Képviselőházi napló, 1896. XXXIV. kötet • 1901. február 27–márczius 30.

Ülésnapok - 1896-673

128 fi73. országos ülés 1901. márezius 4-án, liétfón. zással bebizonyítani nem lehet, ezek mind az ellenkezőt bizonyítják. (Élénk- helyeslés a jobboldalon.) Ha én azt mondom, hogy a fejedelemnek joga van egységesen szervezni, hogy ez azt jelentse, hogy neki joga. van komandirozni háború esetében, ezt, engedelmet kérek, akármennyit prédikál is a képviselő úr, el nem fogom ismerni soha. (Mozgás a szélső baloldalon.) Azért ne vegye tőlem rossz néven, hanem a közjogi kérdésekben. — habár tegnapelőtt rám akarta, sütni azt, hogy azokhoz nemcsak Bécsben, de itt sem tudnak, — teljes tisztelettel legyen mondva, én leczkét nem fogadok el. (Tetszés jobbról és a középem.) Vitatkozásba szívesen belemegyek, ahhoz joga van a képviselő úrnak. Joga van azt mondani, nincs iga,zam; de bizonyítsa be. Joga van azt mondani, hogy ez, vagy az a nézetem nem helyes, de bizonyítsa be. Tévedek, bizonyítsa be. De, engedelmet kérek,.mikor így magyaráz egy törvényt, a mint most bemutattam, akkor ne mondja rám nagy hangon, nagy hautain hangon, hogy nem tudok a közjoghoz. (Mozgás a szélső baloldalon.) Tudok-e, nem tudok-e, az más kérdés. A t, képviselő úr nem bizonyította be azt, hogy nem tudok, ós nem bizonyította azt sem, hogy ő tud. (Igaz! Úgy van! jobb felől.) Azt mondja a t. képviselő úr, hogy én olyan kereskedői érvvel álltam elő akkor, a mikor azt mondtam, hogy jó ám a honvédtiszteknek, hogyha ők németül tudnak, ós hogy a,z a honvédségnek semmiképen sem alterálja a nemzeti karakterét, desztináczióját, önállóságát. Állítom most is. Kereskedői érv-e ez, vagy nem: ezt nem vitatom. De ón semmi szégyenletest nem látok abban, hogy ón kereskedői érvet használtam. Én azonban most nem ezzel a gyakorlati érvvel akartam élni, —- azt értette talán a képviselő úr, hogy kereskedői eredetű, vagy motivumu érvvel — ón azzal éltem, a mi egészen világos, természetes és érthető, hogy tudniillik igenis jó ós helyes, hogyha a honvédtiszt tud németül. Miért? Azért, mert a törvény szerint együtt kell nekik működni a közös hadsereg tisztjeivel. A honvédségnek az a hivatása, hogy háború esetében együtt működjék a közös hadsereggel. (Mozgása szélső baloldalon. Igaz! Úgy van! jobbfelöl) Az intézménynek a szervezetéből, gyakorlati czéljaiból ós hivatásából merített érv az enyém; ez nem kereskedői érv, hanem abból a, tényből és motivrimhól merített érvelés, hogyha annak az intézménynek egy másikkal együtt kell működni, nagyon okos, nagyon helyes, sőt szükséges, hogy annak az intézménynek kiemelkedő elemei, a tisztek értsék meg annak a másiknak tisztjeit, ós annak a hadseregnek szolgálati nyelvét, a melylyel együtt működnek. (Tetszés jobbfelöl.) Azt mondj tb 8b képviselő úr, hogy hol van az megírva, hogy miért ne inkább tanulják meg a hadseregnek tisztjei a magyar nyelvet, ós miért a honvéd tisztek tanulják meg a német nyelvet. Kérem, megmondom, hol van megírva. (Halljuk! Halljak!) A német szolgálati és vezényleti nyelvről, annak jogosultságáról a; hadseregben, íryilatkoztarn azelőtt. A magyar honvédségnek vezényleti és' szolgálati nyelve a magyar. Megmondom, hol van megírva abban a törvényben, a mely így szól: A honvédség támogatja a, hadsereget. Nem az van megírva, hogy a hadsereg támogatja a honvédséget, hanem az, hogy a honvédség támogatja a hadsereget. (Mozgás és derültség a szélső baloldalon. Egy hang a szélső baloldalon: Hiszen ez szójáték!) Megmondom miért. Ez nem szójáték. Ahadsereg a mi fegyveres erőnknek első alka,teleme, a mely az akczióban a nagy erőt és a súlyt megadja. Ezt tudják a kéj)viselő urak, mert törvényeinkben benne van. A hadsereg az, a melybe erejénél, szervezeténél, létszámánál fogva a nagy csatarendbe beosztatik a honvédség, egy egységes vezénylet mellett. Ezt a nagy hadi keretet a hadsereg tartja fenn. Ebben semmi megszégyenítő nincs; ez a dolog természetéből következik. Hiszen a hadsereg egy közös, egységes, minden ízében kiépített szervezet, (Úgy van! jobbfelöl.) a mely létszámának nagyságánál, méreteinél, szervezeténél, egységénél fogva megadja a súlyt fegyveres erőnknek. Ez természetes dolog. De azért a honvédségnek megvan a maga védelmi ós katonai teljesen jogosult helye, állása, hivatása. (ügy van! jobbfelöl.) Itt a, honvédségre nézve semmi nincsen, a mi legkisebb mértékben érinthetné. És hozzátettem, hoQ'v a közös hadsereg tisztjeinek is kell magyarul tanulniuk. Ez természetes ; a magyar ezredek tisztjeinek kell érteniök az ezred n}-elvét, sőt azontúl is kívánatos, hogy magyarul tudjanak. Haladás is, fejlődés is történik, ós ezt senki közülünk el nem ejti, soha el nem ejtette. (Úgy van! jobbfelöl. Zaj a szélső baloldalon.) Polónyi Géza: Még a hadügyminiszter sem tud magyarul! (Nagy zaj. Elnök csenget.) Széll Kálmán miniszterelnök: Azt módja a képviselő úr: ott vannak a Balkán államok, azoknak is van külön hadseregük, Magyarországnak meg nincs. Hát bocsánatot kérek, a Balkán-államoknak hadseregét parallelába hozni azzal, hogy mi elhatároztuk 1867-ben a történelmi fejlemények, a pragmamatika, szankczió és igenis az ország érdekéből merítetett elhatározás ós érvek alapján,