Képviselőházi napló, 1896. XXXIV. kötet • 1901. február 27–márczius 30.
Ülésnapok - 1896-669
4 (>6Í>. országos fllés 1901, Szemere Attila: Hogy rám nézve mi sértő, azt én Ítélem meg. (Zaj.) Elnök: Áttérünk most már napirend szerint az igazságügyi tárcza költségvetésének (írom. 926) folytatólagos tárgyalására. Lukáts Gyula jegyző: Barabás Béla ! Kubik Béla : Nincsen miniszter! (Zaj.) Elnök: Az igazságügyminiszter most igazságügyi érdekben egy küldöttséget fogad. Azt hiszem, hogy az általános vitánál talán szives lesz a képviselőház megvárni, míg bejő ós nem kívánja e miatt a,z ülés felfüggesztését. (Helyeslés.) A miniszter mindjárt itt lesz, különben az igazságügyi államtitkár jelen van. (Halljuk! HaUjulc!) Barabás Béla: T. képviselőház! Az igazságügyi tárcza tárgyalását az igen tisztelt előadó úr nagyszabású és hozzáteszem, igen értékes beszéddel vezette be. Nagyszabásúnak nevezem azért, mert az ő jogászi múltja, az ő eddigi tevékenysége a vidék kisebb jogászainak, vagy mondom azt is, a főváros többi gyakorlati jogászainak mintegy csapást, irányt jelöl meg, a melyen az igazságügyi tárcza felett helyesen vitatkozni lehet. Más melléktekinteteket, mint kizárólag igazságügyi szempontokat, én sem akarok itt felhozni, mert szerintem a magyar igazságszolgáltatás elsősorban nemzeti ügy, magyar ügy és ennek keretében kell, hogy maradjon. (Helyeslés a szélső baloldalon.) Az igen tisztelt előadó úr nagyszabású előadói beszédének bevezető részében azonban engem nem elégített ki. nem pedig azért, mert ezen bevezető beszéden meglátszott, hogy a pénzüg}^ bizottságnak az előadója szólalt fel. A mit az igen tisztelt előadó úr a költségvetésnek előnyeként állított fel. azt ón hátrányául rovom fel. Előnyéül állította fel" az igen tisztelt előadó úr azt, hogy a kiadások nem szaporodtak, csak csekély tehertöbblet fordul elő, ós ez is csak azért, mert a bevételek tetemesen apadtak. Hát bocsánatot kérek, én nagyon sajnálom, hogy ez így van. Az a, hiba., hogy az igazságügy nagy kérdésénél pénzügyi szempontok dominálnak. Előny lehet ez pénzügyi szempontból. (Ügy van! a szélső haloldalon.) mert ez a tárcza ós a többi specziális magyar ügyek megérdemlik, hogy ne kizárólag a pénzügyi szempontok uralkodjanak felettük, hanem azon erkölcsi és magasabb nemzeti szempontok, a melyek végrevalahára elvezessenek bennünket a kulturnemzetek közé. (Helyeslés a szélső baloldalon.) Ha megnézem az igazságügyi tárcza költségvetését és figyelembe veszem azt, hogy az egész országnak egy évi költségvetése a február 27-én, szerdán. kiadási rovatban 970 millió koronát vesz igénybe, ós ezzel az óriási összeggel szemben az igazságügyi tárczának kiadásai alig haladják meg a 36 millió koronát, ide nem számítva az átmeneti kiadásokat és a beruházásokat : akkor engem nagy szomorúság fog el, hogy ime a nagy nemzeti áldozatból, a mely 970 millió koronára rag, az igazságügynek nem "is jut egészen 3°/o, hanem csak" 2 1 /2°/bEz nem áll arányban azzal a nagy áldozattal, a melyet a magyar állam polgárai adókónt fizetnek. Ha megnézzük, igen tisztelt képviselőház, hogy a magyar igazságügyi tárcza ezelőtt harmincz esztendővel 21 millió korona kiadást vett igénybe: látjuk, hogy most 30 óv után a szaporodás jelentéktelen, csak 15 millió, még csak nem is a kétszerese. Azért vagyunk mi hátra, azért maradunk el igazságszolgáltatási tekintetben, mert nem hozzuk meg azt az áldozatot, melyet ez az ügy okvetlenül igényel. Nézzük például, t. képviselőház, a közösügyi, külügyi és közös pénzügyi kiadásokat ; nézzük meg azoknak nagy részét, azt a részét, a mely reánk esik, mily óriási nagy j)erczenttel emelkedtek azok évek során át. (Igaz! Úgy van! a szélső baloldalon.) Meghaladták a 100 perczentet. De tovább megyek, még nagyobb az áldozat, mert a kulcs is emelkedett, és így emelkedett az a rósz, a melyet az állampolgárok közteherként elviselnek. (Helyeslés a szélső baloldalon.) Hiszen nem kívánom, hogy ilyen arányban; de legalább az igazságügyet megillető helyes arányban emelkedett volna a költségvetési kiadások tétele, mert ez a helyes, ós csak így tudunk Magyarországon igazságszolgáltatási téren bármi keveset produkálni. (Helyeslés a szélső baloldalon.) T. képviselőház! Ha nézzük a magyar nemzetnek, ennek az országnak a közszellemét, tapasztalni fogjuk azt, hogy sohasem sajnál bármityen áldozatot, ha például a népnevelés szent ügye kívánja, nem sajnál semmi áldozatot, hogyha a közigazgatásnak nagy érdekei mozdíttatnak elő ; nem sajnál semmi áldozatot, hogyha a hazai iparnak előmozdításából van szó, hogyha a hazai kereskedelem felvirágoztatása lép előtérbe ; nem akkor, mikor a földmívelés érdekei fekszenek a törvényhozás szivén, és ime mégis, annak daczára, hogy a nemzet fokozott áldozatokat hoz, ós az állampolgárok adókópessége már a határon túlmegy, mégis nem ezen czólokra fordítjuk jövedelmeinknek túlnyomó részét, hanem igenis a nagyhatalmi hóbortnak az istápolására, (Igaz! Úgy van! a szélső baloldalon.) az osztrák tehetetlenség és fokozódó étvágy-
