Képviselőházi napló, 1896. XXXIV. kötet • 1901. február 27–márczius 30.

Ülésnapok - 1896-672

100 67-. országos ülés l'JOl. márczius 2-án, szombatan. tárgyakat* a személye körűi rendelt miniszter ós személyzete fogja kezelni? Akár magyar, akár osztrák rend a Lipót­ős Ferencz József-rend. mi jogon ós alapon kap királyi határozatot, vagy rendeletet, és mi jogon intézkedik a közös külügyminiszter, mikor a rendek osztásának, szabályozásának ügye nem közös ügy, és az 1867 : XII. törvény­czikk által hatáskörébe nem utasíttatott, sőt ellenkezőleg, a 27. §. által úgy az egyik, mint a másik állam külön kormányzati ügyei vite­létől, befolyásolásától eltiltattak a közös mi­niszterek ? Mit szándékozik tenni, hogy ezen, Magyar­ország közjogát sértő eljárás megszűnjék, és törvényes módon orvosoltassók?« (Elénk helyes­lés a szélső baloldalon.) Széll Kálmán miniszterelnök: T. kép­viselőház! (Halljuk! Halljuk!) Én e hosszú interpellácziónak, a melynek indokolása is sok pontból áll s a melyben maguk a kérdések is igen terjedelmes pontozatokból vannak össze­állítva, egyszerűen s röviden a tartalmára — nem egyes pontjaira — akarok válaszolni, de azt hiszem, hogy akkor, a midőn a tar­talomra válaszolok, válaszolni fogok egyúttal az összes pontokra is, mert a kérdés nézetem szerint nem olyan komplikált s nem olyan terjedelmes, mint a minő benyomást nyer az ember a t. képviselő úr előadásából. A dolog igen egyszerű, és azért a kérdés legutolján kezdem, ott, a hol t. képviselőtársam azt kérdi tőlem, hogy mit szándékozom tenni ezen közjogi sérelem orvoslása végett. Én erre egyszerűen azt felelem, hogj^ semmit; semmit azért, mert közjogi sérelem nem követtetett el, (Élénk helyeslés jobbfelöl.) s mert legyen meggyőződve arról a t. képviselő úr, hogy én a^ magam részéről azon vagyok, hogy sem magam közjogi sérelmet ne kövessek el, sem pedig az ország semmiféle közjogát senki ál­tal sértetni ne engedjem. (Helyeslés jobbfelöl.) A midőn tehát nekem a dologról hivatalos tudomásom volt s ennek elintézésébe befoly­tam, természetszerűleg azon igyekeztem, hogy e kérdés úgy intéztessék el, a hogyan alkot­mányjogunk szerint és közjogunk legéberebb ós leglelkiismeretesebb megtartása mellett el­intéztetnie keh. Már arról, hogy a felfogásbari azután különbözünk ós így az alkalmazás megítélésénél sem juthatunk egy eredményre, nem tehetek ; ezt sajnálom, de azt hiszem, hogy nem a t. képviselő urnak, hanem nekem van igazam, a nőkor a következőkben adom elő a tényállást: (Halljuk! Halljuk!) Ő Felsége indíttatva érezte- magát arra, hogy a Lipót­rend ős a Ferencz József-rend fokozataiban bizonyos változtatást tegyen és úgy az egyik­nél, mint a másiknál bizonyos új fokozatot kreáljon. Azt hiszem, nem kontrovertálja senki, a t. képviselő úr sem, hogy ő Felségének, a fejede­lemnek. Magyarország koronás királyának joga van az ő rendjeiben módosításokat eszközölni, új rendeket, ha úgy tetszik jónak, kreálni: ez inkon­tesztabilis valami. Már most miről van szó ? Ar­ról, hogy általában a rendjeleknél ő Felségének ezen joga alkotmányosan gyakoroltassák ép­úgy. mint minden fejedelmi jog alkotmányos országban, az alkotmány rendeletei szerint. Erre nézve, a mi alkotmányunk világosan be­szél. Az 1848 : III. törvónyezikk, a melyre a t. képviselő úr is hivatkozik, talán 7. §-ában és egy másik, 21. §-ában azt mondja, hogy ő Felsége rendjeleket adományoz, ós ezen rendjeleknek adományozását a magyar mi­niszter ellenjegyzi. És azt mondja az Í848 : III. törvényezikk alaptételében, hogy ő Fel­ségének minden rendelete Magyarországon úgy érvényes, ha az ellenjegyeztetik. Ennek elég van téve az által, hogy először rendjel Magyarországon nem adományoztatik soha miniszteri ellenjegyzés nélkül; másodszor elég van téve épen a konkrét esetben. Mert nem úgy áll a, dolog, a mint a képviselő úr mondja, hogy itt csak egy kézirat intéztetett a. közös külügyminiszterhez — majd erre is vissza­térek, — mert nem a közös külügyminiszteri­hez intéztetett, hanem intéztetett Groluchowsky grófhoz, mint a császári és királyi ház mi­niszteréhez. (Felkiált-ásos a szélső baloldalon : A mi nem létezik!) Bocsánatot kérek, most tényről beszélek. Nemcsak addig van a dolog, mondom, hanem a dolog tovább is van, a dolog odáig van, hogy a magyar miniszterelnökhöz is intézte­tett kézirat. Ugron Gábor: Külön kézirat? Széll Kálmán miniszterelnök: Külön kézirat! Ugron Gábor: Igen, másolat! Széll Kálmán miniszterelnök: Nem má­solat ; és ebben a külön kéziratban közöltetett egy másik kéziratnak a másolata, annak a kéziratnak a, másolata, a mely gróf Golu­ehowskyhoz, mint a császári ós királyi ház miniszteréhez intéztetett. Ebben az eredeti kéz­iratban az áll (olvassa): »Kedves Széll! Indíttatva, éreztem maga­mat Lipót-, valamint Ferencz József-rendem­nél új rendfokozatok szervezése által változta­tásokat eszközölni. Midőn Ont erről értesíteném, közlöm Önnel egyidejűleg azon kéziratom má­solatát, melyet ezen alkalomból Házain és a külügyek miniszteréhez intéztem.* Ez a ren­delet tehát ellenjegyezve van általam: »Kelt Bécsben. Ferencz József s. k. Széll Kálmán s. k.«

Next

/
Thumbnails
Contents