Képviselőházi napló, 1896. XXXIV. kötet • 1901. február 27–márczius 30.

Ülésnapok - 1896-672

«72. országos ülés 1901. iiiárezius 2-án, szombaton. 101 Ez a kézirat, a mely Magyarországon ennélfogva foganatba veszi, gyakorlatilag alkalmazza azt a változtatást, a melyet ő Felsége jónak látott tenni a két rendjelen, a mely gyakorlatilag érvényt szerez annak az elhatározásnak és a mely az én ellenjegyzésemmel van közzétéve, ez úgy van kiállítva, mint a hogy az 1848-iki törvény előírja. Azzal, hogy a statútum, illetőleg a rendfokozatok megállapítására nézve ő Felsége gróf Goluchowskyboz intézett, nem mint külügyminiszterhez, hanem, mint a császári és királyi ház miniszteréhez egy kéziratot, ezzel ez az ügy közössé téve nincsen; mert nem mint közös külügy miniszterhez intézte, hanem mint ahhoz a miniszterhez, a ki a családnak, a háznak, a fejedelemnek egyéniségéből folyó dolgok elintézésénél közvetlenül segédkezik. De a propoziczió ő Felségéhez a két miniszterelnök tudtával ment, a két miniszterelnök ellenjegyzése mutatja, hogy ennek foganatba vétele nem történhetett másképen, mint az 1848-iki törvények értelmében és az abban megállapított elenjegyzós mellett. Tehát először is közjogi sérelem ebben a dologban nincs, közjogi sérelmet ebben a, dologban nem látok és nem láttam; és csak azt teszem még hozzá, hogy ez megfelel annak, a hogy az Erzsébet-rend 1896-ban megalap itatott és eltér attól a gyakorlattól, a mely addig kö vettetett. (Ilalljuli! Halljuk! a jobb- és haloldalon.) Addig igenis az ily rend változtatásra vonatkozó legfelsőbb elhatározások kontraszignatura nélkül jelentek meg, és nem külön kézirattal közöltettek a miniszterelnökkel, és a külön kéziratnak közétótele nem történt miniszteri ellenjegyzés mellett. Ez által sem a dolog közössé nincsen téve, sem az 1848-iki törvényben megírt kardinális, fundamentális, sarkalatos alkotmányjog nézetein szerint nincs megsértve semmiben. A rendet illetőleg pedig kérdi a t. képviselő úr, hogy osztrák-e az, vagy közös, vagy milyen tulaj dónk épen. Hát olyan, a milyen volt eddig, 33 évi gyakorlat mellett; 33 évi gyakorlat, folytán magyar álampolgároknak adományoztattak ezek a rendek ós adományoz tattak minden ellenvetés, észrevétel, megjegyzés nélkül, adomány oztattak felelős magyar miniszter ajánlatára és a magyar felelős miniszter előterjesztésére. Polónyi Géza: Mindig protestáltam ! Megvan a Naplóban! (Zaj bal felől.) Széll Kálmán miniszterelnök: így történt ezúttal is. Hogy a rendek eredetéről és azok statútumainak bizonyos vonatkozásairól lehetne szólni, azt megengedem; de állítom, hogy az 1848-iki törvény értelmében a minisztérium gyakorolja a felterjesztési ós ellenjegyzési jogot minden egyes esetben,--a mikor a rendeli adományoztatnak, ós teljesen megtartatik a törvény most is, a mikor ő Felsége legfelsőbb fejedelmi joga szerint a rendek bizonyos megváltoztatását tartotta jónak. Kérem a t. képviselőházat, méltóztassék ezt a választ tudomásul venni. (Élénk lielyeslés a jobb- és baloldalon.) Ugron Gábor: T. ház! Nagyon sajnálom, hogy a t. miniszterelnök úr válasza után a, kérdést zavarosabbnak kell látnom, mint a, minőnek hittem. Eddig azt hittem, hogy csak Bécsben nem tudják, hogy a magyar közjognak mi a rendeltetése, de most azt látom, hogy Budapesten sincsenek az iránt tisztában. Széll Kálmán miniszterelnök: Látom! Ugron Gábor: Beszélnünk Íveli tehát róla. Minden rendjelre nézve az a kérdés, hogy milyen rendjelnek alkottatott az meg. A Lipót-rendjel, a Ferencz József-rendjel megalkottatott osztrák rendjelnek. (Igaz! Ugy van! a szélső baloldalon.) Azokat az osztrák császár osztrák császári fejedelmi hatalmából alkotta meg. Magyar törvényekben nincsenek, magyar törvények nem ismerik; az osztrák törvények és nevük is osztrákoknak ismeri őket. Volt szerencsém felolvasni, hogy már a megnevezésükből is az tűnik ki, hogy osztrák császári Leopold rend az egyik, másik pedig császári osztrák Ferencz József rend. Mindegyiknek nagymestere az osztrák császár, különbség a statútumok szerint csak az. hogy egyikben az >>akkor uralkodó császár«. Tisztázzuk a kórdóst. Két osztrák rendjelről ós statútumról van szó, oly rendjelről, a melyet a magyar királyok különálló fejedelmi joga értelmében magyar király, magyar alattvalóknak mint ilyeneknek nem is adhatna, és hogyha az osztrák császár adja magyar alattvalóknak az ilyen rendjelt, annak viselése hánt épúgy engedélyt kellene kérni, mintha külföldi rendjel viseléseért kérnek engedélyt. (Igaz! Ugy van! a szélső baloldalon.) Lehetetlenség az, hogy az elmúlt viszonyok után, a, mikor Magyarországot Ausztriához igyekeztek nemcsak kapcsolni, de Ausztriáha bele is akarták olvasztani, hogy akkor mi el tudjuk nézni, hogy a fejedelem oly közjogi ténykedése, mint a rendjel osztása, rendjel .megalkotása, annak nem tisztán a magyar királyi fejedelmi jognak megkülönböztetése mellett, az osztrák császári fejedelmi jognak, elválasztása és megkülönböztetése mellett kezeltessék, hanem az a: két fejedelmi jog összeforrasztassék. egységessé alkottassék és