Képviselőházi napló, 1896. XXXIII. kötet • 1901. február 4–február 26.
Ülésnapok - 1896-653
fläS. országos ülés 1901. február tt-áii, szerdáit. 61 az épületek javítását a bérlőre, hanem eszközölje azt maga ós mivel ekként a, bórlőnek az épületek javítására kiadásai nincsenek, azzal az összeggel, a "mely őt e czímen különben terhelné, nagyobb haszonbért fizethet. Ezekből is látható, hogy könnyen lehet a bajon segíteni. Magyarországon százezrekre rúg azon kis embereknek száma, a kiknek van csekély vagyonuk, van csekély földecskéjük, instrukcziójuk, de abból a kevés földből megélni nem képesek. Talán lehetne e téren kísérletezni ? Azt gondolja-e a t. miniszter úr, hogy némi kísérletezés ezen a téren nem mutatna fel több eredményt, mint a mennyit a telepítések terén való kísérletezések felmutatnak? Mert, t. képviselőház, nem szabad elfelejtünk azt, hogy a, földnek haszonbérlóséhez sokkal kevesebb tőke kívántatik, mint a föld megvételéhez. A mi pedig ezeket a telepítéseket illeti, itt is igen sok bajjal kell küzdeni. Egészen más volna, ha az állam mindazon óriási kiterjedésű birtokoknak, a melyek e 30 óv alatt eladattak, még mai napig is birtokába volna, mert akkor lehetne valamikópen a telepítés ügyét is ügyesen nyélbe ütni. Ámde különösen a telepítésekre legalkalmasabb részeknek az állam ma már nincs birtokában. Azt pedig a t. miniszter úr is nagyon, tudja, hogy az egyes vidékeken levő erdőségek telepítésre nem alkalmasak. Azt azonban egyáltalában nem tartom helyes eljárásnak, hogy az állam egyesektől nagy áron vegyen földeket, hogy ezeken a nagy áron vett földeken telepítési kísérletezésekbe bocsátkozzék, azokat a, telepeseknek odaadja olcsó rátafizetésekre, mert ott megakad a fizetés, megakad minden. Ha ezen a téren a miniszter úr mind ezt megszívlelné, azt gondolom, akkor nagyobb eredményeket lehetne elérni a mostaninál még csekélyebb költséggel is. T. ház! Az idő későre baladván, bevégzem beszédemet. (Halljuk! Halljuk!) Beszedem végén csak azt a téves nézetet akarom rektifikálni, a mely itt-ott a mezőgazdák körében hallatszik, hogy az önálló vámterület az iparosra nézve nagy előny, de a mezőgazdákra nézve nagy hátrány. Ez nagyon téves, mert a mint már beszédem elején is mondottam, a mezőgazdaság csak úgy tarthatja fenn magát, ha mellette erős és fejlett ipar van, mert ipar nélkül egy olyan ország, a mely egyedül csak a földmívelósre van utalva, meg nem élhet. (Úgy van! a szélső baloldalon.) De viszont az is igaz, hogy az ipar és kereskedelem sem állhat fenn mezőgazdaság nélkül, hisz egyik a másiknak szükséges kiegészítője. A mi a költségvetést illeti, azt pártállásomnál fogva nem fogadom el. (Élénk helyeslés a szélső baloldalon.) Elnök: T. ház ! Az idő előrehaladottságára való.tekintettel, minthogy Major Ferencz képviselő úr hosszabban ldvánja interpelláczióját megokolni, javaslom a t. háznak, hogy a napirend tárgyalását szakítsuk meg, és azt a holnap délelőtt tartandó -ütésre tegyük át. Ha a t. ház hozzájárul, akkor határozatilag kimondom, hogy a holnap délelőtt 10 órakor kezdődő ülés napirendjén a fölmívelésügyi tárcza költségvetése tárgyalásának folytatása lesz. (Helyeslés.) Következik Major Ferencz képviselő úr interpellácziója a konzuli vizsgák tárgyában a miniszterelnökhöz. Major Ferencz: Igen kérném a t. ház becses figyelmét, mert a miről szólok, az minden képviselőnek kell, hogy első kötelessége, és lehet mondani, legbensőbb szent érzése legyen. (Halljuk! Halljak!) 1898 cleczember 20-án interpellácziót intéztem az igen tisztelt miniszter úrhoz, a melyben kifogásoltam azt, hogy a külügyminiszter úr egy új konzulátusi vizsgaszabályzatot tett közzé, a melybentöbb idegen nyelvrőlgondoskodva van, csak a magvarról nincsen. A ki ismeri ezt a. rendeletet, az tudja, hogy a konzuli vizsgán követelik az angol, a franczia, az olasz és természetesen a német nyelvet, azonban a magyar nyelvről szó sincsen. A miniszterelnök úr interpellácziómra nem adta meg mindjárt a. választ, hanem csak később, április 25-én. ón akkor nem voltam idehaza ós így nem tehettem meg a válaszra azokat a reflexiókat, a melyeket szükségesnek tartottam volna. Minthogy újabb körülmények merültek fel, indíttatva érzem magam, hogy ebben a nagyon fontos tárgyban ismételve interpelláljak és felhívjam rá úgy a miniszterelnök úr, mint az egész ház figyelmét. Kötelességem ez annál inkább, mert tudomásommal a delegáczióban két ízben is tétetett kérdés és pedig Pap Géza t. képviselőtársam által is oly irányban, hogy a magyar állameszme a közös intézményekben nagyobb mérvben kidomboríttassék. A delegáczió ebben a tekintetben megnyugtató választ is nyert, de e megnyugtató válasz után alig két hónappal megjelent az új konzulátusi vizsgarend, a melyben a delegácziónak határozata nem lett respektálva. Vájjon szükséges-e bizonyítanom, hogy szükséges a konzulátusi intézményben a magyar nyelv birása és megkövetelhető-e? A ki ismeri a konzulátusi szolgálatot, az tudja, hogy igen sok konzulátusnál csak egy fogalmazó van, azaz maga a konzul. Ha már most az az egy sem tud magyarul, akkor nem tud a hivatal sem. Már .pedig a
