Képviselőházi napló, 1896. XXXIV. kötet • 1901. február 27–márczius 30.

Ülésnapok - 1896-669

669. országos ülés 1901. február 21-én, szerdán. 5 nak a kielégítésére. (Igaz! Úgy van! a szélső baloldalon.) Mikor ezt nekünk szomorúan látnunk és tapasztalnunk kell, akkor kárhoztatnunk kell a kormánynak és a minisztereknek ilynemű politikai állását, ós el kell ítélnünk azt a közösügyes rendszert, amely ily módon elharácsolja jövedelmeinknek túlnyomó részét ós az adófizető polgárok keserves filléreiből összegyűjtött milliókat. Hiszen nagy szerencsétlenség, tudjuk nagyon jól, hogy mind az igazságügyminiszter urnak, mind a többi szakminiszternek úgyszólván meg van kötve a keze, és hogy azzal az osztrák moloehlml szemben tétlenségre vannak kárhoztatva! Épen ezért teszünk mi itt e párt részéről szemrehányást nekik, mert hatáskörükben nem fejtenek ki nagyobb erélyt és nem igyekeznek a közösügyi kiadások szükségleteit mérsékelni és korlátozni, hogy ez által a saját tárczáik részesednének kellő és nagyobb dotáczióban. Sőt ellenkezőleg, mi történik ? Eltűrik az igen tisztelt szakminiszterek, hogy saját tárczáikkal a legmostohábban bánjanak el, csakhogy a közösügyes rendszer roskadozó épületét évről-támugathassák, csakhogy a nemzet millióit így engedjék idegen érdekek oltárán feláldozni. (Helyeslés a szélső baloldalon.) Ezek a politikai szempontok voltak, t. képviselőház, de vannak most egyéb szempontok is, a melyek álláspontom jelzésére szükségesek. Miként már említettem, az igazságügyi költségvetést, de-egyáltalában igazságszolgáltatásunkat az úgynevezett, fmancziális szempont dominálja. Maga az előadó úr is e tekintetben felszólalt és jelezte, szomorúan hallottam belőle, hogy nagyobb áldozatokat az állam nem hozhat. De ha nézzük már most a többi tekinteteket, mindenütt tudjuk, mindenütt érezzük, az egész országból felhangzik e jajszó a miatt, hogy a magyar igazságszolgáltatás rendkívül drága, úgy, hogy szegényebb emberek inkább ott hagyják veszni anyagi javaikat, (Ugy van! Ugy van! almi- és szélső baloldalon.) azon általános szempontból kicsi, de rájuk nézve nagy értékeket, mert nem állanak velük arányban azok a költségek és kiadások, a melyek őket jogaik visszaszerzésére segítenék. Ez az egyik fmancziális szempont; a másik fmancziális szempont az, a melynek már első oka maga miniszter úr. Ertem az úgynevezett interkaláris jövedelmet. A mikor megüresednek magas állások, a .mikor a vidéki törvényszékeknél égető szükség van a munkaerőre, akkor a kinevezések ideje halasztódik, húzódik azért, hogy az ez által megtakarított jövedelemből szintén pénzügyi haszon háramoljék az államra. Fmancziális szempontból egyik súlyos csapása a magyar igazságszolgáltatásnak az, hogy nemcsak a bélyegilletékek fölemeltettek, hanem még kényelmi szempontból a pónzügyigazgatóságok nem az ügyfeleken veszik meg a bélyegeket, hanem megveszik azoknak képviselőin, az ügyvédeken, mert az kényelmesebb. A leletezésekkel a bíróságoknál egész hajsza folyik. Ahhoz nem értő emberek őrült módra veszik fel a leletet, csakhogy néhány krajczár jövedelemhez jussanak. (Úgy van! Ugy van! a bal- és szélső haloldalon.) Egy-két forintról, vagy esetleg csak fillérekről lévén szó, a jogkereső közönség hová menjen? Csakhogy a zaklatásoktól szabaduljon, sűrűn fizeti le a rá jogtalanul kiszabott leletet. A mint hangsúlyoztam, az ügyvédeket szándékosan veszik üldözőbe, ellenük esetleg még jövedéki kihágás czímén eljárást is indítanak, és szegényebb részüknek még szabadságvesztésbüntetóst is kell szenvednie, mert, a nagymérvű leletet nem tudja megfizetni. Ilyen szempontokat megfigyelve, az én szemem előtt a magyar igazságszolgáltatás hasonlít egy bizonyos monopóliumhoz, a melyet az állam azért tart kezében, hogy mentől több jövedelme legyen belőle. Hiszen ha az igazságügyi tárcza révén befolyt jövedelmeknek — nem is mondok sokat — csali a, felerészét fordíthatnék az igazságszolgáltatásra, bizony a magyar igazságügy nem volna oly szomorú viszonyok között, mint most van a mai silány dotáczió mellett. Ezen politikai és fmancziális okok voltak azok, a melyek engem és azt a pártot, a melyhez tartozni szerencsém van, arra indítanak, hogy kijelentsem, hogy az igazságügyi tárcza költségvetését általánosságban el ne fogadjuk. (Élénk helyeslés a szélső haloldalon.) De, t. ház, már most tovább kell, hogy menjek, és néznem kell — csak általánosságban és hozzátehetem, talán felületesen is — azokat a. tételeket, a melyek előttünk állanak; s akkor azt látom, hogyha az igazságszolgáltatás magasztos szempontját nézzük, azok nagyon kevesek, de ha az eredményeket vizsgáljuk, akkor meg nagyon is számosak, mert nem hozzák meg azt az eredményt, a. melyet Magyarország polgársága tőlük jogosan elvár. Nézzünk szét, t. képviselőház! Vegyük sorba az igazságszolgáltatás terén hozott anyagi ós alaki törvényeket! Nézzük meg azok minden egyes részét. írjuk fel egy ezédulára, tegyük be a czódulákat egy kalapba ós a nagy tömegből húzzunk ki akármit: hosszú panasz kisóri azt a részét az igazságszolgáltatásnak, mert nagyon kevés az, a mi Magyarországon