Képviselőházi napló, 1896. XXXIV. kötet • 1901. február 27–márczius 30.

Ülésnapok - 1896-673

073i ovszágos ülés 1901. lu&rczius 4-én, hétfőn. ^()0 sége. És mi történik ? Méltóztassanak kimenni a Ludoviczeumba, méltóztassanak meghallgatni, hogy a tisztképzésnél mire van a fosul}" fektetve ? Arra, hogy a történelmet tanulják. De a történelemből azt a honvédség adta nagy példát, mely örök időkre példája kellene hogy legyen, azt nem tanulják, hanem hetenként felerészben a magyar nyelvet, fele részben a német nyelvet. Méltóztassék elolvasni, t. ház, a honvédelmi miniszter úr jelentését, majd meggyőződik róla, hogyan folyik ez az áthidalás az eszmék, az érzések, a, gondolatok közössé tótelében a közös hadsereggel. A t. honvédelmi miniszter úr azt az egyet, bár fájdalommal el kell ismernem, hogy ő férfias nyíltsággal csinálja, nem bujkál, jelentésében lépésről-lépésre megmondja, hogy igenis, a csapatiskolánál, a gyakorlatoknál, a vivóiskolákban, szóval mindenütt egyesíteni akarja a honvéd tiszteket a közös hadsereg tisztjeivel. O benne legalább megvan az a férfias nyíltság, a, mi nem volt meg a t. többségben a törvényalkotásoknál, hogy azt, a mit meg akart csinálni, de félt tőle, nyíltan meg is mondja. A napokban kaptam egy panaszos levelet; majd igen szívesen szolgálok vele a miniszter úrnak. Neveket nem akarok előhozni kétféle okból. Először nem akarok személyeket támadni, a. kik nincsenek jelen és nem védhetik magukat, ámbár, hogy közérdekű dologban ez helyes és jogos-e, a felett vitatkozni lehet; másodszor azért nem mondom meg a nevet, mert annak a dandárparancsnoknak a neve olyan horvát, hogy igazán, őszintén szólva, nem tudnám kimondani, inkább leirom a nevet és majd úgy adom át. Ez a tisztelt dandárparancsnok egy szót sem tud magyarul, rendeleteit a honvédséghez német nyelven adja ki. Thaly Kálmán: Micsoda? Rátkay László: Német nyelven! Thaly Kálmán: Törvényszegés! Rátkay László: A t. honvédelmi miniszter úrnak tudomására jutott ez a dolog és nem tett ellene semmit. Thaly r Kálmán: Nyílt törvényszegés ! (Ugy van! Úgy van! a szélső haloldalon.) Rátkay László: Hozok még más esetet is a t. honvédelmi miniszter úrnak tudomására. A közös hadsereg hadtestparancsnokságaitól a jelentések, a kérelmek német nyelven lesznek beadva a honvédelmi minisztériumhoz. Meg is nevezem az egyiket. A 13-ik hadtestparancsnokságtól német nyelven, vagy horvát nyelven jönnek a kérelmek. Ezeket a. kérelmeket a t, honvédelmi minisztérium azon a. nyelven, német és horvát nyelven, nemcsak elfogadja, hanem ugyancsak német és horvát nyelven leküldi a törvényhatóságokhoz elintézés végett. Egy-két törvényhatóságban aztán van annyi merészség és becsület, hogy az ily nyelvű megkereséseket visszaküldi a t. honvédelmi minisztériumhoz. Idáig jutottunk, t. képviselőház, az alkotmányosság 33. óvóben. Már most, t. ház, valóban kényes helyzet erre a pártra nézve, a mely pártnak czélja a magyar hadsereg, kényes erre a pártra nézve, a mely a honvédséget szeretettel fogadta már a bölcsőjében és szeretettel akarta ápolni mindig, kényes erre a pártra nézve azt mondani a honvédelmi tárcza költségvetésére, hogy a,zt nem szavazza meg. Az bizonyos, hogy a mikor ezt ki kell ejtenem, nekem is, mint most felszólalónak, egy kép jut eszembe. II. Rákóczy Ferenczczel történt, a mikor kinn Rodostóban benne már a remények és vágyak'arra nézve, hogy xíjn, még kurucz vezér lehessen., a magyar szabadság hőse lehessen, mondom, a mikor benne ezek a remények már hervadozóban voltak, a hozzájövő fiára tekintett és azt hitte, hogy ebben az ő vérében fogja találni azt, a. ki vágyakozását, betöltetlen hivatását tovább fogja vinni. A fiú azonban nem értette meg az apának nyelvét. Az ő lelke már nem volt fogékony. A fejedelem hiába terítette ki előtte a zászlókat, a melyekre rá volt irva: Hazáért és szabadságért. Azok a zászlók sem kapták meg a fiú lelkét, és akkor Rákóczy Ferencz a kardot összetörte és ti zászlóra tette. (Zaj a jobboldalon. Halljuk! Halljuk! a szélső baloldalon.) Ez a példa áll előttem. Igenis ez a honvédség úgy, a mint van, nem érti meg rizokat a gondolatokat, a melyek harczosának kellene lennie, a mint önök átváltoztatják, ez elől a honvédség elől mi is összetörjük kardunkat, odadobjuk a zászlóra. Ezért* jelentem ki, fájdalommal bár, hogy e hondvódségnek a költségvetést nem szavazom meg. (Elénk helyeslés és tetszés a szélső baloldalon. A szónokot számoson üdvözlik.) Molnár Antal jegyző: Major Ferencz! Major Ferencz: T. ház! Csak röviden óhajtok hozzászólni ehhez a tárczához, röviden pedig részben azért, mert a szakminiszter úr nem lehet jelen, másrészt azért is, mert sajnálattal konstatálom a nagy részvétlenséget épen ennél a nagyon fontos tárczánál. Pedig kívánatos volna, hogy a képviselőház is foglalkozzék a honvédelmi dolgokkal és foglalkozzék azzal a nagy kérdéssel, a mely elől elzárkózni soká nem lehet, hogy miként és hogyan dehet leginkább hazánkat a jövőnek biztosítani, nemcsak katonai, de közgazdasági teherbírási szempontokból is. Sajnos, ha körűitekintünk a közgazdasági élet terén, konstatáljuk azt, hogy semmiféle egyensúlyban, azaz