Képviselőházi napló, 1896. XXXIII. kötet • 1901. február 4–február 26.

Ülésnapok - 1896-653

54 tt53. országos ülés 1901. február (í-án, szerdán. kor a versenypályán kimutatta már képességeit, ós miután a versenyre előkészítő munkának sanyaruságát jó erőben túlélte; épúgy a félvértenyósztésben, de főleg a népies tenyésztésben is arra kellene törekednünk, hogy minél kipróbáltabb anyagból tenyészszünk. Lovaink edzettsége, szívóssága, erős munkára való megtermettsége hol próbáltatnék ki jobban, mint a hadseregben. Ne feledjük el soha, hogy erős, egészséges ivadéknak csakis. erős, munkában kipróbált szülők adhatnak életet. Barta Ödön: A népet kell erősíteni, nem a lovakat! (Mozgás a szélső baloldalon. Felkiáltások jobb/elöl: Azt is!) Gr. Széchenyi Aladár: A közös hadügyminiszter úrral szemben tehát a súlyt arra kellene fektetni, hogy ennek a hadsereg tulajdonában levő ós kipróbált kanczaanyagnak a tenyésztéshez való visszavezetése nemcsak országos lótenyésztésünknek, hanem elsősorban magának a hadseregnek érdeke, mert minél nagyobb számban és minél jobb minőségben lesz ez a kipróbált anyag, a tenyésztéshez visszavezetve, annál jobb lovakra számíthat annak idején a hadsereg ezen kipróbált kanczaanyagnak ivadékaiból; mert hisz a közös hadügyminiszter kikötheti magának azt, hogy ezen visszaadott és kipróbált kanczaanyagnak ivadékai elsősorban az állandó lóavató-bizottságoknak lennének benmtatandók. De, t. ház, ez már részletkérdés, a melylyel bővebben most nem kívánok foglalkozni, csak arra kérem t. képviselőtársaimat, a kik a delegácziónaktagjai, méltóztassanak oda hatni, hogy a közös hadügyminiszter ezt az eszmét legalább elvben elfogadja, barátkozzék meg vele. ós ha belátta annak életrevalóságát, akkor majd beadjuk neki a. tormát is, a, melyben ezt a tervet keresztül lehet vinni. (Helyeslés jobbfelöl.) Abban az esetben azután, azt hiszem, a t. földművelésügyi miniszter úr egy szűkebbkörű bizottságot nevezne ki, a mely a közös hadügyminiszter úrnak megbízottjával magát érintkezésbe tévén, ezen tervnek összes részleteit megállapítanáT. képviselőház! Legyen szabad, pour la. bonne bouche, szűkebb otthonomnak egy sérelmét itt előadnom, mely sérelemnek orvoslását a t. miniszter úrtól várom és kérem. A mint a t. miniszter úr talán tudni fogja, Somogy vármegyének a Dráva folyóra fekvő déli részében, a szigetvári és barcsi járásokban ós a nagyatádi járás egy i'ószóben az odavaló földmfvelő nép már évtizedek óta a nehéz, hidegvérű lovat tenyészti. Nem kívánok most ezen hidegvérű ló tenyésztésének hátrányaival foglalkozni, csak megjeg3^zem, hogy országos lótenyésztésünknek nagy érdekeit szem előtt tartván, ezen hidegvérű lótenyésztésnek határozott ellensége vagyok. (Helyeslés jobbfelöl.) De megengedem, hogy az ország egyes vidékein a helyi körülményeknél ós viszonyoknál fogva ez a tenyésztés is indikálva lehet. Tény az, t. képviselőház, hogy ezen általam említett vidék földművelő népe ezen hidegvérű lótenyésztésből nagy hasznot húz, sőt azt lehet mondani, hogy ez képezi kizárólagos pénzforrását. Ezt a hidegvérű lótenyésztést megszüntetni akarni először is ostobaság lenne, mert a hol ez a vér egyszer befészkelte magát, azt onnan többé semmiféle keresztezéssel kiküszöbölni nem lehet, mert az a késő utódoknál is elő fog bukkanni; de azután meg azt hiszem, hogj- az államnak nem lehet feladata, hogy a honpolgárok vagyoni, jövedelmi forrásait elvágja, sőt úgy hiszem, hogy kötelessége a honpolgárok adózó képességének emelkedését ós vagyonosodását teljes erejével előmozdítani. Már most, t. képviselőház, előáll Somogy vármegj^ének töryéiryhatósági bizottsága és hoz eg}^ szabályrendeletet a lótenyésztésről ós a magántulajdont képező, köztenyésztésre szánt ménlovaknak, megvizsgálásáról. Ennek a szabályrendeletnek 3. §-a következőket mondja (óvassa): * Somogy vármegye területén nóri jellegű, pinzgaui, percheron, ardeni, muraközistb., vagy ily keresztezésből származó úgynevezett hidegvérű ménlovak köztenyésztésre csak feltételesen használhatók, kizárólag oly kanczákra, melyek a, mónvizsgáló bizottság által ily tenyésztésre alkalmasaknak találtattak ós erre vonatkozó igazorványmyal elláttattak. Ennek folytán hidegvérű mének, melyeket a tulajdonos köztenyésztésre használni óhajt ós tenyésztésre egyáltalán alkalmasaknak találtatnak, csak feltételes igazolványnyal látandók el, melynek alapján csak igazolványnyal ellátott idegen kanczát szabad velük fedeztetni.« A 4. §. pedig azt mondja (olvassa): »E czélból a ménvizsgálatok határnapjainak kihirdetésekor közhírré teendő, hogy azok, kik kanczáikat más tulajdonában levő hidegvérű ménnel fedeztetni óhajtják, azokat a mónvizsgáló bizottság elé vezessék be, mely ezen kanczákat, ha hidegvérű tenyésztésre alkalmasaknak találtatnak, alanti minta szerint kiállított igazolványnyal látja el; ezen igazolvány előmutatása nélkül idegen kanczát feltételes igazolványnyal ellátott hidegvérű ménnel fedeztetni nem szabad.« Ez a bölcs szabályrendelet 1898-ban született ós rá van vezetve : »Jóváhagyom. Budapest, 1899. január 17-én. A miniszter megbízásából Losonczy, s. k.« Hát, t. képviselőház, miről van itt tulajdonképen szó? A vármegye ezen járási ménló-