Képviselőházi napló, 1896. XXXIII. kötet • 1901. február 4–február 26.
Ülésnapok - 1896-668
cm. orsüágos ülés 1901. tak hallani a szóbeliségről, sőt magamnak is. sokszor csak mosolylyal kellett találkoznom, ha ennek a reformnak biztos jövőjét prognosztizáltam. Az eszme mindazonáltal lassanként hódított, úgy hogy 1880. évi április havában a képviselőház hái*om napi beható vita után egyhangúlag fogadta el határozati javaslatomat, a mely szerint az igazságügyminiszter utasíttatik, hogy a szóbeliség, közvetlenség ós nyilvánosság elvein alapuló polgári törvénykezési rendtartás elkészítésére ós a tábla, deezentralizácziójára szükséges előmunkálatokhoz fogjon haladéktalanul, ós addig is minden ideváigó törvényjavaslatnál a szóbeliségre, .mint mentül előbb elérendő czélra legyen tekintettel. »Boldogok a könnyen hivők,« azt kiáltotta, közbe Madarász József t. képviselőtársunk, a mikor a miniszternek, — hisz félig már meg is van — megfelelő igéretét tudomásul vettük. A miniszter azonban komolyan vette a ház utasítását ós úgy magyarázta, az azonnali hozzáfogást, hogy a jelenlegi t. igazságügyminiszter urat, az akkori egyetemi tanárt ós engem küldött ki a szóbeliségen alapuló jelesebb perrendtartásoknak a helyszínén leendő tanulmányozására. A Code de procódureon alapuló területeket nekem osztották ki, a kollegám Németországot kapta. Alig adtuk be jelentéseinket, még egyszer feltámadt az ellenség ós fájdalom, nagyon erős ós fanyar hangon kelt ki az akkori boldogult országbíró személyében ama csalékony, modern ugyan, de mindenesetre múlékony jelszavak ellen, a melyek ennek a reformnak alapját képezték, és óva intette az országot, hogy ne hallgasson azokra, a, kik jogszolgáltatásunkat veszélyes kísérletezésekkel felforgatják, a jogbiztonságot ós j'ogérzületet megingatják, jogszolgáltatásunknak alig megállapított hitelét ismét aláásni törekszenek. Nem fárasztom a t. házat a további fejleményekkel. Az eredmény — ós ezzel legkevésbbó sem akarom a közzé tett tervezetnek eredetiségét és kitűnő voltát kétségbe vonni, — az, hogy Nómetország.újra, legyőzte Francziaországot, Germánia újra diadalmaskodott a latin faj Géniusza felett. És akár egyezzenek meg, akár térjenek el a nézetek a jövő országgyűlésen, mert hiszen mi nem leszünk már hivatva ennek a javaslatnak a bírálatába bocsátkozni, azt, mint munkás és tudós igazságügyminiszterünk legsajátabb művét, tudományos meggyőződésének leszűrt kifolyását, a sommás perben megkisérlett, megkezdett reform stílszerű kiépítését, elismeréssel és tisztelettel fogadom. (Élénk helyeslés és éljenzés.) Ezzel szemben még nincsenek kimerítve igazságügyi kormányunk feladatai. A t. ház, február 2fi án, kedden. '431 némely tagja talán még emlékszik arra a határozatunkra,, melyet az 1898. évi márczius hó 1-én az én indítványomra hozott, és melv egy szerves magyar sajtótörvény készítését, kidolgozását tárg}*azza. (Igaz! Úgy vem!) T. ház! Akkoriban, mikor ezt az indítványt tettem, méltóztatott mondani: Isten mentsen meg attól, hogy ezen kormány alatt ez a javaslat elkészüljön. Most más kormány van és azért sürgetem annak elkészülését. A kormány egy kiváló publiczistát. a ki egyúttal gyakorló jogász is. bizott meg ezen tervezetnek elkészítésével. Ross und Reíter sah man niemals wieder! (Elénk derültség.) És hogvan állunk a, katonai büntető törvénykönyvvel ós eljárással? (Halljuk! Halljuk!) 1880-ban, ugyanabban a, debattéban, a melyre az imént hivatkoztam, Chorin Ferencz t. képviselőtársunk a következő lángoló sza,vakkal sürgette e reformot — méltóztassanak szemelőtt tartani, hogy ez 1880-ban volt, tehát 20 évvel ezelőtt történt! — »40.000 évente besorozott magyar állampolgár büntetőjogi tekintetben egy idegen, reakezionárius törvénynek uralma alatt áll oly eljárás mellett,* — úgy mond — »a melyben a vizsgálat, vád és védelem egy személyben egyesül, a hol tehát az igazságos Ítéletnek minden biztosítéka hiányzik ós ezen bizonyára, semmit sem változtat az a körülmény, hogy azokat az ítéleteket trombitaszó ós dobpergés közt hirdetik ki.<< Lukáts Gyula: Akkor itt ült! Emmer Kornél előadó: Én mint jobboldali idézem az ő szavait, méltóztassanak ezzel megelégedni. (Elénk helyeslés.) Mondom, 20 óv múlt cl azóta,, és miként a honvédelmi miniszter úrnak a, pénzügyi bizottságban Neményi Ambrus t. barátom kérdésére adott válaszából kitűnik, a dolog úgy áll, hogy már több rendbeli javaslat keletkezett, sirba, szállt, újra keletkezett és vándorolt öt önálló minisztérium között (Derültség bal felöl.) a közös hadügyminiszternek a két honvédelmi miniszternek, a két igazságügyminiszternek, mindegyiknek lévén hozzászólása. E közben, t. ház. a közös hadügyminisztériumnak, mint az inicziativával felruházott fórumnak már a, második, az ügybe teljesen beavatott referense átvándorolt abba a, másik dualisztikus birodalomba,, a melyből, Hamlet szerint, vándor többé vissza, nem tér. (Derültség.) Es most daczára, annak, hogy a legmagasabb trónbeszédben benn foglaltatik az óhajtás, hogy ez az ügy rendeztessék, lehetetlen vele szolgálni, inert újból kell egy referenst bele tanítani és ez valószínűleg egy új javaslatot fog szerkeszteni, a mely az útját az öt minisztérium között,újra megkezdi. (Igaz! Úgy vau!)
