Képviselőházi napló, 1896. XXXIII. kötet • 1901. február 4–február 26.

Ülésnapok - 1896-653

<!58. országos ülés 1901. fefcruár 6-an, szerdán. 55 vizsgáló bizottságok által ezen általam említett bárom járásban az összes kistenyésztőknek kanczalovait megvizsgáltatja ós annak a, kis­tenyésztőnek előírja, hogy az ő kizárólagos tulajdonát képező kanczalovát milyen ménnel szabad neki befedeztetni. Hát, t. képviselőház. ha történetesen én velem esnék meg ez a dolog, akkor ón hangosan tiltakoznék az államnak magántulajdonomba való ezen jogtalan be­avatkozása ellen, mert felfogásom szerint, ilyen módon óriási lépésekkel haladunk a rendőr­állam fogalma felé; (Igaz! Úgy van! a szélső baloldalon.) hisz maholnap prüsszenteni sem lesz lehetséges az államnak tudta ós beleegyezése nélkül. (Igás! ügy van! a szélső baloldalon.) De kérdem, t. képviselőház, hogy egy ilyen intéz­kedéssel az állam milyen czólt ér el, vagy miként gondolja az ityen intézkedést ellen­őriztetni? (Bálijuk! Halljuk!) Az én egyéni ta­pasztalatom az, hogy az odavaló földmívelő nép a- mónlóvizsgáló bizottságokna.k ezen ha­tái'ozatát nem respektálja, azt kijátsza, a hol teheti és túlteszi magát rajta; tehát az állani nem éri czólját. Ha pedig valamelyik annyira előtérben áll, hogy ezen bizottságoknak hatá­rozatát végre kell hajtani ós az illető bizott­ságok eszén nem tud túljárni, akkor meg mély­séges gyűlölet fogja el őt az állam fogalma iránt ós mindenki iránt, a kit az ő anyagi vesztesége miatt jogosan vádolhat, vagy vádol­hatni vél. (Igaz! Úgy van! a bal- és szélső bal­oldalon.) Az ilyen emberekből lesznek azután rendszerint az agrárszoczializrnus szószólói és alkalomadtán vezetői. Ezt a, bölcs szabályrendeletet a t. minisz­ter úr jóváhagyta, megengedem, teljes jóhisze­műséggel. Miután azonban ón belátom, t. kép­viselőház, hogy a t. miniszter úr az ő egyszer elfoglalt álláspontját nem szívhatja vissza, másrészt meg kérdés, vájjon a vármegyei tör­vényhatósági bizottság hajlandó-e ezen sza­bályrendeletet megváltoztatni, ajánlok én a t. miniszterelnök úrnak egy középutat, a mely­lyel azt hiszem, ezt a kérdést meg lehet ol­dani ós a tagadhatatlan sérelmet meg lehet szüntetni. (Halljuk! Halljuk!) Szólítsa fel a t. miniszter úr a vármegyét, hogy terjeszsze fel ezen általam említett három járásban lévő községeknek a neveit, a mely községekben a lóállomány ezen hidegvérű tenyésztéssel már inflcziálva van, és a melyeknél ma már ész­szerűen más tenyésztésre áttérni úgy sem lehet­séges. Miután ezen községek nem fekszenek szótszórva, azaz ezen hidegvérű tenyésztést üző községek egy vidéket képeznek és még hozzá az országnak a .Dráva folyó által hatá­rolt szélén: semmi nehézség sem forog fenn arra nézve, hogy az igen tisztelt miniszter úr ezen vidékből a hidegvérű lótenvésztésre egv tenyószkerületet alkosson, a mely tenyészkerü­letnek a fedező-állomásaira az állam csakis ilyen nehéz hidegvérű ménlovakat állítana és így azután ezen egész vidéknek a népies köz­tenyésztése tisztán ezen hidegvérű ló tenyész­tésére szorítkoznék. Ezen intézkedéssel azután a szabályrendeletnek sérelmes szakaszai ma­guktól elesnének és megszűnnének. T. képviselőház! Egész őszintén megval­lom, nem szívesen, állottam elő ezzel az indít­ványnyal, mert országos lótenyésztésünk nagy érdekéből én ennek a hidegvérű lótenyésztés­nek határozott ellensége vagyok, de belátom, érzem és tudom, hogy a. t. miniszter úr által jóváhagyott ezen szabályrendeletnek intézke­dése azon vidék földmívelő népének óriási sérelmével jár, mert ez az intézkedés egyenesen beleütközik a magánjogba, korlátozza az egyes polgároknak magántulajdonuk feletti szabad rendelkezési jogát, megakasztja egy egész nagy vidéknek vagyoni megerősödését és az állam­nak oly téren való beavatkozását képezi, me­lyet egy szabad ország szabad polgárai sem meg nem érdemelnek, sem el nem tűrhetnek. (ügy van! jobbfelöl.) Ez meggyőződésem; és nem lógok nyu­godni addig, a míg e vidék földmívelő népé­nek érdekében czélomat el nem értem. A költ­ségvetést különben elfogadom. (Elénk helyeslés a jobboldalon.) Elnök: Az ülést öt perezre felfüggesztem. (Szünet után.) Elnök : T. ház ! Az ülést újra megnyitom. Szólásra következik ? Lukáts Gyula jegyző: Gróf Benvovszkv Sándor! (Halljuk! Halljuk! Zaj.) Elnök (csenget): Csendet kérek! Gr. Benyovszky Sándor: T. képviselő­ház ! Mint minden évben, úgy az idén is egy kissé hosszasabban fogok e nagyfontosságú költségvetéssel foglalkozni. (Halljuk! Halljuk!) E tárcza költségvetése, t. ház, tekintve külö­nösen hazánk viszonyait, kiváló fontossággal bir. Hiszen mindnyájan tudjuk, hogy Magyar­ország elsősorban agrikultur állam; Magyar­ország népességének aránylag igen nagy része — 77°/ü-a — mezőgazdasággal, földműveléssel foglalkozik. Ezt az aránytalanul nagy számot előnyösnek mondani egyáltalán nem. lehet, (Úgy van! a szélső baloldalán.) mert a föld nem nyújt a népesség ily nagy számának kellő megélhetést. A mai időben és a mai viszonyok között csak oly állam boldogulhat, a melynek mezőgazdasága mellett fejlett, erős ipara is van. (Úgy van! Úgy van! a szélső baloldalon.)

Next

/
Thumbnails
Contents