Képviselőházi napló, 1896. XXXIV. kötet • 1901. február 27–márczius 30.

Ülésnapok - 1896-673

126 <í73. országos ülés 1901. márcziug 4-én, hétfőn. azt, a mi nemzeti életének tökéletesítésére, állami szervezetének kifejlesztésére, ós nemzeti kultúrájának magasra emelésére visz. Megtagadják az eszközöket, hogy a bekövetkezendő összeomlás pillanatában ne álljon védtelenül. Ne legyen olyan hadsereg, a melynek úgy a közös része, mint a honvédsége — épen a németnyelvűséggel'— odavan kiképezve, hogyha ma délelőtt leteszi a fegyvert a poroszok előtt, délután a poroszok tovább kommandirozhatják. (Felkiáltások a szélső baloldalon: Igaz! Németül.) Oly hadsereg kell, a melynek szelleme, berendezése, nyelve, mind lehetetlenné teszik, hogy idegen hatalom felhasználhassa, idegen hatalom ellenünk, a trón ós az uralkodó ellen vezethesse. Ez pedig más nem lehet, mint magyar szervezetű, magyar állami hadsereg, a melynek nyelve magyar, és a mely épen azért, mert a, magyar nemzeti géniusznak fegyveres képviselője, kidomborítása, megalakulása tiszteletet parancsol az idegen nemzetiségeknek, minden szétvonó áramlatnak, ós tiszteletet parancsol egész Európának. (Helyeslés a, szélső baloldalon.) És a hadsereg, a melyben az eddig elhanyagolt erők felszabadulnak, a melyben a német a maga összes vágyainak, törekvéseinek megvalósulását és legnagyobb színvonalra emelését fogja, látni, az a hadsereg győzhetetlen lesz: nem fog futni Königgrätz-nél, Ulm-nál, Austerlitz-nól, az diadalról-diadalról fog haladni. Az elmondottaknál fogva nem fogadom el a honvédelmi tárcza költségvetését. (Élénk helyeslés és éljenzés a szélső baloldalon.) Elnök: Szólni senkisem kivan. A vitát bezárom. (Helyeslés jobbfelöl.) A miniszterelnök kivan nyilatkozni. (Halljuk' Halljuk!) Széll Kálmán miniszterelnök: T. ház! (Halijuk! Halljuk! a jobb- és baloldalon.) Úgy látszik, a t. képviselő úr haragját magamra vontam előbbi felszólalásommal. Sokat gondolkoztam azalatt, a mialatt beszédét hallgattam, — igaz, némileg csak félfüllel, inert mással is voltam elfoglalva, — arról, hogy mi is lehet ennek oka. A végén azután rájöttem, az okra. Az ő haragját magamra vontam azzal a melegséggel, a melylyel a honvédelmi miniszter úrról nyilatkoztam. (Ellenmondás a szélső baloldalon. Felkiáltások: Nem áll!) Jól van, ha nem így van. De konstatálom, hogy Ugron Gábor t. képviselő úr maga adott okot erre a feltevésre. Molnár Jenő: Különben az igazat mondta! (Zaj.) Széll Kálmán miniszterelnök: Fogadatlan prókátoroknak, a kik ott zajonganak, tessék előbb elolvasni a t. képviselő úr beszédét, mert mondta, igenis, hogy dythirambusokat zengtem. (Úgy van! jobbfelől.) Ne tessék tehát protestálni akarni olyan ellen, a; mit a képviselő urak rosszul tudnak. (Helyeslés jobbfelől.) Ez vonta magára a képviselő úr haragját. Hát a dithyrambus, melyet ón a honvédelmi miniszterre zengtem idézte fel a képviselő úr haragját. Én ezen nagy haragnak ós ezen harag vulkánikus kitörésének daczára megmaradok a mellett, a, miket mondtam ós engem a t. képviselő úr semmiképen sem ingatott meg az ón érzelmemben. (Helyeslés jobbfelől.) Lehet a t. képviselő úrnak a honvédelmi miniszter úr működéséről az a nézete, hogy a közös hadseregből tették át ós nem tudom miféle szellemet ültetett ide át... Kubik Béla: így is van! Széll Kálmán miniszterelnök: Önök állítják, szerintem nincs igazuk. A t. képviselő úrnak lehet ez a nézete, ezzel a képvelő úr már sokszor előállt, de méltóztassék bevárni a honvédelmi miniszter úr megérkezését, ő nem fog kitérni a t. képviselő úr támadásai elől. Én csak azt ismétlem, hogy fentartom mindazt, a mit mondtam, mint az én véleményemet a honvédelmi miniszter úr felől. (Helyeslés jobbfelől.) A t. képviselő úr ezen nagyon terjedelmes és igen vehemens hangon előadott beszédében igen sok dologra tért ki, a mi nem tartozik a vita. keretébe. Én sajnálom, hogy másodszor kell szólanom, de nem tudom magamtól megtagadni, hogy ne feleljek. A képviselő úrnak ezen eruptív kijelentései rám azt a hatást teszik nemcsak most, de máskor is, hogy ő először mindent le akar szállítani ós egy igen alacson}", órtéknélkűli nivóra akar sülyeszteni a mi egész állami életünkben. Destruálni akar, mintegy Herostrates, és mikor mindezt destruálta, akkor ráül, mint Marius Carthago romjaira.; de Marius magába szállt ós gondolkodóba esett: bánta ós kesergett, nem úgy tett, mint a képviselő úr, hogy folytatta azután azt a destruktív modort és akcziót. És a képviselő úr nem tudja nekem megmondani, hogy ha mindaz rossz, a mi itt áll és él ebben az országban, ha mindaz rossz, a mi 33 év óta történik, ha mindaz meghamisítása ezen ország államiságának, jövőjének, kárára van a. magyar nemzetnek, akkor mi legyen a jó? (Nagy zaj a bal- és szélső baloldalon.) Olyan általános szólamokkal: csináljunk egy önálló magyar hadsereget, a mely így meg úgy megfeleljen érzelmeinek; alkossunk egy más magyar önálló államot : ezt a gyakorlati politika életében csak kijelentésekben odaállított tótelekkel ós szólamokkal megvalósítani nem lehet. A tisztelt képviselő úr