Képviselőházi napló, 1896. XXXIV. kötet • 1901. február 27–márczius 30.
Ülésnapok - 1896-669
6 fifií). országos ülés 1901. február 27-fiii f szerdán. c tekintetben teljesen kielégítő. Az ülés végéig kellene beszélnem, hogy csak röviden is felemlítsem azt a sok visszásságot, képtelenséget, furcsaságot, a melybe napról-napra beleütközünk. Csak néhányról teszek említést. Lesz alkalma esetleg más szónokoknak ezekkel bővebben, foglalkozn i. Nézzük meg elsősorban azokat, a kik nálunk az igazságot szolgáltatják: a bíróságokat. Szomorú kép tárul elénk, mondhatom, szerencsétlen páriái a magyar társadalomnak különösen az alsói)íróságok bírái. Túl vannak terhelve, fizetésük rendezetlen, vagy legalább is nem kielégítő; előmenetelre alig van kilátás. Az a nagy munkaanyag, a melylyel az alsóbiróságoknak meg kell küzdeniök, kimeríti a bíróságok legderekabb tagjait, beJekergeti őket csakhamar a nyugdíjba, ós íme, a helyett, hogy 7 munkaképességük idején adnók meg nekik a megélhetést, meghozzuk az áldozatot a tehetetlenség napjaira:, a mi által sem a magyar igazságszolgáltatásnak, sem azoknak az embereknek semmiféle szolgálatot nem tettünk. Elismerem, ügybuzgósággal, ügyszeretettel, odaadással és szorgalommal dolgoznak; látom, közvetlenül tapasztalom: de nem győzik a munkát. Majd megszakad a teher alatt az a vidéki bíró, csak egy kevéssé legyen lelkiismeretes ; a ki nem lelkiismeretes, az a keveset sem végzi el; de a. ki lelkiismeretes, az tényleg áldozatul hozza, egészségét, jövőjét ós ezért viszontszolgáltatást aránylagosan egyáltalán nem nyer. (Úgy van! a szélső haloldalon.) Mondom, az alsóbiróságoknál a bírói személyzet ellen kifogásom nincs; erélyesen, ügyesen, értelmesen, szakavatottal! dolgoznak. De megakad a nagy munka, a szellemi produkczió az expediálásnál, a kezelő személyzetnek — ki merem a szót mondani általánosságban — hitványságán. Miért? Mert exisztencziájukat vesztett, kisebb kaliberű gyenge emberek kerülnek be mint díjnokok, semmiféle készültséggel; ezek azután mennek szépen előre és szolgáltatják a. kezelőszemélyzetnek túlnyomó részét. Ezekben a lelkiismeretesség sincs valami nagy fokiján kifejlődve 1 ; de tovább megyek : hisz nem is lehet, mert javadalmazásuk, napidíjuk oly nyomorult, hogy bizony azért azt a munkát, a melyet tőlük megkívánnak, elvégezni nem lehet. Nagy akadályokat, keserű visszásságokat tapasztalunk e téren; és ha megnézzük egyes vidéki járásbíróságoknál az expediálást, valósággal botrányos adatokkal fogunk találkozni. Engedje meg nekem a t. ház, hogy a bíróságok közül röviden foglalkozzam Magyarország legfőbb bíróságával, ma.gával a kúriával. (Halljuk! Halljuk!) A költségvetés szerint a kúria létszámában fel van véve 66 rendes és két számfeletti bíró. Tényleg azonban — a rendes bíróságot értem — nem működik csak G4 bíró; csak 64-et találok a kimutatott névsorban. Ha. már most megöleljük azt, hogy a 64 rendes bírón kívül 24 kisegítő biró van a, királyi tábláktól behozva, akkor látjuk, hogy a legfőbb bíróságnál összesen 88 munkaerő teljesíti e bíróság nagy feladatát. Egy kimutatás van előttem, melyből láthatjuk, minő nagy tevékenység ós minő nagy munkahalmaz az, a. mely óvenkint a kúria előtt fekszik, Csak röviden említem meg, hogy az összes szakosztályokban, a polgári, a váltó, az úrbéri, a felülvizsgálati, a sommás eljárási, a büntető, a fegyelmi ós a képviselőválasztási jogra vonatkozó felszólamlás! bizottságokban a múlt esztendőben összesen 28.834 ügydarab várt elintézésre. Ha ezt a 28.834 ügydarabot a. 88 kúriai biró, a. rendes és a behívott birák között egyenlő arányban elosztjuk, akkor egyre legalább 330 ügydarab esik. Hát azokat a kiváló jogászokat, kik hosszú élet keserves küzdelme után fel tudtak jutni arra a magas állásra, a kiktől megkövetelünk kiváló jogi képességet, megköveteljük a nagy tudást, megköveteljük a beható munkálkodást, a lelkiismeretességnek legnagyobb tokát ós megköveteljük azt, hogy hozzá nem férhető tisztességes és becsületes emberek legyenek, ilyen nagy munkával szemben a magyar állam, mint valami közönséges könyvvivőket 5000 és 4000 forint évi dotáczióval látja el. Hogy mily kiválóan, mily tiszteletre méltóan teljesíti a magyar kúria feladatát, annak legékesebb bizonyítékát szolgáltatta maga a törvényhozás, mikor kezébe adott a. kúriának egy olyan bíráskodást, a. hová, a politikai hullámok is felcsapnak, a hová igazán kell az önálló bírói független gondolkodás, hogy oda ne érjenek fel a politikai hatalmi befolyások. S mindezen nagy követelmények fejében alig fizetünk, alig adunk nekik valamit. Hiszen, ha végignézek a kúriai birákon ma, mikor nagy társadalmi igények vannak, mikor a megélhetésnek nehéz feltótelei előtt állunk, fel kell tennem azt a kérdést, hogyan tudjon megélni, megállani rendületlenül az az ember, a kinek csak ötezer és négyezer forint évi jövedelme van. Ha azt akarjuk, hogy az a tiszteletre méltó testület továbbra is érintetlen erkölcsi és szellemi magasságban meg tudjon állani, akkor nem szabad engednünk azt, hogy ott egyes egyének esetleg adósságokba sülyedjenek, nem szabad engednünk, — hogy azzal a banális kifejezéssel éljek, — hogy & kúriai bírónak vacsorája ne legyen, hanem kénytelen
