Képviselőházi napló, 1896. XXXIV. kötet • 1901. február 27–márczius 30.

Ülésnapok - 1896-673

ft?8. országos ülés 1900. inttrczius 4-éu, hétfőn. 111 álljon rendelkezésére, a mely őt a hazaszeretetre, alkotmányszeretetre, hűségre, vitézségre, bátorságra ós önfeláldozásra buzdítsák, (Helyeslés a hal oldalon.) a helyett, hogy egyes naptárakból olvasgatna, vagy nem tudom miféle más ilyen ponyvairodalmat bújna, meg lenne a legénységnek az ő képzettségének és eszejárásának megfelelő közi könyvtára, a melyből a múltak dicsőségét olvashatná, a melyből bátorságot és hazaszeretetet meríthetne. Tudom én, hogy mit fog erre felelni a í. miniszter úr; azt, a mit azelőtt felelt, hogy tudniillik a katona annyira túl van terhelve, hogy nem ér rá olvasni. Bocsánatot kérek, az a katona még lopva is olvas, még a mécsnél is olvas, mert el akarja az idejét tölteni, és hogy ha kezébe kap egy lapot, nem nézi, hogy mi van benne, hanem elolvassa. Mert benne van a mai generáczióban az az ösztön, hogy igenis tanulni, olvasni akar. Épen azért én nagyon fontos dolognak tartanám ezt ma, mikor a, szocziális röpiratok ós munkák egész serege özönlik be ós bejut a kaszárnyába is. (Úgy van! balfelöl.) Nagyon szükségesnek tartanám, hogy legalább az alatt a két év alatt, ezek a fegyverhordozók mentve legyenek ezen rossz irányú könyvektől és folyóiratoktól, ós hogy hasznos folyóiratok ós könyvecskék adassanak nekik. (Helyeslés a baloldalon,) Meg kell említenem a csendőrség szabályzatára, főleg pedig a fegyverhasználatra vonatkozólag, melyre sajnos már annyi példa van előttünk, hogy vagy rossz az a szabályzat, (Igaz! Úgy van! a szélső baloldalon.) vagy az illető csendőr nem érti meg. Azért látunk napról-napra példát a jogtalan fegyverhasználatra, (Igás! Úgy van! balfel dl.) a mikor is elég, hogy az illető csendőrnek talán önérzete egy kissé sértve legyen és ő rögtön fegyverrel felel. (Ugy van! a szélső baloldalon.) A magyar állampolgároknak életbiztonsága ezt nem törheti meg, és azért kívánatos dolog, főleg a legutóbbi események folytán, hogy ez revízió alá vétessék, (Helyeslés a bal- és szélső baloldalon.) ós hogy a fegyverhasználat a legszigorúbban legyen körülírva s csak a legritkább esetekben engedtessék meg. (Tetszés a szélső baloldalon.) Kívánatosnak tartom még, — ezt egyszer kértem ugyan már, de még eddig nem teljesíttetett -— hogy a próbaszolgálatra berendelt csendőrök, a kik egy félévet szolgálnak, mint próbacsendőrök, ott az ő iskolájukban a mentési szolgálatot teljes mórtékben megtanulják. Mert szükséges, hogy a csendőr nemcsak lőni tudjon, hanem, hogy ha leterítette és maga, előtt látja áldozatát, akkor legyen benne annyi tudás, értelem és emberszeretet, ne csak megkötözni ós sebeit is bekötözni tudja ós a. menyire lehet mentse meg még az életnek. (Tetszés bal felől.) Én tehát nagyon kívánatosnak tartom, hogy minden csendőr ki legyen képezve a mentőszolgálatra ós mindegyikbirtokába, legyen az arra szükséges eszköznek, a melylvel a mentést az illető szerencsétlenségnél azonnal megtehesse. Nem volt szándékom, előre is jeleztem, hosszasan kitérni e tárcza tárgyalásánál, bár mondhatom, hogy kívánatos dolog volna, hogy ne csak erről az oldalról, hanem a. túloldalról is hallanánk ezen a téren vitatkozást, (Úgy van ! bal felől.) mert nem szabad ez elől a. nagy horderejű életkérdés elől kitérni, hanem kell. hogy egyszer már a magyar parlament foglalkozzék a védelem mikéntjéről, (Igaz! Úgy van! bal felöl.) főleg akkor, mikor a honvéd hadsereg, a mely mindnyájunknak szemefénye, még mindig tökéletlen orgánum, mert én olyan hadsereget, a melyből épen a legfontosab részek, például a tüzérség hiányzik, ón olyan hadsereget egésznek nem tudok elképzelni. (Helyeslés a szélső baloldalon.) De azért, őszintén megvallom, nem akarok hibába bele esni, a mely ellen tiltakoztam. Én az országnak mai anyagi helyzetében meggondolandónak tartanám, 100 °/o-os quótával — mert ennek felelne meg, ha beállítanék a tüzérséget — a mai körülmények között megtehetjük-e ezt, vagy sem. (Ugy van ! balfelöl.) Csak ezeket voltam bátor a honvédelmi tárczánál a t. államtitkár úrnak szives figyelmébe ajánlani (Helyeslés és éljenzés balfelöl.) Széll Kálmán miniszterelnök: T. képviselőház ! Miután politikailag én képviselem ma ezt a tárczát, a honvédelmi miniszter úr mindnyájunk sajnálatára nem vehetvén még részt tárczája költségvetése tárgyalásánál, szükségesnek tartom magam részéről a felszólalást azok után, a miket, hallottam, ámbár már előre kijelentem, hogy apró részletekkel nem fogok foglalkozni, de mindazon elvi általános természetű kérdésekre fogok nyilatkozni, a melyeket a képviselő urak egyike vagy másika felemlített és olyan dolgokra is kiterjeszkedem, a melyek elvi vonatkozásúak felszólalásaiknak azon részeiben, a melyek látszólagosan részletekkel foglalkoztak. Major Ferencz képviselő úr meg fog nekem bocsátani, ha. vele nem foglalkozom, mert hiszen — a mintbeszóde befejezésében mondta— ő nem is hozzám szólott, hanem részletes megjegyzéseit a honvédelmi miniszter államtitkárához intézte, tehát majd ő fog neki válaszolni. Hanem azon képviselő urak, a kik a kormányhoz és némelyek közül egyenesen hozzám intézve beszédjüket, tették meg kifogásaikat.