Képviselőházi napló, 1896. XXXIII. kötet • 1901. február 4–február 26.

Ülésnapok - 1896-668

432 r,(í8, wszágos ülés 1901 Meg kell még jegyeznem, a mit a napokban olvastam, hogy a szkupcsina minket megelőzött e tekintetben; ott már letárgyalták a katonai büntetőtörvénykönyvet. Az országbírói értekezlet óta sürgetett új bányatörvényjavaslat szintén elkészült már. •Legalább márcziusra lett Ígérve, tehát február végén már késznek mondhatom. Szaktanácskozmány is folyt e tárgyban ós mind az adminisztratív, mind a jogi rész kidolgozása egy kiváló szakember kezére bízatott. A tengeri magánjognak is jutott, t. ház. egy kiváló feldolgozója. A javaslat, a mely már ki van nyomatva, bár publikálva nincs, a tökélynek rendkiviili fokán áll. Ez a javaslat indokolásával együtt nagymérvben gazdagítja a tengeri jogi irodalmat. Fájdalom, a javaslat német mintára támaszkodik, holott a középtengeri kikötők forgalmára utalt tengerészetünk inkább óhajtotta volna, a Code Napóleon alapúi vételét, a mely törvény az Editto politicoval együtt ma, is élő jogforrása a tengeri jognak, úgy, hogy én is szerencsés voltam a Code Napóleon alapján Ítéleteket hozni Nagy baj ebben a tekintetben, hogy a vám- és kereskedelmi szerződés nyomán a tengeri jog ós az ezzel összefüggő egyéb intézkedések egységesen kell, hogy elintéztessenek itt ós Ausztriában, és ezen akadt meg a tengerészeti alkalmazottakról szóló, ezen házban még — gondolom — 1897-ben letárgyalt törvényjavaslat további előmenetele. Még a főrendiházhoz sem tettük át, mert Ausztriában úgy sem tudják tárgyalni. Madarász József: Gyönyörű állami alkotmány ! Lukáts Gyula: És ezt be kell vallani! Emmer Kornél előadó: Át kell térnem egy más tárgyra. (Halljuk! Halljak!) Több, mint húsz éve sürgetik ügyvédeink is az ő rendtartásuk revízióját. Testületi és fegyelmi ügyeikben a magyar királyi kúria, mint utolsó fórum, — szerintük, — oly enyhe gyakorlatot követ, hogy a testület morális felelőssége elzüllött, vagy ethikailag beteg tagjaira nézve illuzóriussá vált. (Igaz! Úgy van!) A postulátum tehát az, hogy juttassék az ügyvédi karnak befolyás a legmagasabb instancziánál, ily ügyekben, hely és szavazat a kamarák kirendelt tagjai számára. Az egységes jogi vizsga, szabályozása, az ügyvédi gyakorlat meghosszabbítása,, a megtartási jognak bizonyos garancziák között való visszaállítása, a kamarai ós nyugdíj illeték befizetésének bizonyos szankczióval való ellátása,, a, csődök és gondnokságok kiosztásának a kamarára való bizása, az ügyvédi költségek megállapítási módozatának korrektúrája, a február 2ft-áu, kedden. bifurkáczió, lokalizáczió, numerus klauzus, ezek az eszmék azok, a, niebyek körűi- az ügyvédi körökben most forrongás, csoportosulás, nézeteltérés, eszmecsere észlelhető. Kifejezett, formulázott tervezettel azonban ezen a téren nem találkozunk. Az a javaslat, a mely 12 év előtt adatott be, a budapesti ügyvédi kamara részéről az igazságügyminiszterhez, ma már meghaladott álláspontnak tekintendő ós az ügyvédek maguk legjobban protestálnának, ha azt komolyan akarná valaki tárgyalni. (Igaz! Úgy van!) Múlt óv deczember havában ülésezett itt a királyi közjegyzők kongresszusa intézményük 25 éves fennállásának megünneplésére. Az ünnepi hangulatba azonban szomorú elmélkedések vegyültek a felett, hogy az intézmény tulajdonképen hibás alapokon lett szervezve és hogy fennállásának első negyedszázadában semmi sem törtónt arra a, czólra, hogy ez az intézmény kellőleg értékesíttessék a, hazai jogélet számára, hogj' kifejlesztessék, és hogy gyarápíttassék. Ha meggondoljuk, hogy az ingatlan-átruházásoknak alig 5°/o-a alapszik közjegyzői okiraton, hogy meggondoljuk, hogy jogügyletek megkötésénél majdnem csak kivételesen veszik igénybe a közjegyző tanácsát, ha tekintetbe vesszük, hogy a magas kormány peren kivűli ügyeivel nem bizza meg •a közjegyzőket, hanem a helyett inkább egyre szaporítja, a személyzetet, akkor tisztán áll előttünk az a, politika, melyet követnünk kell ezen nagy értékű, becses intózménynyel szemben, ha azt akarjuk, hogy a profilaktikus jogbiztosítás számára hasznosíttassók ós hogy a nép jogi nevelése szempontjából értékesíttessék. E legkevósbbó sem kimerítő felsorolásban utolsónak hagytam az igazságügyminiszternek szerintem e pillanatban legfontosabb penzumát, melyet a közoktatásügyi miniszter úrtól kapott. (Halljuk! Halljuk!) A jogi ós államtudományi szakoktatás reformjáról szóló törvényjavaslat ez. mely közoktatásügyi miniszterünk czéltudatos és bátor kezdeményezésének köszöni létét, melyhez tárgyánál fogva az igazságügyminiszternek is hozzászólása, van, és a mely a gyakorlati minősítő jogi vizsga, párhuzamos rendezése czéljából, az igazságügy miniszter részéről kiegészítést vár. E javaslat sorsa tehát e pillanatban az igazságügyminiszternek kezében van és ezért játszik át ez a kérdés, mely már a megelőző budgetvitában a közoktatási tárczánál megpendítve lett, az igazságügyi tárcza költségvetésének tárgyalásába, ós azért illő, hogy a közoktatásügyi vitában elhangzottak ebben a vitában igazságügyi viszhangra találjanak. (Helyeslés.) Oly