Képviselőházi napló, 1896. XXXIII. kötet • 1901. február 4–február 26.

Ülésnapok - 1896-653

053. országos ülés 1901. február fi sin, szerdait. 57 drága munkáltatás, a nagy regié és az ala- ! csony árak miatt. De mégis ennek daczára a nagybirtokosok úgy, a hogy képesek magukat fentartani ;• de nem áll ez az eset a középbirtokos-osztályra. Hiszen tapasztaltuk, hogy hová jutott a mi középbirtokos-osztályunk. Ez az osztály úgyszólván már nem is létezik többé az országban; pedig hajdan ez az osztály volt Magyarországon az igazi államfentartó osztály. Még van egy része ennek a középbirtokos- i osztálynak, de az is ezer bajjal és gonddal kénytelen küzdeni és csak ideig-óráig lesz képes magát fentartani. Már most, a mi elnyelte a középbirtokos-osztályt, ez a baj fenyegeti a kisbirtokos-osztályt; pedig ez az osztály képezi a nemzet többségét, igazi zömét. A mi kisbirtokos-osztályunk túl van terhelve köz- és magánterhekkel; azonkívül abban a nagy bajban is szenved, hogy egyoldalúlag gazdálkodik, számbavehető jószágtenyósztése nincs, jóformán a szemes gabona termése képezi jövedelme legnagyobb részét. Ez a dolog ezelőtt nem így volt, mikor még be nem hozták a, tagosítást. Akkor a kisbirtokos-osztálynak is számba-vehető jószágtenyésztése volt; de a tagosítás életbelépte folytán a. közlegelőből nyert földeket az a kisbirtokos szántóföldekké alakította át, jószágállománya, csökkent és a föld termőképessége, mivel elegendő jószága nincsen, tehát elegendő trágyával nem rendelkezik, évről-évre rohamosan hanyatlott, a mi természetes is. Azelőtt az ugarbantartással segítheitek e bajon. Ha a birtokos a kellő mennyiségű földet nem trágyázhatta, nem javíthatta, azt ugarral pótolta. Ma ez a szegény kisbirtokos annyira meg van terhelve köz- és magánterhekkel, hogy földjének minden talpalatnyi részére rá van utalva, hogy abból jövedelmet kapjon. Hiszen, ha összeszámítjuk azt, a mit a kisbirtokos fizet adóban, uzsorás kölcsönök kamataiban, arra a meggyőződésre kell jutnunk, hogy ez az állításom megfelel a valóságnak. (Igaz! Úgy van! a szélső baloldalon.) Ez nagy, komoly baj, és ha itt a kormány nem fog intézkedni, ha ezen a bajon nem enyhít, akkor a kisbirtokos-osztály kétségkívül oda fog jutni, a hova a közópbirtokos-osztálv jutott. Találkozunk már ennek jelenségeivel; látjuk, hogy a kisbirtokosok egyre-másra kivándorolnak Amerikába és másfelé. A mi a kivándorlást illeti, ezelőtt az országnak csak terméketlen vidékeiről, a felföldről vándoroltak ki, de ma már a legtermékenyebb vidékekről is kivándorolnak. A kivándorlás pedig annál nagyobb mérveket fog ölteni, minél súlyosabbakká és nehezebbekké lesznek a megélhetési viszonyok. Már most veg^ulk először a közterheket KÉPVH. NAPLÓ. 1896 1901. XXXin. KÖTET. és azután a magánterheket, mert ezzel a kétféle teherrel van dolga a kisgazdának. Mily közterhekről van itt szó ? Itt van elsősorban az állami adó, a földadó, a jövedelmi adó, ezek magukban véve is elég súlyosak. De nem szabad elfelejteni, hogy ezek sújtják a szegény, nyomorult kisbirtokost; ott vannak a községi pótadók is. Akárhány község van az országban, a melynek pótadója eléri az állami adót. (Igaz! a szélső baloldalon.) Itt-ott vannak egyes gazdag' községek, a melyeknek alig van pótadójuk; elismerem, ilyen is- található; de a legtöbb községben a pót-adó eléri az állami adóknak — enyhe becsléssel — legalább fele részét. Ehhez járul még a többi rengeteg adó, a mely mind a nyomorult föld után vettetik ki. Itt van az útadó, a katonai beszállásolási adó, a betegápolási adó, mindenféle keserves védgátadók. a melyek mondhatni, az ország számos községének lakosait koldusbotra juttatták. Ha ezeket összeszámítjuk és nézzük a kisbirtokosnak folyton növekedő terheit, uzsora-adósságait és felbecsüljük, — nem a kataszteri tiszta jövedelem szerint, hanem az igazi jövedelem szerint — földecskéjónek jövedelmét ós leszámítjuk belőle ezeket a, mindenféle adónemeket, és azt az óriási összeget, a melyet kamat fejében fizet . . . Buzáth Ferencz: Ráfizet! Gr. Benyovszky Sándor:'. . .körülbelül oda jutunk, hogy legjobb esetben azt mondhatjuk, hogy a kisbirtokos nem tulajdonosa, hanem csak haszonbérlője földjének, (Igaz! a szélső baloldalon.) ós pedig oly haszonbérlője, a. ki nem valami csekély haszonbórecskét fizet, a mely egész jövedelmét felemészti, sőt némely helyen még rá kell neki fizetnie. De már most az a kérdés merül fel, hogy

7 mikép lehetne ezeken* a, bajokon segíteni. Ez a baj már annyira elharapódzott, az eddigi kormányok ós a többségek, melyek a kormányokat eddig támogatták, olyan könnyen vették a dolgot, midőn azt gondolták, hogy majd megjavul a, baj magától, hogy népességünk legnagyobb része nyomorban sínylődik. Vegyük a. munkanélküliek ezreit szemügyre. Ne gondoljuk, hogy csak a, fővárosban van körülbelül 40.000 munkanélküli; ez még nagyon jó volna, akkor nagyon könnyen lehetne segíteni. Ámde a,z egész ország tele van munkanélküliekkel, a vidék és a vidéki városok épúgy, mint a fővárosban, talán még aránylag még nagyobb mórtékben. (Igaz! Ugg van! a szélső baloldalon.) Ennek is egyik oka az, hogy az ország népességének aránytalanul nagy része csak a mezőgazdaságra van utalva, a mezőgazdaság pedig óriási megterhelés foly8