Képviselőházi napló, 1896. XXXIII. kötet • 1901. február 4–február 26.
Ülésnapok - 1896-653
5o BS3. országos ülés 1901. február fi-án, szerdán. által milliókkal és milliókkal szaporodhatik ez az üzletrósz? Ha igazán akart volna a kormányzat segíteni és igazán úgy akarta volna ezt az intézményt felállítani, hogy az határozottan az eddigi pénzmanipuláczíó ellen irányuljon, tehát ha versenytársul akarta volna az eddigi pénzműveletekkel szemben: akkor feltétlenül gondoskodnia kellett volna a- kormánynak, hogy ez az intézmény olyan alapokra legyen fektetve, hogy tudjon is segítséget nyújtani a. földmíves-osztálynak. (Helyeslés a haloldalon.) Ezen ;t törvényen, ezen a hitelintézeten feltétlenül segítenie kell a kormányzatnak és a képviselőháznak. Ezen az alapon és ebben az alakban, a mint a hitelszövetkezet ma van, nem elégítheti ki még ötven év múlva sem a hozzá fűzött reményeket. Akkor pedig már hiába jön, mert addig mezőgazdaságunk tönkre fog menni. Azért sürgősen gondoskodni kell azokról a módozatokról, a melyek által ez az intézet belterjességében rohamosan növekedjék, hogy igazán konkurrens intézet legyen azokkal szemben, a melyek nem szolid alapon dolgoznak és nem szolid hitelt nyújtanak a kisgazdának, általában pedig a mezőgazdaságnak. Itt kívánatos volna, hogy a. pénzügyminiszter által a, képviselőháznak óvenkint kimutatott sok feleslegből, a mely az államháztartásban mutatkozik, kamatnélküli Intelben részesíttessenek ezek az intézmények. Kicsinyeskedésnek itt helye nincsen, mert a kisgazda és a- középbirtokosok súlyos terhein csak nag3^ intézmónynyel és igazán teljes akarattal lehet segíteni. (Helyeslés a baloldalon.) A hitelszövetkezetek után lehetetlen, hogy meg ne emlékezzem egy szintén majdnem olyan fontos közgazdasági dologról, mint maga a hitelügy. Ez egész mezőgazdaságunknak ós az egész közgazdasági életünknek új alapra való fektetése. Ezt már tavaly is hangoztattam, s a t. miniszter úrtól ez irányban biztató választ is kaptam, és ez a mezőgazdasági iparnak teljes mérvben való felkarolása. T. ház I Ha mi a mezőgazdaság kérdésében kibontakozáshoz akarunk jutni, akkor nem szabad kicsinylenünk azon nagy jövedelmi forrásokat, a melyek a mezőgazdasági iparban i^ejlenek. Hiszen a statisztika mutatja, — a mit különben*a t. előadó úr is jelzett, — hogy mennyi oly ága van a mezőgazdasági iparnak, a melyekből milliókra rug a behozatal. Nem számítva, például a sört-, keményítőt- ós ezukorgyártást; a czukrosgyümölcsök, vagy a csokoládé behozatalát, a pezsgőnek még mindig nagy mennyiségű behozatalát; nem is számítva a nyers gjuimölcsnek, a sonkának behozatalát: milliókat tesz ki azon behozatali czikkek értéke, a. melyekórt a külföldnek adózunk. A mezőgazdasági ipar fejlesztése egyik első kelléke és feltétele gazdaságunk fejlődésének, mert hiszen ezáltal fokozhatjuk egyéb termeivényeik értékét; a mezőgazdasági ipar útján nyerendő hulladékokból állattenyésztésünket és a föld javítását mozdíthatjuk elő. Szóval feltétlenül kívánatos, hogy ezen a téren a legserényebb munka, folyjék, de azt kérdem ón, hogy nincsenek-e akadályai annak, hogy a mezőgazdasági ipar nálunk lábra kaphasson? Igenis vannak akadályai, ós pedig abban, hogy a szesz- ós sörgyártásra vonatkozólag a közelmúltban hozott törvény úgyszólván lehetetlenné teszi, hogj T a kis ezukor-, sör- és szeszgyárak fennállhaasanak, mert az a kis gyár minden tekintetben ugyanazon elbírálás alá esik, mint a nagy tőkével rendelkező nagy gyárak. Már pedig a mezőgazdaság felvirágoztatására' nem tisztán a nagy g} 7 árak vannak hivatva, sőt elsősorban épen a mezőgazgaság testében létesült kisebb ipari gyártelepek, a melyek közvetlenül eszközlik a termeivények feldolgozását, de közvetlenül adják oda azután a gazdának az állattenyésztésre és a trágyázásra szükséges hulladékot. Ha ezen mezőgazdasági ipar nagyfontosságát átgondoljuk, akkor lehetetlenségnek tartom, hogy a sörgyártásról, szeszgyártásról és annak forgalomba hozataláról szóló törvény mielőbb revízió alá ne kerüljön. Hogy csak egy tételről szóljak, például a czukortermelósről: daczára, annak, hogy mi a ezukortermelós terén határozottan előre haladtank, mégis 143.000 métermázsát tesz ki az a, ezukormennyiség, a melyet Ausztriából behozunk; olajból 24.000 métermázsát, sörből 63.000 métermázsa! Ezek oly nagy számok, hogy mint mezőgazdasági állam nem zárkózhatunk el az elől, hogy mindent elkövessünk arra, hogy ezen számokat apaszszuk. Tudom ón, hogy az ujabb törvény szerint a termelési adó megtérül és így a kincstárnak körülbelül 12 millió korona visszafizetés jut évenkint. De vájjon nem kívánatosabb dolog volna-e, hogy ha azon 145.000 métermázsa, ezukor az itteni gyárakból volna a szükségletre felhasználva a helyett, hogy a mi ezukorgyáraink egy része külföldön kalandozik, ós bizonytalan piaezokat keres fel és lehet, hogy egy esztendő múlva, ha az idén szállított mondjuk 100.000 mótermázsát, a jövő évben már nem fog szállíthatni 20.000 métermázsát sem, a belpiaczot pedig jó részben lefoglalják maguknak az osztrák gyárak. Ez a szempont nagyon is mórlegcndő és ép azért az ez irányban való tevékenység, annak megoldása, hogy ily nagy mennyiségű ezukor és sör ne hozassók be Ausztriából, hanem, hogy
