Képviselőházi napló, 1896. XXXIII. kötet • 1901. február 4–február 26.

Ülésnapok - 1896-653

5g «53. országos ülés 190Í. tán nem nyújt már a népnek annyi jövedelmet, hogy abból egész éven át megélni ós családját fentartani képes volna. Lássuk, hogyan áll most nálunk a mezei munkás. Sokan azt állítják, hogy a mezei munkás sorsa Magyarországon rendkívül kedvező, más országokban távolról sem ilyen, mert itt a mezei munkás roppant drága, a mezei munkás, az arató, a cséplő stb. igen nagy részt kap. Ámde nem szabad e mellett elfelejteni a mi sajátságos viszonyainkat. Mikor keres a mezei munkás? Bizony csak a nyári ós őszi hónapokban; a mi keresete télen van, az olyan csekély, hogy számba alig vehető. Ha jó az esztendő, akkor a mezei munkás körülbelül annyit keres, hogy egész éven át elnyomoroghat; de mikor rossz az esztendő, akkor nincs annyi keresete, hogy abból önmagát fentarthassa. Ez a nyomorúságnak szintén egyik oka. Már most mikópen lehetne ezeken a nagyon is elharapódzott bajokon segíteni? Én azt mondom, hogy elsősorban ezeket a nyomasztó adókon kell okvetlenül leszállítani. (Igaz! Úgy a van! a szélső baloldalon.) Ha ezt nem fogja a kormány megtenni, a nemzetnek zöme, a földbirtokos-osztály, földjéből, vagyonkájából ki lesz sajátítva,. Lássuk már most a mi költségvetésünket. Ez nagyon fel lett srófolva, az adóprés nagyban működött, annyira, hogy költségvetésünk a milliárdot körülbelül 50,000.000 koronával túllépi. Itt már igazán meg kellene állapodni, redukálni kellene a nagy' költségvetést, úgy hogy a legsúlyosabb adónemeket mindenesetre alább kell szállítani, különösen a földadót. (Igaz! Úgy van! a szélső baloldalon.) A föld minálunk nagyon bizonytalan, kevés jövedelmet hoz, és nem szabad elfelejteni, hogy a földet nemcsak a földadó terheli, de azok az adók is, melyek a földadó után vettetnek ki. Vegyük azt, mibe kerülne az államnak, ha a kisbirtokos-osztályon, — mert ez van most,a legsanyarúbb helyzetben, segíteni akarna. Állami költségvetésünk ezt kibírja, mert ez nem nagy összegre rúg, mindössze talán 4—5,000.000-ra, az pedig tetemes könnyítés lenne a kisbirtokos-osztáby javára. Nagy hibának tartom, hogy a kormány annyira késik már a, több ízben megígért adóreformmal. (Igaz! Úgy van! a szélső baloldalon.) Tudjuk, hogy az ország-gyűlés nemsokára, leéli idejét s így épen önöknek, t. kormánypárti képviselőtársaim, saját érdeke megkívánná, hogy mikor a választók elé állanak, azt mondhassák : mégis képesek vagyunk nektek egy eredményt felmutatni, keresztülvittük az adóreformokat úgy, hogy különösen a kisbirtoko. február 6-án, siserdán. sokra nézve tetemes leszállítást eszközöltünk ki. (Igaz! Úgy van ! a szélső baloldalon.) Önöknek kellene ezt kezükbe venni, mert ha a mi pártunk részéről valaki felszólal ós a legjobb akarattal javaslatokat ajánl, a t. kormány ezt soha figyelembe nem szokta venni, hanem pártszemüvegeu át tekinti ezeket a dolgokat, (Igaz! Úgy van! -a szélső baloldalon.) már pedig az ilyen dolgokat nem kellene pártszemüvegekeii át tekinteni. Ez lenne az első lépés a nyomorba,n lévő nép helyzetének javítása érdekében s ez a mi budgetünk egyensúlyát távolról sem rontaná meg, nagyon könnyen lehetne államháztartásunkat e mellett berendezni, sőt még hasznos beruházásokra is maradna elég. (Igaz! Úgy van ! a szélső baloldalon.) Ez volna az első mód, a meíylyel lehet, sőt kell okvetlenül segíteni. A másik pedig az, hogy ne felejtsük el, hogy különösen a kisbirtokos-osztály igen nagy mérvben el van adósodva. Nem akarom untatni a t. házat azzal, hogy egybehasonlításokat tegyek árra nézve, mennyivel szaporodtak a jelzálogos terhek 9 a váltóterhek; tudva van mindenki előtt, hogy ezek rohamosan szaporodtak ós most is foljton szaporodófélben vannak. A legnagyobb baj az, hogy míg a nagybirtokos ós a középbirtokos, a ki el van adósodva, ügy gyei-bajjal mégis tűrhető kölcsönre tehet szert, addig a kisbirtokos-osztály hiába jön ide a nagy pénzintézetekhez kölcsönért, azok bizony kölcsönt nem adnak, s ha utóvégre nagy bajjal adnak is, a, kölcsön beszerzési ára, a hosszú, késedelmes eljárás felemészti az egész kölcsönt nagy részben. (Igaz! Ugy van! a szélső baloldalon.) A szegény birtokos-osztály a vidéken két hitelforrásra, van szorulva: a vidéki takarékpénztárakra ós hitelszövetkezetekre. Én ezt már többször felemlítettem, hanem a mi erről az oldalról jön, az a, másik oldalon jobbára, süket fülekre talál. (Igaz! Úgy van! a szélső baloldalon.) Könnyen lehetne bizony a hitelszövetkezeteket nagyobb akezóra képesekké tenni, és akkor ez azt eredményezné, hogy a mi népünk, a mely a takarékpénztári uzsorakölcsönök folytán jóformán tönkre fog menni előbb-utóbb, konvertálhatná ezeket a túlmagas kölcsönöket a hitelszövetkezeteknél és ezáltal keserves állapotán lényegesen segítve lenne, mert azt nem szabad elfelejtenünk, hogy a vidéki takarékpénztáraknál nem úgy van a dolog, mint itt a nagy pénzintézeteknél; a nemzetibank, vagy a, hazai központi takarékpénztár aránylag jutányos kamat mellett ad kölcsönöket, de a vidéki takarékpénztárak legnagyobb része nem emberbaráti szempontból alakúit, (Igaz! Úgy van! aszéhöbaloldMon.) azok nagy része nyerészkedésre alapított, nagy osztalékra dolgozó részvény-