Képviselőházi napló, 1896. XXXIII. kötet • 1901. február 4–február 26.
Ülésnapok - 1896-653
gQ 658. országos ülés 1901. február (B-án, szerdán. némi vagyonnal bírnak, a melyből azonban nem élhetnek meg. Nem lehetne-e, t. ház, megpróbálni, hogy ilyen egyénekből alakúit társulatoknak állami birtokokból, alapítványi birtokokból, néhány száz holdat kisérletképen rendelkezésére bocsássunk? Ezt múlt évi beszédemben is mint valami xíj ideát hoztam fel, pedig ez az idea nem új, ez nagyon régi dolog, sőt gondolom ezt fel is említettem. A jelen alkalommal felemlítem azt, hogy itt Pestmegyében, Solt község, a melyben én magam is birtokos vagyok, tudom régi irományokból és aktákból, a 19. század első évtizedében Solt községnek a lakossága közösen bérbe birta az egész komposszeszorátusnak óriási kiterjedésű birtokai. Ez pedig körülbelül 30.000 holdat tett ki, vagy talán még többet is. A község vette bérbe és birta ezt több évtizeden át. Azt is hallottam, hogy a község belement ezen bérletekbe, még a török világ után, a mely háborúkban nagy szükségbe jutott, ós a mikor a bérletet megkapta, lassan-lassan az anyagi jólétnek igen nagyfokát érte el. Mondom, már a 16. században kezdte ezt a bérletet és folytatta egész a 19. század első évtizedéig, úgy, hogy annyira gyarapodott ós boldogult ennek a községnek a népessége, hogy kevés község volt az országban, a mely anyagi, vagyoni tekintetben ennek a községnek a népességével a versenyt kiállotta volna. Később azután az törtónt, hogy a közös birtokon a birtokosság megosztozott, mindenki kivette a reá eső részt ós azt maga kezelte s így a község ettől a bérlettől elesett. Ennek az lett a következése, hogy annak az egykor nagyon vagyonos községnek a népe ismét csak olyan nyomorúságos helyzetben van, mint az ország legtöbb községeinek a népe. Ebből azt látom, t. képviselőház, hogy ezt a dolgot nagyon is ki lehetne használni, lehetne kísérleteket is tenni, a melyek esetleg nagyon jó eredményre is vezetnének. Hiszen, t. képviselőház, egyes példákat tudnék felhozni, hogy az országban a több száz holddal biró birtokosok földbirtokaikat egyes társaságoknak adják bérbe igen jó haszonbér mellett és ezek évek óta ezen földeket bírják és rendesen kezelik. A mi a nagybirtokosokat illeti, ezeknek aggályaik vannak, bár maguk is beismerik, hogy a nagybirtokok nagyon keveset jövedelmeznek, mert óriási kezelési költségekkel kell küzdeniök. De ha ez az eszme megvalósulhatna, ez úgy a nagybirtokosoknak a jövedelmét szaporítaná, mint számos kisbirtokosnak adna. megélhetést. Mert ne felejtsük el, t. ház, hogy a kisbirtokos, hogyha-társas bérletbe bocsátkozik mindegyik annyi térülőiét vesz igénybe, mondjuk 10—12 holdat, a melyet családjával együtt meg tud mívelni, minden regié nélkül, ós így természetes, hogy sokkal nagy^obb a jövedelme abból a földből, mint magának a tulajdonosoknak, vagy az egyes nagy bérlőknek volna. Csakhogy a nagj 7 "birtokosoknak ezzel szemben az az aggályuk van, bog}' azt mondják, hogy ez mind nagyon szép és nagyon jó, csakhogy nincsen meg a kisbórlőkben a garanczia. Mert tudvalevő, hogy- a kisbirtokos nem jó fizető. A másik ellenvetés, hogy az ilyen kisgazda roszszúi műveli még a saját földjét is, tehát nem tanácsos neki földet bérbe adni, mert kizsarolja és elpusztítja a földet, a gazdasági épületeket pedig nem reparálja, úgy, hogy ezek elpusztulnának. Ezek az ellenvetések az első pillanatra nagyon fontosaknak látszanak, csakhogy nem állanak meg, mert ezeken a bajokon nagyon könnyen lehetne segítem szerződések által. Hiszen a mi a fizetéseket illeti, ón azt mondom és azt tartom, hogy egy bérlő társaság, a mely társaságban vesz bérbe földeket és azokat a társaság tagjai maguk mívelik, maguk munkálják meg, sokkal bevósbbé vannak kitéve a bukás veszélyének, mint az egyes bérlők. (Helyeslés a szélső baloldalon.) Mert az egyes bérlőnek is kell a nagy rezsivel küzdenie, holott a kisbérlőknek, ha társaságban veszik ki a földet, ós azt maguk mívelik, rezsijök nincsenek és igy azoknak a bérlet határozottan többet jövedelmez, mint az egyesnek. Erre nézve tehát veszélyt egyáltalában nem látok. Ezenkívül a nagy- illetőleg középbirtokos, ha birtokát, vagy annak egy részét ily birtokosoknak bérbe adja., előre kikötheti magának ahaszonbórnek féléveiikint előre való lefizetését és így a fizetésre nézve a garanczia megvan., A másik aggály, hogy a kisbirtokos saját földjét is rosszul míveli ós így elpusztul. Ezt azonban könnyen lehetne megakadályozni; mert szerződésileg ki lehetne kötni az ugarnak nagyságát; ki lehetne kötni a trágyázást ; ki lehetne kötni nagy bírság terhe alatt, hogy a földön termelt trágyát sem elhordani, sem eladni nem szabad. Ez az ellenvetés sem bir tehát jogosultsággal. A mi pedig az épületeknek állítólagos megrongálását és elhanyagolását illeti, tudjuk, hogy a tulajdonos, ha birtokát bérbe adja, rendesen kiköti, hogy a bérlő tartozik az épületeket jó karban tartani és a kisebb reparácziókat eszközölni. Ámde azt is tudjuk, hogy nemcsak a kisbórlők, hanem a nagybérlők sem részesítik az épületeket kellő gondozásban és így az épületek akárhányszor el is pusztulnak. Ezen a bajon is könnyen lehetne segíteni még pedig úgy, hogy, a tulajdonos ne bízza
