Képviselőházi napló, 1896. XXXIV. kötet • 1901. február 27–márczius 30.

Ülésnapok - 1896-673

H() 073. országos ülés l'JOl, ínárczius 4-éii, hétfőn. arányban nem áll vagyoni helyzetünk a nagy és folyton növekedő katonai teherrel. Pedig mindennek egyensúlyban kell lennie, hogy az egyik, vagy a másik el ne sorvadjon, és így nagyon fontos dolog, hogy a t. ház igenis foglalkozzék azon életkérdéssel, azzal, vájjon nem-e tülnagy az a teher, mely az ország közönségére a honvédelem nagy költségéből háramlik, vájjon képes-e ezt a mostani közgazdasági viszonyok közt, sokáig megbírni, ós nem fog-e alatta összeroskadni? (Igaz! bcdfelől.) Félő, t. ház, hogy ez a megterheltetés még nagyobb meglepetéseket is fog szülni. Éti el vagyok készülve arra, hogy a közel jövőben újabb hadtestekről lesz szó, mert máskéj) nem tudom megmagyarázni azt, hogy — a mint tudomásom van róla — a sorozások-nál egyenes parancs van arra, hogy lehetőleg mindenkit be kell sorozni. Ennek más ezélja nem lehet, minthogy dokumentálva legyen, hogy oly nagy számmal vannak a besorozottak, hogy lehetetlen ezen keretet tovább fentartani, ezt szélesíteni kell és új hadtesteket kell felállítani. De én azt hiszem, hogy a ki az ország közgazdasági helyzetét szivén hordja, lehetetlen, hogy akár csak egy emberrel is többet szavazzon meg. A mai harczmodor mellett nem is az a, fődolog, hogy egymillió vagy 1,200.000 ember áll-e rendelkezésre, hanem, hogy az az egymillió ember milyen anyag, hogy van képezve ós minő eszmék lelkesítik. Lehetetlen meg nem említenem, bárcsak elinteni akarok egyes dolgokat, vájjon nem lesz-e már időszerű a felett gondolkozni, hogy a három évi szolgálat a közös hadseregnél két évre redukáltassák. Mikor Poroszoroszágban két évi szolgálat van, akkor csodálatos, hogy nálunk még mindig három év a szolgálati idő. Elbírja Magyarország azt a terhet, hogy még nagyobb luxust űzzön, mint Németország? Ott két évvel megelégednek, nálunk ellenben bárom évig szakítják ki a munkaerőt, három évig vonják el az eke mellől ós a munkapad mellől a, polgárokat. Vájjon ezt a luxust, mi megengedhetjük magunknak? Jobb példára, mint Németországra, mely a hármasszövetségnek egyik tagja, és a szószoros értelmében katonai állam, nem hivatkozhatom. Ha ott két évvel megelégednek, akkor nekünk is fel kell vetni ezt kérdést, mert szükséges elsősorban közgazdasági szempontból, hogy ne vonjuk el a munkaerőt olyan hosszú ideig rendeltetésétől, másrészt azért, mert két óv múlva még talán inkább visszatér az a katona régi foglalkozásához, de ha három évig ki van szakítva, lehet, hogy nem szívesen megy vissza azon munkakörhöz, a melytől elszakíthatott, a mi nagy kár az egész közgazdaságra. Ha a honvédségnél két óv van, miért ne lehetne ennyi a közös hadseregnél is? Mégis hogy van az, hogy a besorozottak szivesebben veszik, ha a közös hadsereghez sorozzák őket, mint a honvédséghez? N

Azért, mert a honvédségnél minden két évben 3,5 napra hívják be őket, holott a közös hadseregnél csak 13 napra. Ez a 35 nap oly súlyos arra, a ki családot alapított és a ki minden időt kénytelen felhasználni, hogy családjának kenyeret tudjon adni, az adót ki tudja fizetni, kötelezettségeit le tudja róni, ez a 35 nap oly súlyos adózás, melyet kellőleg mórlegelni alig lehet. Kérdem, nem lenne-e elégséges a honvédségnél is 13 nap, úgy, mint a közösöknél? Ez szintén egy luxus, mely költségeket ró az államra és elvonja az állampolgárt oly sok időre épen a legnagyobb munkaidőben. (Igaz! ügy van! a baloldalon.) Még egy fontos dolgot akarok csak érinteni, ós ez a tisztképzés. Kívánatos volna, hogy e tekintetben bizonyos egyenlő magasságot érjen el a tisztképzés. Mert különös,, hogy az egyiknél négy alsó osztály, és négy kadetiskola képesít tisztté, a másiknál a főreáliskola után kell még menni Bécsújhelybe, hogy tiszti bojtot kapjon. Ezt a kérdést fel kell vetni már egyszer, ós a tisztképzésnek a műveltségnek egyenlő nívóját kell követelni, a mely megvan minden más pályán. De másrészt kivána/tos lenne, hogy ezen középiskolaszámba menő kadetiskolákban azokat a tantárgyakat, a melyek nem szorosan vett katonai tantárgyak, lehetőleg tanári képesítést nyert egyének tanítsák. Van a hadseregnek elég szabadságolt állományú tisztje, kik végzett tanárok, tessék őket alkalmazni, hogy a tanítás minden tekintetben kifogástalan legyen. Én tisztelem az egyes tanárokat, nem akarom tudásukat bántani, de mégis különös, hogy ezeket a tárgyakat abban az intézményben, a mely tiszteket ad az államnak, tehát az elitjót a társadalomnak, nem adják elő képesített tanárok, például a történelmet, a matkematikát, az irodalmat. Nagyon kívánatosnak tartanám tehát, hogy az illető körök ezt megszívleljék, és ezen intézményt tökéletesítsék, (Helyeslés a haloldalon és szélső baloldalon.) mert nem közömbös dolog, hogy a honvédelemnek minden tekintetben kiváló tiszti kar álljon rendelkezésére. Ha már a tisztekről megemlékeztem, legyen szabad a legénységről megemlékeznem. Már egyszer ajánlottam a t. honvédelmi miniszter úr figyelmébe, hogy a mai korban, mikor mindenki sóvárog ismeretek után, és mindenki keresi a betűt, megszívlelendő dolog, hogy a hadsereg legénységének olyan kézi könyvtár