Képviselőházi napló, 1896. XXXIII. kötet • 1901. február 4–február 26.
Ülésnapok - 1896-653
56 653. országos ülés 1901. február 6-án, szerdán. Hiszen képzeljük csak el, t. ház, a nyugateurópai államokat fejlett és erős ipar nélkül. Ha azok népességének oly aránytalanul nagy száma egyedül a földművelésre volna utalva, bizony nem érték volna el azon államok az anyagi jólétnek azt a magas fokát, a melyen jelenleg állanak. (Úgy van! a .szélső baloldalon.) De nem szabad elfelejtenünk a népesség számának nagymérvű, szaporodását sem. Tudjuk. hogy a föld nem szaporodik, és azt sem szabad elfelejteni, hogy a mi mezőgazdaságunkat illeti, az két bajban laborál: az egyik az, hogy a köz- ós magánterbek egyrészről évről-évre szaporodnak, (Úgy van! Úgy van! a szélső baloldalon.) másrészről pedig a jövedelem a termények árának csökkenésével nem emelkedik. sőt ellenkezőleg, évről-évre apad. (Úgy vau! Úgy van ! a szélső baloldalon.) Igen nagy bajunk továbbá nekünk, tekintve a magyarországi viszonyokat és különösen a kisgazdák helyzetét, hogy a mezőgazdasági viszonyok itt még jobbára csak a szemesgabona termelésére vannak alapítva., a mely pedig eredményében rendkívül bizonytalan; ki van téve a gabonatermelés az időjárás szeszélyeinek és az alacsony gabonaáraknak is. Oda kellene törekednünk, hogy minél több jövedelmi forrást teremtsünk ós alkossunk. (Helyeslés a szélső baloldalon.) Már pedig nemcsak komoly törekvést nem látunk ily irányban, hanem ellenkezőleg, azt vesszük -észre, hogy oly jövedelmi források, a melyek ezelőtt a, mezőgazdák jövedelmének legnagyobb részét képezték, óriási mérvben hanyatlanak, felére vagy egyharmadára is; pedig ez a jövedelmi ág ezelőtt a mezőgazdák jövedelmének legnagyobb részét képezte. Ez a gyapjútermelés ós a juhtenyésztés. Tudjuk mindnyájan, hogy ezelőtt még, az ötvenes években, a juhtenyésztés ós gyapjútermelés képezte a mezőgazdáink jövedelmének legnagyobb ós legbiztosabb részét. Ez nincsen kitéve az időjárás viszontagságának. Ez biztos jövedelmet adott a mezőgazdáknak ós, hogyha mezőgazdáink ismét ráadnák magukat e fontos mezőgazdasági ágra, a mint megérdemelné, ezáltal nagyon sok mezőgazda baján alaposan segítve, volna. Már most mi okozhatta azt, hogy mezőgazdaságunknak ez a. fontos ága ennyire hanyatlott? Ezt két körülmény okozta. Az egyik az, hogy még az ötvenes években, midőn a gabonának az értéke rohamosan emelkedni kezdett, nagyon sok mezőgazda arra a meggyőződésre jutott, hogy a gabonatermelés aránylag sokkal nagyobb jövedelmet ad a, juhtenyésztésnél és így történt, hogy a juhállományokat tetemesen redukálták, a legelőket pedig, a hol szántóföldnek alkalmasak voltak, sőt még olyan helyeken is, a hol nem voltak alkalmasak, felszántották ós gabonával bevetették. Ez az egyik oka annak, hogy az egykor virágzó juhtenyésztés hanyatlásnak indúdt. A másik oka pedig az ausztráliai gyapjú vámmentes behozatala, a mely a juhtenyésztésre végcsapást mért. (Úgy van! Úgy van! a szélső baloldalon.) Már pedig az ausztráliai gyapjú behozatala által a mi gyapjúinknak az értéke oly mérvben hanyatlott, hogy a legtöbb mezőgazda végkép felhagyott a juhtenyésztéssel. De ezzel szemben vegyük azt, hogy nemcsak a gyapjú ára hanyatlott, hanem hanyatlott a gabona ára is és hanyatlott majdnem oly mérvben, mint a gyapjúé. Elképzelhetjük már most, hogy, ha nekünk önálló vámterületünk volna, a gyapjú- árának hanyatlását meg lehetett volna gátolni, ha mi erős vámokkal védekeztünk volna az ausztráliai rossz minőségű gyapjú beözönlése ellen, ós akkor a mi gyapjúnknak nagy ára. lett volna és kitűnő, erős, fejlett posztóiparunk is lett volna. Ebből is lehet látni, hogy nem áll az az állítás, a mit sokan mondanak, vallanak, hogy az önálló vámterület csak az iparra nézve előnyös, de a mezőgazdaságra nézve káros. Ez egyáltalában nem áll. (Helyeslés a szélső baloldalon.) Hiszen kimutattam ép itt a mezőgazdaság egyik legfontosabb ágánál, a gyapjútermelésnél, hogy ellenkezőleg, az (málló vámterület a mezőgazdaság számára is életkérdés; mert a,zt már senkisem fogja közülünk elhinni, ha vallanak is ily nézetet, hogy nekünk valaha erős és fejlett iparunk lehetne önálló vámterület nélkül. (Úgy van! Úgy van ! a szélső baloldalon.) A mi gyönge, kezdetleges iparunk a fejlett osztrák iparral szemben a versenyt ki nem állhatja; pedig épen az ipar terén a verseny a legnagyobb faktor. Mindaddig tehát, míg erős, fejlett iparunk nem lesz, a mi mezőgazdaságunkból sem lesz semmi. Hiszen látjuk ezt azokban az államokban, a melyek fejlett iparral bírnak, hogy ott a mezőgazdák is prosperálnak, boldogulnak; míg ellenben az oly államok, amelyeknek számbavehető iparuk nincsen ós a melyek egyedül a földmívelósre vannak utalva, előbbutóbb elszegóiyednek. nópök előbb-uté>bb tönkre megy. Az előbb röviden jellemeztem mezőgazdaságunk állapotát. Ez két bajban laborál. A baj egyrészről a terhek folytonos szaporodása, másrészről a jövedelemnek csökkenése. Láthatjuk azt ós meg fogunk győződni, hogy, ha nag3 T mórvű intézkedések nem fognak tétetni, ez az ország végelszegónyedósre jut. Nézzük most először is a nagybirtokokat! Ami nagybirtokosainkat illeti, azok fentarthatják ugya,n magukat; de az is bizonyos, hogy nekik is a jövedelmük mind kevesebb lesz a
