nyelven kaphatók. (Ellenmondás a szélső baloldalon.) Thaly Kálmán: Francziáúl is! Gromon Dezső államtitkár: Azt hiszi talán t. képviselőtársam, hogy azokat a könyve­ket le lehet fordíttatni? Azt hiszi, hogy egy könyvárus vállalkozik arra, hogy talán 40—50 példány miatt egyes munkákat lefordíttasson? Hogy pedig a honvédelmi minisztérium min­den egyes szakkönyvet, költséget nem kí­mélve, lefordíttasson azért, mert egyes tisztek ezt, vagy ezt a szakmunkát olvasni, vagy ta­nulmányozni óhajtják, erre, azt hiszem, a szűkre szabott költségvetésből a költség ki nem telik. Igen tisztelt Thaly Kálmán képviselő úr azt is félhozta, hogy sajnos, a gyakorlati uta­zásokat a felső tiszti tanfolyambeli és a Ludo­vika Akadémia felsőbb óvfolyambeli növendékei nem Magyarországon végzik, hanem elmennek Brünnbe, Bécsbe, Krakkóba, a csehországi városokba, és általában felkeresik azon helye­ket, a hol az utolsó évtizedekben vagy csaták vívattak, vagy régi időben a franczia háború­ban is csataterekűl szolgáltak. Én elismerem, hogy kötelességük is ezen tanfolyambelieknek a magyarországi volt harcztereket ós stratégiai pontokat tanulmányozni, de, hogy ezt csak Magyarországon tehessék ós Ausztriába ne mehessenek, az megint nem volna helyes, mert azon fiatal növendékeknek, kik tanummnyaik, szorgalmuk által a vezérkarba jutnak, kötelessé­gük az egész monarchiát ismerni, hogy valami­kor egy komoly pillanatban, megfelelhessenek feladatuknak. (Helyeslés a jobboldalon.) Ne álljanak ott, hogy csak Magyarországot ismerik ós a szomszédtartományokat nem; mert ez, azt_hi­szem, sem helyes, sem czólszerű nem lenne. Hogy pedig a honvédelmi miniszter úr mü-

Next

/
Thumbnails
Contents