Képviselőházi napló, 1896. XXXIV. kötet • 1901. február 27–márczius 30.

Ülésnapok - 1896-672

fííL\ országos ülés lí!Oh mikor a Magyar Folyam- és Tengerhajózási részvénytársaságot megalapították, akkor expressis verbis kimondották: erre kiterjed az adómentesség. Miért nem lehetett ezt akkor az Adria-törvényjavaslatnál megtenni. Most a t. miniszter úr a 27. §-ban expressis verbis ki akarja vonni az adókötelezettség alul, bizonyítékaid annak, hogy a 4. §. alatt levő kivételek alá az Adria részvénytársaság szubvencziója nem tartozik. De, t. képviselőház, azt mondja a t. pénzügyminiszter úr, hogy ellenkezik a szubvenczió jellegével az, hogy az állam egyik kézzel adjon, a másikkal pedig elvegyen. De, t. pénzügyminiszter úr, hisz ez nincsen így, az nincsen úgy, mint a t. pénzügyminiszter úr mondja, mert ezen szubvenczió nem egy ajándék lenne, még azon esetben is a jogilleték ékről szóló törvény alá volna vonandó és évről-évre illetékkel megrovandó, hanem ez egy ellenszolgáltatások fejében történő fizetés, mert a szubvenczió bizonyos járatok, bizonyos feltételek, tehát az üzleti életből kifolyó bizonyos szolgálmányoknak az ellenszolgáltatása.. És teheti a t. pénzügyminiszter úr jó szívvel ezt, mikor a naponta megjelenő Hivatalos Közlönybe 20, 13, 12 forintért — az árverési rovatban láthatjuk — oly kegyetlenül működik az adóprés, és mondhatja-e akkor egy társaság azt, hogy nekem nincsen semmi jövedelmem, mikor 12

,

14°/o dividendát fizet és igazgatósági tagjait azonkívül 800 forint fizetésben és azonfelül tantiémeben ós egyéb kedvezményekben részesíti. (Igaz! Úgy van! a baloldalon.) Azt gondolom, t. miniszter úr, ez a jogegyenlőséggel • ós testvériséggel nem fér össze, de nem fór össze az 1848-iki törvényekben kimondott egyenlő adóteherviselés elvével sem, (Helyeslés a bal- és szélső baloldalon.) hogy hatalmas pénzemberek összeálljanak és azonkívül, hogy az ország adófilléreiből szu-bvencziót kapnak, még az adólerovást is, amely elenyésző csekélység avval a, nagy szubvenczióval szemben megtagadják. (Helyeslés a szélsőbalon.) Nagyon sajnálom a t. miniszter úr c kifejezését, mert félek tőle, hogy ez befolyásolhatja az ügynek további fejlődésót. Megnyugszom egyébként abban, a mit a t. miniszter úr mondott, hogy nincsen az adott esetben remidium, hogy tudniillik visszamenőleg nem lehet az adót előírni. De itt hibás az a pénzügyi közeg, a midőn egy ilyen nagy adóalanynyal szemben kötelességét nem teljesítette, mikor sokszor öt forintért is felebbez a közigazgatási bírósághoz. Itten pedig szépen belenyugodott az első fórumnak a. határozatába. Én, t. uram, akárhogy verjék is a mellüket odaát, azt állítom, hogy ez nem KÉrvn. NAPLÓ. 1896—1901. XXXIV. KÖTET. mítrcähis 2-án, szombaton. t)7 helyes, nem törvényes és nem méltányos eljárás. (Igaz! Úgy van! a bal- ós szélső baloldalon.) és bár nem mondom, hogy gróf Tisza István, Rosenberg Gyula, Matlekovits Sándor, vagy Lánczy Leó képviselő urak azt a közeget befolyásolták, vagy játszották ezt a szerepet, de igenis játszotta ezt a szerepet az a hivatalnok, a ki midőn látta, hogy ilyen tekintélyes, akkoriban ilyen hatalmas képviselők állnak a társulat élén, nem mert felebbezési jogával élni. Ennél más magyarázatot én nem találhatok, különösen akkor, mikor ma 19 év után, a mikor azt mondják, hogy a kormányzati rendszer megváltozott, egyszerre feltalálja magát az a, hivatalnok, és felebbez a felső Forumhoz. (Helyeslés a szélső baloldalon.) Lukács László pénzügyminiszter: T. képviselőház! Csak azért emelek szót, hogy rektifikátjak egy dolgot, a melyet úgy látom, a.z előttem szóló képviselő úr félreértett. Midőn én azon indokokat mérlegeltem, a melyek miatt a szubvenczió adómentességi' kimondatott, távol állott tőlem, hogy a saját nézetemnek adjak kifejezést; (Úgy von! jobbról.) hangsúlyoztam többször, hogy az, hogy inicsoda motívumokból indult ki a bizottság 1880-ban, mikor először tárgyaltatott ez a kérdés, ma nem konstatálható, mert az erre vonatkozó iratok többé fel nem találhatók. Rosenberg Gyula: A felszólalási bizottság is tárgyalta ! Lukács László pénzügyminiszter: Valószínűnek tartottam, hogy ezen indokok vezették a bizottságot eljárásában. Hogy helyesek-e ezen indokok, vagy nem, arról ón kritikát nem kívántam mondani. (Úgy van! Ugy van! jobbról.) a mint hogy nincs is jogomban ez irányban állást foglalni, és prejindikálni a füffo-etlen hatósáp; elhatározásának. (Helyeslés jobb felől.) De, hogy felebbeztek már akkor is és megtörtént a kísérlet kincstári szempontból a keresztülvitelre, az kétségtelen. mert tényleg a felszólalási bizottság tárgyalta, többször ezt a kérdést ós mindig az adómentesség mellett nyilatkozott. Ezt akartam konstatálni. A második dolog pedig ez: (Halijai-! Halijai:!) hogy a ház előtt fekvő) törvényjavaslatban az adómentesség kimondása, proponáltatik, az tisztán azért történik, bog}" ez a vitás és nyílt kérdés végre-valahára törvényhozási úton elintézést nyerjen, tehát nem azért, mint hogyha. elismernénk, vagy a törvényhozás el akarná ismerni, hogy eddig adóköteles volt a társulat. jövőre pedig adómentes lesz, hanem tisztán azért, hogy egyrészről ez a vitás kérdés elimináltassók, másrészről pedig azért, hogy bi' zonyos ellenszolgáltatásban részesüljön a tár-