Képviselőházi napló, 1896. XXXIII. kötet • 1901. február 4–február 26.

Ülésnapok - 1896-654

ÍÍ54-. országos ülés 1901. február 7-én, csütörtökön. 79 bír, mert semmiféle egyenruha^ nem mentesít a törvényes kötelezettség, és a büntetőjogi felelőség alól. Igaz, tudom, -— nem szükséges, hogy ellenmondást kapjak arról az oldalról, — hogy a katonai büntető törvényköny más, hogy a fennálló csendőrsógi szabályok értelmében az egyenruhában elkövetett cselekmények a katonai büntető hatóság alá tartoznak. Csak mellesleg említem meg, meg kellett önöknek érteniök, hogy most. mikor századszor sürgetjük a katonai büntetőtörvénykönyv reformját, mikor követeljük, hogy ne legyen status in statu, henem a polgári államban mindenki legyen alávetve a törvényeknek, akármilyen ruhát visel, mikor követeljük, hogy a katonai büntető eljárás nyilvánossá tótessék, hogy lássák önök, mennyire igazságunk van, mennyire jogos ez a kívánságunk, milyen nagy bűn terheli az önök lelkét, kik ezt 30 évi sürgetés után mindig csak ígéretekkel odázták el. (Helyeslés a szélső hal oldalon. Halljuk!) Rátérek, t. képviselőház. (Halljuk! Halljuk!) arra az úgynevezett szolgálati szabályzatra, a mely e tekintetben irányadó, s a mely arról, szól, hogy mik épen és mikor lehet a csendőrnek fegyvert használni. Az e tárgyban fennálló szabályzatnak 11. §-a azt mondja: »A szolgálatot teljesítő csendőr fegyverének használatára mindenki ellen jogosítva van (Halljuk!) először: a ki a csendőrt erőszakosan megsérti, vagy őt támadással veszélyesen fenyegeti. (Fel kiél fások a szélső baloldalon: Veszélyesen!) Ha a tetten ért gonosztevő magát önként meg nem adja, vagy esetleg fedett helyzetéből előjönni vonakodik, stb.« Gulner Gyula államtitkár: Le akarták fegyverezni a csendőrt! Barta Ödön: Majd megtudjuk, vájjon le akarták -e? Leszkay Gyula: Endrey Gyula mást sürgönyöz, annak pedig jobban lehet hinni, mint a> főispánnak, mert az nem érdekelt fél." Gulner Gyula államtitkár: Az alezredes líolosvártt volt! Nem is volt Marosvásárhelyen ! Barta Ödön: A szolgálati szabályzat tehát tisztán erőszakos megtámadtatás esetén engedi meg,a fegyverhasználatot. A t. államtitkár úr közbeszólólag azt mondta, hogy ki akarták venni a fegyvert a kezéből. Ez az a tényállás, a melyet az államtitkár úr valakitől hallott; valakitől kapta ezt az informácziót. Ez úgy hasonlít az eddigi összes hasonló dolgokhoz, mint egyik tojás a másikhoz. Mindig így törtónt a dolog. (Igaz! Úgy van! a szélső lalöldalon.) Mindazon kegyetlenségek alkalmával, a melyeket mi erről az oldalról annyiszor ostromoltunk, mindig azzal végződtek, hogy a tényállás mindig úgy derűit ki, hogy a csendőrt megtámadták. (Mozgás a szélső baloldalon.) Aat hiszem, hogy az igen tisztelt igazságügyminiszter úrnak, a kihez én az interpellácziómat szintén bátor voltam intézni, talán imponálni fog egy a múltak emlékeiből előkeresett okmány, (Halljuk! Halljuk!) most érvényben lévő büntetőtörvénykönyvünk indokolásának egy része. Az a része ez az indokolásnak, a mely arról szól, hogy a jogosulatlan fegyverhasználat mikor képezi azt a súlyos büntetendő cselekményt, a melyet erre nézve a törvény megállapít és hogy- miért nincs ott megmondva, hogy a fegyverhasználat mely esetben nem jogos. Csak annyi van mondva, hogy jogos indok nélkül. Leszek bátor röviden felolvasni a javaslat indokolását. Azt mondja tehát a javaslat, az ide vonatkozó indokolásában: »Az 1843. évi törvényjavaslatnak 437. §. feltételűi említi, hogy a fegyverhez való nyúlást a csoportnak elszéledésre való felszólítása előzze meg.<<. Az a kérdés merült fel, hogy miért nincs ez a mi büntető törvénykönyvünkben benne. Megmagyarázza annak a büntető törvénykönyvnek nagynevű szerzőije egy igen alapos magyarázattal: »Eltekintve attól, hogy a fegyverhez való »nyúlás« alig fogadható el egy ilyen nagyfontosságú kérdésben eléggé tüzetes kifejezésnek, mi tartózkodtunk úgy ennek, mint más hasonló feltételnek ezen szakasznál való megemlítésétől. A felhozott egyetlen feltétellel ugyanis távolról sincsenek kimerítve azon garancziák, a melyek e tekintetben szükségesek. Ha csupán egy vagy két garanczia, vagy alakszerűség említtetik fel, ebből még azon veszel}' is származhatnék, hogy ezen hiányos felemlítéssel a jogosultság biztosítékai kimeríttetteknek tartassanak s azon téves felfogás keletkeznék, hogy jogosan használható a. fegy* veres erő,, mihelyt ezen egy vagy két hiányosan felemlített feltételeknek elég tétetett. A mondottaknál fogva, s a többbi "büntetőtörvénykönyv példájára, egészen mellőzzük a jogos indok nélküli használat részletezését; a bővebb meghatározást azon, törvények számára tartottuk fenn, a melyeknek ez kizárólag képezi tárgyát. * T. képviselőház! Azt mondtam az imént, hogy valahányszor egy ilyen atroczitás elkövettetik, mindig azt mondják, hogy a csendőrt megtámadták, hogy a csendőrt bántalmazni akarták, hogy a. fegyverét megfogták