Képviselőházi napló, 1896. XXXIV. kötet • 1901. február 27–márczius 30.

Ülésnapok - 1896-673

112 f>73. országos ülés "1901. márczlus 4-én, hétfőn. arra köteleztek engem, hogy igenis nyilatkoz- .zarn. (Halljuk! Ralijuk!) És itt mindenekelőtt, mielőtt a mai szónoknak, Rátkay László képviselő úrnak meg' jegyzéseire felelnék, vissza kell mennem Thaly Kálmán képviselő úr beszédjének elején tett egy kijelentésére. Én őszinte örömmel és köszonettel hallottam azokat, a miket Thaly Kálmán képviselő úr beszédjében a honvédelmi miniszterre nézve mondott. Azt a meleg és loyalis megemlékezést ós azt az elismerést, a mely az ő ajkairól elhangzott, őszinte köszönettel viszonzom. (Tetszés és helyeslés jobb felől.) Eri azt hiszem, hogy mindenki ebben a ház- ban csak örült annak, hogy az ellenzéknek , egyik, különben támadásaiban nem mindig kíméletes tagja, azzal a melegséggel nyilatkozott a honvédelmi miniszterről, a kinek betegségét aggódó szívvel és legnagyobb részvéttel kísértük valamennyien heteken és hónapokon át. (Elénk éljenzés jobbfelől.) Az emberi szívnek, hozzáteszem a jó szívnek és a, nemes gondolkozásnak természetes megnyilatkozása, hogy akkor nyilvánul meg valaki iránt az igazi érzelem, és szeretet ós elismerés, a mikor az illetőt baj éri; (Igaz! Úgy van! a jobboldalon.) viszont akkor tűnik fel az értéke valakinek, és a közönség akkor látja, kiben mit bír, kiben mi értékes, mikor aggódó szívvel veszi körűi valami baja következtében. Mikor az ember fél attól, hogy valakit elveszthet, akkor érzi" igazán, hogy szereti. (Élénk helyeslés és tetszés a jobboldalon.) A honvédelmi miniszter urat az isteni gondviselés súlyos bajból szabadította fel. (Zajos éljenzés a jobboldalon.) Nagy betegséggel sújtotta, de meg is jutalmazta, mert öntudatára hozta ennek a háznak, de ennek a nemzetnek is minden tagját, és visszahozta emlékébe, hogy mily értékes ember ő, mily dicsteljes katonai pályát futott végig, (Zajos•helyeslés és éljenzés a jobból dalon,) mily hűséggel szolgálta a királyt és a hazát, ós mint miniszter micsoda elévülhetetlen érdemeket szerzett király és nemzet körül. (Hosszantartó, élénk éljenzés a jobboldalon.) Es én, a ki Fejérváry Géza honvédelmi miniszter úr iránt ezen érzelmeket tápláltam mindig, a ki kristályjelleménél, áldozatkész ós önfeláldozó nagy kötelességérzeténél fogva példánvkópűl áll előttünk, csak örömömet fejezhetem ki a felett, hogy az első, a ki ezeket a húrokat az ő fcárczájának a tárgyalásánál megpendítette, az ellenzék vezérszónoka, Thaly Kálmán t. barátom volt. (Éljenzés.) Azért én ez okból ismételten meleg köszönetet mondok neki. (Helyeslés a jobboldalon.) És most már, t. képviselőház, az érzelmeknek ezen köréből kiragadom magamat és átmegyek egy pár száraz megjegyzésre. De a hangulat, a mely bennem van, ós melyet önök idéztek föl, és oly jótékony hatással idéztek föl, már ez sem engedi, hogj ón valami nagyon éles, valami nagyon is kihegyezett argumentáczióval éljek. (Helyeslés a jobboldalon. Halljuk! Halljuk 1) Kezdem a mai diskuszszió első szónokával, Rátkay László t. képviselő úrral, a ki azt mondja, hogy mifyen helytelen eljárás az, hogy a hadsereg czírnének a kérdése körűi a magyar törvényhozás bujkál. Hát bocsánatot kérek minden tisztelet mellett, a melylyel Rátkay László t. képviselő úrnak adózom, ezt a nézetét a magam részéről alaposnak ós helyesnek el nem fogadhatom. Én úgy látom, és rígy tudom, hogy a törvényhozás 1867-től fogva igenis ezt a kérdést mindig a maga nagy jelentőségénél fogva és kényes természeténél fogva kíméletesen, de egyúttal mindig preczize és elég világosan és őszintén kezelte. Én emlékeztetem a t. képviselő urat arra, hogy igaza van bár, hogy az 1867 : XII. törvónyczikk 10. §-a a magyar hadseregről beszél, de a magyar hadseregről beszél úgy, 'mint az egész hadseregnek kiegészítő részéről. Tessék jól megjegyezni: egész hadseregről. Már maga ez a textus nem .jelentheti azt, hogy a,z itt említett magyar hadsereg kifejezés, a mely azt mondja, hogy a magyar hadseregrésze az egész hadseregnek, azt jelentette volna, hogy az a rósz olyan legyen, mint az egész maga. Ez a dolog természetében fekszik, hanem használta ezt a kifejezést, és helyesen tette, inert ez a törvény, a mely nagy elveket és nagy jogokat tett le és nagy kötelezettségeket irt körűi, helyesen vette fel ezt a mi régi törvényeinkben fennálló ós létező kifejezést is, a magyar hadsereg kifejezését. De nemcsak a diskussziók, a melyek e körűi folytak, nemcsak azok, a melyek az 1867 : XII. törvónyczikk megalkotásánál élénk emlékezetemben vannak, hiszen azóta vagyok e háznak tagja, nemcsak ezek a diskussziók, a melyek megmagyarázták azt az értelmet, a melyet az akkori törvényhozás ennek akart adni, — hiszen én elevenen emlékszem Deák Ferencz beszédére, a ki itt kifejtette, hogy exercitus hungaricus kifejezése, a mely a mi corpus jurisunkban benne van, mikópen értendő, ós emlékszem azokra a nagy beszédekre, a melyekben grandiöz a miniszterelnök kifejtette, hogy az 1867 : XII. törvényczikkben lefektetett, lerakott közös védelem eszméje mikópen értendő ós alkalmazandó a védelem eszközére, a hadseregre, — de ezeket a diskussziókat felemlíteni nem akarom; de egy tényt . említek''fel ós ez az, hogy az