Képviselőházi napló, 1896. XXXIV. kötet • 1901. február 27–márczius 30.

Ülésnapok - 1896-673

673. országos ülés 1901 hogy közös lesz a hadsereg és a mellett állítunk egy honvédséget is, mondom, ezt a Balkán-államokkal, a melyek egyedül állanak, a melyek nincsenek kapcsolatban egymással, összehasonlítani nem lehet, Hát kivel legyen Szerbiának, kivel legyen Romániának közös hadserege ? Azok önálló államok, olyan értelemben, hogy azoknak fejedelme sem közös ós nem ugyanaz más országéval, a szomszéd országéval. Azért az onnan merített érv, bocsánatot kérek, nem bizonyít semmit. Hát ha ilyen erőltetett érvekkel • kell támogatni valamely tételt, mint a hogy a t. képviselő lír támogatta, akkor az ón rám, bocsánatot kérek, cseppet sincs nagyobb hatással, mint az az emfázis, a melylyel ezeket most előadta. (Elénk helyeslés, tetszés és éljenzés a jobboldalon.) Ugron Gábor: T. képviselőház! Szavaim félreértése miatt kell, hogy szót emeljek. (Halljuk ! Halljuk!) Először is azon kell kezdenem, hogy a miniszterelnök úr téved, mert sohasem mondtam azt, hogy közjogot nem tud, erre még nem is gondoltam. Széll Kálmán miniszterelnök: Tegnapelőtt mondta! Ugron Gábor: Hisz az ellenkezőről megvagyok győződve ; de azt mondottam tegnapelőtt, hogy a kérdést zavarosabbá tette. Én azt gondoltam, hogy ez a miniszterelnök úrnak szokott diplomacziájából folyik, mert ha a kérdést megérti úgy, a mint én azt feltettem, lelkiismeretességénél fogva hittem, hogy ugyanarra a konzequencziára fog jutni, mint én. És miután kényes volt a kérdés, azt hittem, hogy diplomatikus módon nem érti meg, a kérdést összezavarja, hogy nyilt és világos feleletet ne kellessók adnia. Tehát nem a tudatlanságra, csak az ügyes és furfangos vitatkozás! módra tettem czélzást. A miniszterelnök úr sok mindenről beszélt, beszélt az én haragomról stbről. Hát ón nem megyek bele, —. mert a, ház türelmével nem akarok visszaélni, —• hogy megmagyarázzam mindazt, a mire nézve a miniszterelnök úr tévedésben van, de kell, hogv két dologra válaszoljak. (Halljuk! Halljuk!) Az egyik az, hogy a miniszterelnök úr rosszindulattal vádol engem a mi honvédelmi kormányzásunkkal szemben. Én megadom magamat a miniszterelnök úrnak és ajánlok neki egy módot, a melylyel engem meggyőzhet. Mutasson nekem a miniszterelnök úr, midőn egy század honvéd kivonul az Albrecht-líton, akár annak tisztjein, akár annak legényein csak eg}- vonalnyi piros-fehér-zöldet. Hát EÉPVH. KAPU). 1896—1901. XXXIV. KÖTET. iuárczius 4-én, hétfőn. jOj) magyar intézmény ós magyar hadsereg az, a melynél a sárga-feketétől elkezdve mindenféle szin jelen van az egyenruhán, csak egyedül a mi a nemzetnek szine, az nincs rajta? (Igaz! Úgy van! a szélső haloldalon.) Ha ma. egy Vezúvnak lávája ott az Albreeht-úton felvonuló honvóclszázadot eltemetne és azt évezredek múlva kiásnák és megtalálnák őket megkövesülve, úgy, a mint ma. színrőlszinre élnek, nem tudnák meghatározni, hogy miféle nemzetnek csodabogarai voltak ezek. (Igaz! Úgy van! a szélső baloldalon.) Vészi József: A francziákon sincs nemzeti szin ! (Zaj.) Ugron Gábor: Bocsánatot kérek, a francziáknak sötétkék ruhája, és vörös nadrágja a nemzeti szintül van véve. Vészi József: Hát a. fehér! (Zaj.) Ugron Gábor: De egyet meg fognak találni a régészek, a tudósok: meg fogják találni a.z Albrecht-úton kőbevésve azt, hogy : »Imperátor Francisco Josefo Primo.« Tehát imperátorkónt uralkodtak itt Magyarország felett. (Úgy van! a bal old álon.) Azt mondta a t. miniszter úr, hogy engem Herostrabesi érzelmek vezettek. Herostra.tes gonosz ember volt. Széll Kálmán miniszterelnök: Azt nem mondottam! (Élénk derültség a jobboldalon.) UgTOll Gábor: Dianának efezusi remek templomát gyújtotta fel, hogy megemlegesse őt az utókor, és tette ezt titkon, éjszakának idején. d)e én arra vállalkoztam, hogy megbuktassam ezt a kormányrendszert, hogy megbuktassam ezt a védszervezetet, és hogy megbuktassam önt. Es nem lehet engem Herostratesnak nevezni még egyébért sem; azért, mert ennek a törvényhozásnak a templomaiban nem szerezhetnék én dicsőséget, hogyha azt felgyújtanám, mert Dianát, a szüzet önök már régen elszerették. (Derültség.) Gromon Dezső államtitkár: T. képviselőház ! (Felkiáltások a- szélső baloldalon: A vita már be van zárra.! Ne in lehet szólani! Mit akar? Nagyon későn van már! A vita bezárása után nem lehet csak a minisztereiének szólani! Zaj. Elnök csenget. Halljuk! Halljuk! a jobboldalon.) T. képviselőház ! Csak egy, másodperezre kérem a t. ház figyelmét. Kérésem az volna, hogy miután annyi kórdóst intéztek hozzám, hogy azokra nézve a felvilágosítást az idő előrehaladottságára való tekintettel ma már meg nem adhatnám, engedje meg a t. ház, hogy e kérdésekre holnap felelhessek. (Helyeslés a jobboldalon.) Elnök: Kérdem a t. házat, hogy hozzájárúl-e ahhoz, hogy az államtitkár úr holnap íi