Képviselőházi napló, 1896. XXXIII. kötet • 1901. február 4–február 26.

Ülésnapok - 1896-653

(íí>3. országos ülés 1901. február ft-án, szerdán. 49 mert hiszen nagyon jól tudjuk, hogy e tekintetben annyira visszamaradt a kisgazda, hogy azon segédeszközökre, a melyekkel ő kisgazdaságából mellékterményeket is képes volna produkálni, a régi szántás-vetés ós aratáson túl figyelmét másra ki nem terjeszti. Feltétlenül szükségesek tehát ezek a mintagazdaságok, a melyek által beavattatik a kisgazda mindazon titkokba, a melyek neki határozottan szépen jövedelmezhetnek. (Igaz! Úgy van! balfélöl.) Kérem tehát a t. miniszter urat, hogy azon törekvését, melyet az utóbbi két évben ezen irányban kifejtett, még nagyobb mértékben szíveskedjék kiterjeszteni. Nagyon fontos, t. ház, a házi ipar is. Az a tevékenység, a mely ezen irányban, tapasztalható, engem némi megnyugvással tölt el, a mennyiben tudomásom szerint a múlt évben 120 tanfolyam lett megtartva, épen a házi ipar szempontjából. Hogy e dolog szisztematikusan szerveztessék és vitessék keresztül azért igen fontos, mert hiszen a házi iparnál épen az izlés megadása egyik fontos kellók; mert ha az a házi iparczikk nem lesz Ízlésesen kiállítva, íoglalkozhatik bár egy egész falu háziiparral, mire az az iparczikk eladásra kerül, senkinek sem kell. Épen azért kívánatos, hogy a házi iparra való kitanítás ilyen tanfolyamok ós népies iratok által minél nagyobb mértékben eszközöltessék. Örömmel tapasztalom ez irányban is. hogy a népies iratok kiadásában nem fukarkodik a t. miniszter úr. (Igaz! Úgy van!) Ez nagyon fontos dolog, mert a kioktatás, läművelés a mezőgazdaság terén egyike azon fontos kellékeknek, a melyek egy részben képesek fedezni azt a hiányt, melyet a hitelviszonyok terén találunk s látunk. A gazdaságnak minden ágában a népszerű tűzetek útján való kioktatás határozottan érték annak a kisembernek a. kezében, a melyet jól tud gyümölcsöztetni. Visontai Soma: Úgy van. Még más ember is sokat tanulhat belőle! Major Ferencz: Legyen szabad most áttérnem egy nagyon fontos kérdésre, a mely egyik sarkpontját képezi annak, hogy képesek legyünk mezőgazdasági helyzetünket a mai válságból kiemelni: és ez a hitelügy. Leidenfrost László t. képviselőtársam szintén felemlítette ezt a dolgot, mint mezőgazdaságunk egyik fontos kérdését, de ón is mindig a legnagyobb súlyt helyeztem erre a költségvetési tárgyalások alkalmával. Ha meggondoljuk, hogy a birtokosok legnagyobb része a kisés közép-, sőt a nagybirtokosok is, tele vannak adóssággal, birtokaik az érték 60—70°/o-áig meg vannak terhelve, akkor képet alkothaKÉTVH. NAPLÓ. 1896—1901. XXXIII. KÖTET. tünk arról a nagy küzdelemről, a melyet a mezőgazdának kifejteni kell, hogy e terheket elviselni képes legyen és a mellett magát és családját fentarthassa. Ezt a kérdést radikálisan kell rendezni, s akkor a mezőgazdaság igazán fellendül ós sok baj és jajkiáltás lassanként elenyészik. Nem mindegy, hogy egy pénzintézettel jövök-e a gazdának segítségére, a mely még momentán szükségletét sem képes kielégíteni ós annál kevósbbé képes arra, hogy meglevő terhén könnyítsen, avagy olyan intézkedéssel jövök, a mely mindenre képes. Ha mi nem vagyunk képesek a gazdát olcsó kölcsönnel ellátni, akkor sürgősen gondoskodnunk kell egyéb eszközökről. E tekintetben felhívom a t. miniszter úr figyelmét, igyekezzék odahatni, hogy a földteher átváltoztatható legyen olyan kamatos tőkére, a melyet a föld megbír, és a melyet olyan intézet ad, a mely ethikai czélokat is követ és nem tisztán tantiémre dolgozik, nem törődve azzal, hogy a föld megmarad-e a nemzetet alkotó magyar polgárok kezében, vagy sem. Igaz, hogy az 1898 : XXIII. törvónyczikk szervezete a központi mezőgazdasági és iparú hitelszövetkezeteket, a melynek kötelékében a régi szövetkezetek beolvadásával már 868 szövetkezetvan 166.000 taggal, de a kölcsönt igénybevevők maguk tizenhétmillió koronával járultak e szövetkezetekhez üzletrészek vételével, a mely összeggel szemben az összes kiadott kölcsön csak harminczmillió koronát tesz ki. Ha pedig meggondoljuk, hogy százmilliókra megy azon teher, a mely nagy kamattal nyomja a földbirtokot, akkor" ez a harminczmillió korona, csak egy szalmaszál a vizbefulónak, s ez az összeg még arra sem elég, hogy a, pillanatnyi szükségletet kielégítse, annál kevésbbé képes tehát fedezni azt a nagy tőkét, sokszor uzsorakamatot, a mely terheli a gazdát. Akkor, midőn ez a törvényjavaslat tárgyaltatott, én rámutattam minderre s megmondottam, hogy nem azért kell ezt a, pénzintézetet alapítani, hogy ilyen pénzintézet is legyen, hogy ezzel mintegy elhallgattassuk azokat, a kik ilyen irányú pénzintézetnek a létesítését óhajtották, és követelték, de azért, hogy konkurráljon azon pénzintézetekkel, a, melyek handlórozva uzsorakamattal dolgoznak ós uzsorakamatot szednek a, földtől. Én akkor proponáltam, hogy ezeknek az üzletrészeknek adjon a kormány kamatbiztositékot. Hiszen könnyen megteheti azt az állam, miután kezében van ezen hitelszövetkezeteknek egész kezelése, amennyiben befolyása, felülbírál ati, felülvizsgálati joga van ezekre. Mi gátolja tehát az államot, hogy ezeknek a kisembereknek a hóna alá nyúljon és tegye meg azt, a. mi