Képviselőházi napló, 1896. XXXIV. kötet • 1901. február 27–márczius 30.
Ülésnapok - 1896-674
674 országos ülés 1901. márczius 5-én, kedden. 135 lasztást követett volna el, midőn nem kórt engedélyt arra,, hogy egyes tanfolyamok növendékei tanulmányútra Ausztriába mehessenek, erre, ha jól emlékszem, a tegnapi napon a t. miniszterelnök úr már megfelelt. Hiszen a törvény világosan a, mozgósítás, a háború idejére szól. Már magában ez a szó »alkalmaztatik a honvédség*, mutatja, hogy itt nem lehet szó tanulmányútról. (Igaz! Úgy van! a jobboldalon.) De vegyék a dolog praktikus oldalát. Hogyan lehet ezt kivinni, mikor például ő Felségének legmagasabb kegye folytán minden évben egy lovas honvéd huszártiszt a spanyol iskolában kiképzést nyer ? Ezt talán előbb be kellene az országgyűlésnek jelenteni, mert az illető Bécsben tartózkodik ? Vagy, ha az országgyűlés nincs együtt, össze kellene hívni, hogy adjon engedélyt, hogy azt a főhadnagyot Bécsbe lehessen vezényelni a spanyol iskolába, hogy ott tökéletesítse magát és később a honvódlovasságnál lovaglótanári minőségbenműködhessék ? Azt hiszem, ezt prakticze kivinni nem lehet és lehetetlen, hogy ez volna a törvény intencziója. (Bálijuk! Halljuk!) Bocsánatot kérek, ha kissé lassabban nézem keresztül jegyzeteimet, de már harmadnapja igyekszem szóhoz jutni, s egyes részletek már kissé elmosódtak elmémbe. (Halljuk! Hajijuk!) De élénken emlékszem arra, a. miért igen tisztelt barátom, Thaly Kálmán engem nagyon megrótt. És habár nem is szokás, hogy itt a, képviselőházban reflektáljunk azokra, mik a felsőházban mondatnak, de miután Thaly Kálmán képviselő úr ezt felemlítette ós a t. házban senki ez ellen észrevételt nem tett, azt hiszem, én is vehetem magamnak azt a bátorságot, hogy ezen rám nézve nem mondom kellemetlen, de személyi vonatkozású ügyben félreértett szavaim helyreigazítása czóljából nyilatkozzam. (Halljuk! Halljuk!) Ha jól emlékszem báró Prónay Dezső volt az, ... Thaly Kálmán: Az kurucz'. Gromon Dezső államtitkár: ... ki többek közt azon óhajának adott kifejezést, hogy a móneskari tisztek és a legénység a honvédminisztérium alá rendeltessenek. Erre én kinyilatkoztattam, hogy azon faktoroknál, kiktől ezen ügy keresztülvitele függ, elvi nehézség nincs, hanem van kiviteli nehézség és ilyen a többi közt, a mit felemlítettem, az is, hogy ha a legénységet átveszszük, -— minthogy az egyes ménesekben igen értékes csikókról van szó, — ezen csekély ujonczlótszám mellett még mindig ki kellene választani a szelídebb természetű és intelligensebb elemeket, a kik a csikónevelésnél nem tesznek kárt. Mert mind hiába, a magyar emberben van egy kis nyerseeóg. Hogy ezen szavaim országszerte megbotránkozást idéztek volna elő, (Egy hang a szélső baloldalon: Meg is lehetett azon botránkozni!) azt nem tudom.; de hogy evvel én azt akartam volna, mondani, hogy magyar ember egyáltalában nem való csikónevelésre, és hogy talán megfeledkeztem önmagamról és elfelejtettem azon elvitázhatlan tényt, hogy a magyar huszár a, világnak első lovasa, megfeledkeztem azon vitézi tettekről, melyeket a magyar huszárság már régi időtől fogva véghezvisz, hogy ón azt semmibe sem veszem és nem ismerem el: ilyesmit, azt hiszem, a ki engem ismer, nem is fog rólam feltételezni. (Tetszés jobbfeléd.) De meganondom, mi birt engem erre. (Halljuk! Halljuk! a szélső baloldalon.) Először magam is fiatalabb koromban gazdasággal foglalkoztam és igen sok bajom volt magyar emberekkel, a kik az állattal nem igen szelíden szoktak bánni. (Ellenmondások a szélső haloldalon. Igaz! Ügy van! jobb felöl.) Ha nekem nem hisz az igen tisztelt képviselő úr . . . Ugron Gábor: Hát ugyan az az ember a bakát regulázhatja és a lovat nem? (Igaz! ügy van! a, szélső baloldalon.) Gromon Dezső államtitkár: . . . akkor méltóztassék igen tisztelt közös barátunkat ós volt képviselőtársunkat Herman Ottót megkérdezni, a ki sokat foglalkozott az állatvédelemmel, majd ő felvilágosítja t. képviselőtársamat. Vagy pedig méltóztassék átmenni Budára ós méltóztassék az Alagút közelében megfigyelni, hogy miképen teszi meg az a fuvaros a lejtős utat az Albrecht-út, vagy az Alagút felé az ő nehezen megrakott szekerével. Fenn ül a kocsiján és az a szegény ló meggörbül az ő ostorcsapásai alatt. (Mozgás a szélső baloldalon. Egy hang a szélső haloldalon : Hát máshol ez nem teszik meg?) És menjünk ki Francziaországba, vagy A.ngolországba : de nem is kell annyira, sem menni, csak FelsőAusztriába, és nézzük meg ott azt a fuvarost, a mikor meg van rakva a, terhes kocsija; óraszámra megy a kocsija mellett és nem ül fel rá. Pattog az ostora, de ostorcsapást nern^ mór a. lovára. (Igaz! jobbfelöl.) Barta Ödön: Azt a magyar paraszt is megteszi! Ugron Gábor: A katonai brutalitásokról beszéljen! (Mozgás a szélső baloldalon.) Gromon Dezső államtitkár: Ez vitt engem arra, hogy azt mertem mondani, hogy a magyar paraszt nyersebb. Mert, t. ház, ón mindig azt tartottam és tartom most is. hogy én nemzetemnek sokkal nagyobb szolgálatot teszek azáltal, ha bátran ós férfiasan rámutatok azokra a gyengeségekre, vagy talán hibákra, a melyek a magyar emberben vannak,
