Képviselőházi napló, 1896. XXXIV. kötet • 1901. február 27–márczius 30.

Ülésnapok - 1896-673

(573. országos ülés 1901. mtirczius 4-én, hétfőn. p»g együtt való képzése, bókében való együtt működése, háborúban együtt való eljárásának összes feltótele abban áll, hogy mennyire tudják ezek egymást kiegészíteni, mennyire tudják egymást támogatni, hogy mennyire tudnak egymásért lelkesedni ós egymásért tűzbe szállani? Vájjon kérem, midőn majd a háborúban ostromolva lesznek az ágyúütegek és oda fogják vezényelni a honvédeket, vájjon ezen honvédek hasonló ragaszkodással fogják-e védelmezni azon ütegeket, a melyeket cseh tüzérség, szolgál ki, mint hogyha magyar tüzérek állanának ott? (Tetszés a baloldalon.) Vájjon az ütközetben való együttműködésnek az a feltétele, hogy a különböző csapatok egymást ismerjék, egymásba bízzanak — és ez a fő, — vájjon az a feltétel, hogy egymást szeressék, létrehozható-e oly könnyen és annyira, mint hogyha magyar tüzérek szolgálják ki a magyax honvédséget? Nem! A hadseregnek fentartása a hagyományos osztrák politikának egy nagy* képződése. (ügy van! balfelöl.) Hasztalanul jönnek elő a jelen idők tanúságaival, hasztalanul a múltéival. (Tetszés balfelöl.) Lehet látni, hogy Ausztriában micsoda, viszály van. hogy minden nap ós minden órán attól kell félni, hogy az Ausztriával való birodalmi kapcsolat alkotmányos formában tovább csakugyan nem tartható fenn. Ott a. gyűlölködés a végletekig van vive. A nagy németek megtámadják az uralkodót, megtámadják az uralkodóházat, meg az állami rendet; megtámadják az állami köteléket és a nagy német birodalomhoz való csatlakozásnak szóvivői német nyelven azok a. túlzó németek, a kik a német nyelvért mindent készek romba dönteni, mert tudják, hogy az a német nyelv a német birodalomhoz való kapcsolatnak szimbóluma, ós hathatós instrumentuma lesz. Ezért a német nyelvért való küzdelemben ós annak nevében szidják az uralkodót, ennek a német nyelvnek nevében jönnek ide ós kérnek a nemzettől hadi szolgálatot, kérnek költségeket a közös hadsereg ós a honvédség részére. (Úgy van! a baloldalon.) Ugyanaz a szellem, ugyanaz a lélek, a mely Ausztriát felbontani készül, mint régi osztrák hagyomány, terjed a mi ereinkben, hogy szót bontsa a mi testünknek egészséges vérét és megakadályozza testünknek egészséges képződését, (ügy van! a baloldalon.) Miből keletkezett a Lajthán túl ez a mostani áldatlan állapot ? Abból az osztrák hagyományos politikából, a mely örökké törekedett az erőket szétosztani, a különböző népek erejét külön szervezni, azokat egymás ellen külön felhasználni, egyiket a másikával leigázni, minden nemzeti vágyat ós törekvést elfojtani, nehogy a nem" zeti erő ki tudjon fejlődni, államot tudjon alkotni ós azt a kultúra ós czivilizáczió magaslatára legyen képes emelni. (Úgy van! a baloldalon.) Ez a politika, az erők megosztásának ez a politikája okozta azt, hogy a birodalom évszázadokon keresztül mindig elég hatalmas volt minden felkelést ős lázadást legyőzni bent, de kiint valahányszor valamelyik külföldi állammal kellett megküzdenie, sohasem tudott győzni, zászlóit sohasem tudta: győzelemre vinni, hanem futásban kereste menekvését és csak akkor tudott boldogulni, hogyha megtudta gyújtani a nemzeti érzékenység szikráját, mely felébresztette a nemzet lelkesedósét, a miként ez törtónt a, magyaroknál Mária Terézia korában. (Ügy van! a baloldalon.) Recsegnek Ausztriának falai, recsegnek összes eresztékei, de még mindig nem akarják belátni, hogy a németeknek van egy nagy fényes birodalmuk, a melyhez csatlakozhatnak ; még mindig nem akarják megérteni, hogy az utolsó német iparos, a. legutolsó német földmívelő lelkébe is átment már az a gondolat, hogy a német birodalomnak nagy dicsőségében, nemzeti kultúrájában, pénzügyi, ipari vállalataiban, kereskedelmi ős hadi tengerészetében, gyarmatainak kereskedésében, világforgalmi pozicziójában, mely napról-napra terjed ós tért foglal, megélhetnek, részesek lehetnek csekélyebb adófizetéssel, mint Ausztriában, csak ne legyenek Ausztria polgárai. Nem veszik észre azt, hogy a szlávok ajkain minden dal, minden imádság azt óhajtja, azt sóhajtja, miként tudnának nagy nemzeti államot alkotni, és nem törődnek azzal, lesz-e a Habsburgoknak uralma, vagy nem. Nem veszik észre, hogy ebben a helyzetben, a mikor a földindulás és az épületek összeomlása fenyeget, nincs itt a Habsburgok trónja mellett más, hűséges, erős, lelkesedő, nincs más nagy nemzeti tömeg, egyedül a magyar. (Elénk helyeslés a szélső baloldalon.) Lássák meg egyszer, hogy a legotrombább, a. leggonoszabb, rájuk nézve legveszedelmesebb politika, ha e nemzetnek nem engedik meg, hogy kifejtse nemzeti erőit, megalkossa a. maga szervezetét, megalkossa a maga A'ódelmót, és védrendszerét, hogyha majd mint Mária Terézia idején az osztrák tartományok szóthullanak a maguk hűtlenségénél fogva, ez az erős szervezet, ez az erős kar, ez az erős akarat ismét fentartsa a trónt, ismét fentarsa a,

; birodalmat, a mely védelmet nyújt nekünk. És ha védelmet nyújt, ós ily védelmet nyújt, nem lesznek hivebb és hősebb katonái, mint a magyar. De tovább nem lehet a magyar nemzettel ezt a. játékot folytatni, hogy folyton igénybe veszik erejét, folyton kiaknázzák, kizsákmányolják hűségét ós loyalitását, de folytonosan megtagadják a legkisebbtől a legnagyóbbig mind-