Képviselőházi napló, 1896. XXXIV. kötet • 1901. február 27–márczius 30.
Ülésnapok - 1896-673
118 * 073, országos ülés 1901. a kiadások. Higyje meg a képviselő úr, hogy nem. Lehet, hogy a képviselő úr felfogása szerint, túlmennek a költekezések azon a megengedett határon, a, melyet ő magának megszab, lehet, hogy túlmennek azon a határon is, a melyet mi magunk is kívánunk ; de hogy az könnyelműséggel állapíttatnék- meg, nem áll. Higy r je meg a képviselő úr, hogyha jelen lenne ott, vagy- értesülést kapna azokról a nagyon hosszadalmas beható ós nehéz tanácskozásokról, a melyek az évi költségvetés megállapítása czóljából tartatnak a magyar minisztérium kebelében, aztán értekezve a közös miniszterekkel: akkor a képviselő úr látná, hogy milyen nehezen határozzuk el magunkat minden fillér megajánlására. Azoknak minden tekintetben meg kell indokolva lenniük és így történt ez a clelegácziókban, a melyeknek rostáján, kritikáján ós ellenőrzésén keresztül szavaztatnak meg a- költségek. Mái' most azt mondja a képviselő úr, — és itt a dolognak politikai részével végzek, — hogy gazdasági momentum is az, a mi ennek az állapotnak fentartását lehetetlenné .teszi, és azt mondja, micsoda könnyelműség az, mikor az oroszok czárja már propagálja a lefegyverzést, mikor e felett tanácskoznak a békeszeretet férfiai Európában ós már egy áreopág is meg van állapítva, akkor miért nem fegyverzünk le, holott az ország gazdasági ereje ennek súlya alatt görnyed és szenved? Tóth János: Ezt nem mondtam! Széll Kálmán miniszterelnök: Hát higyje el a t. képviselő úr, ha ezt a. kérdést úgy állította volna fel ós oda konkludált volna, hogy mennyire kívánatos volna,, hogy Európa általában belemenjen abba az eszmébe, a melyet egy nagy, szép és nemes indulattól ösztönözve az oroszok czárja megpendített, hog3 T ezt mennyire óhajtjuk mindnyájan, igazat adtam volna neki. Én is azt gondolom, hogy Európa azt a nagy és szertelen versenyt, a mely a felfegyverzésben és az állandó készenlétben, a hadsereg számának folytonos fejlesztésében történik, gazdaságilag sokáig nem tartja ki, (Úgy van I Úgy van ! jobb felől.) ós hogy ez minden államnak gazdasági erejét felemészti, ezt nem lehet tagadni; ez súlyos áldozat és az a biztosítás, prémium, a mit fizetünk a ltokéért, mindig terhesebb kezd lenni minden államra nézve ; ez mind igaz. De ennek a súlyos helyzetnek megszüntetése ma, fájdalom, csak eszménykép, a rideg realitás pedig az, hogy minden állam folyton fokozza haderejét ós ne tessék elfelejteni, hogy aránylag úgy az ország népessége, mint egyéb kiadásainkhoz viszomdtva, a mi terheink a többi európai államok terhóhez képest neinmárczlus i-én, hétfőn. i csak nem nagyobbak, de aránylag kisebbek ós mérsékeltebbek, azért elismerem, terhesek ós súlyosak ezek az erőfeszítések a melyeket kénytelenek vagyunk tenni ós igen sok kulturális ós adininisztráczionális érdek szűkebbre vonását vonják maguk után. Kívánatos, hogy ez a súlyos helyzet, halehet, enyhüljön Európaszerte, de az ország biztonsága szempontjából, a, melylyel tartozunk a monarchiának, tartozunk Magyarországnak, tartozunk magunknak, azt nekünk inicziálnunk, hogy mi kezdjük meg a lefegyverzést, akkor, mikor ezt Európa nem teszi, daczára annak a theoretikus bókenyilatkozatnak, a melyet én is támogatok ós szeretnék realizálni: ezt nem tartom sem helyesnek sem ajánlatosnak, annak daczára., hogy óhajtom. Sőt igen veszedelmes lépésnek tartanám. Kezdje meg Enrópa ós a többi államok a lefegyverzést. De mert Európa és a többi államok nem kezdik, sőt hadseregüket növelik, azt gondolom, mert végre is, minden országnak a biztosságát a maga erejében kell keresni és birni, mi sem kezdhetjük azt meg, míg a, többi állam meg nem kezdi. Ezek után kérem a költségvetést elfogadni. (Hosszantartó, élénk helyeslés jobbfelöl.) Elnök: Öt perezre a,z ülést felfüggesztem. (Szünet után.) Elnök : T. ház ! Az ülést újból megnyitom. Thaly Kálmán képviselő úrnak adtain személves kérdésben szót. Thaly Kálmán: T. ház! Jogom van személyes kérdésben is szót kérni, a mennyiben az igen tisztelt miniszterelnök úr méltóztatott engem megnevezni; azonban nem annyira ezen a jogezímen, mint inkább félreértett ós ennek folytán félremagj^arázott szavaim valódi értelmének helyreigazítása végett kérek egynéhány perezre szót. (Halljuk!) Az igen tisztelt miniszterelnök úr — felfogásom szerint igen helyesen — hivatkozva arra, hogy a részletekre majd Gromon Dezső államtitkár úr fog válaszolni, beszédeinknek, és így az enyémnek is, inkább azon részeire válaszolt, a melyek kormányi ténykedésre is vonatkoznak, vagyis közjogi sutylyal is birnak. Tehát csakis egy ilyen dologra vonatkozólag bátorkodom magamat kimagyarázni és a kimagyarázás után a választ kérni, melyet még nem kaptam meg. Súlyt helyeztem, t. ház, tegnapelőtti felszólalásomban a vezérkari tisztekre, a kikre vonatkozólag — a mint jeleztem — a honvédségnél új intézkedés törtónt a múlt évben a kathegóriáknál, s a kikről szólva különösen kiemeltem, hogy minő közjogi viszonyban van-
