Képviselőházi napló, 1896. XXXIII. kötet • 1901. február 4–február 26.

Ülésnapok - 1896-668

430 668. országos ülés 1901. . február 26 án, kedden. ban nem támadt egy Ulpian, egy Justinian, egy Bluntschli, de hogy még magánjogi Osernegink sincs! A helyett van egy bő, magánjogi gyakorlatunk, s van egy óriási külföldi irodalmunk, a mely mindkettőt ennek a javaslatnak a szerkesztői kellőkép fel is használtak. A bírálattól, azt hiszem, túlsókat nem lehet várni. Az elmélet és rendszeresség emberei talán azt fogják kívánni, hogy ennek a törvénykönyvnek legyen általános része; ezt hiányolni fogják. Megküzdenek talán e téren az agráriusok ós merkantilisták, a haladók és a konzervativek; hozzászólanak a szocziálisták, de hozzá fognak szólni nyelvészeink is. Nagyban és egészben azonban olyan irodalmat, a milyet a német első tervezet létesített, a hol csak a beérkezett vélemények, a melyeket a német birodalmi igazságügyi kormány összegyűjtött, s melyek hat vaskos kötetre rúgtak, itt nem várok. Különben is, t. ház, magánjogi irodalmunk nem nagyon produktív. Alig van jó tankönyvünk, és azok az erők, a melyektől valóban várhatnánk tekintélyesebb bírálatot, mind angazsálva voltak .részint a szerkesztő, részint a tanácskozó bizottságban, úgy, hogy kritikusnak alig marad több ember. (Igaz! Ügy van .') Hogy hogyan állunk a kritikával, azt láttuk büntetőtörvémdiönyvünk megjelenésénél. A büntetőjogi irodalom legpezsgőbb korszakában jelent meg Osemegi tervezete és mindössze csak megrendelésre és csak két nagyobb szabású bírálatot sikerült nyerni. Meg is volt az eredménye, mert ezek a bírálatok nem tartalmaznak egyebet, mint dicsérő parafrázisait magának a törvénj'javaslatnak, indokolásának, és ha malicziózus volnék, hozzátehetném, nem csekély önórzetű szerzőjének. Es a bírálat e meddősége magával hozta, hogy nem múlt el egy évtized annak a törvénynek az életbeléptetésétől ós már komolyan kellett foglalkozni revíziójának eszméjével. Emlékezzünk csak vissza! Törvénykönyvünk a bűntettekről és vétségekről 1880-ban lépett életbe. 1891-ben már van egy ankét az első) revizionális tervezet felett. Akkoriban az volt a jelszó, hogy a rendszert nem szabad érinteni, csak legkiáltóbb hibáit szabad orvosolni. Voltak tehát már tíz évvel életbelépte után kiáltó, kiáltóbb ós legkiáltóbb hibái: (Derültség.) most pedig a Jogtudományi Közlönyben már a büntetőtörvénykönyvnek szarvas hibáiról lehet olvasni. (Igaz! ügy van!) A szakkörök már akkor kévéseitek a tervezett revízió terjedelmét és mólyebbreható tervezet készült, a mely felett a múlt nyáron és most nemrég ismét tanácskozott egy ankét, a mely azonban még mindig keveselte a javaslatba foglalt revíziót; még mindig nagyobb terjedelmet kívánt meg, ós ez az igazságügyi kormány egy másik nagy gondja és feladata. Valóban, t. ház, rövid életűek nálunk a törvénykönyvek ; gyorsan járják le magukat. (Igaz! Úgy van!) A Code Napóleon 100 éves fennállás után még teljes életerőben áll itt; még egyre hódít magának érvényességi területet. Az osztrák polgári törvénykönyv, a mely luczidus, áttekinthető és kerekded, hasonló szívóssága ; még nálunk is érvényben van, és meg vagyok róla győződve, hogy nehezen fognak tőle megválni azok, a kik érvényességi területen laknak, (Felkiáltások jobbfelől: Úgy van!) holott kereskedelmi törvényünk 24 évi fennállása után már túlérett a revízióra. (Igaz! Úgy van!) Sürgetik azt a kereskedők, sürgetik a laikusok, sürgetik a jogászok, és sürgeti mindenki, a kinek a kereskedelmi törvónynyel dolga van. A sürgetéseknek pedig sokáig nem lehet ellenállani, mert egy nagy baj van itt; az a törvény, a melynek utánzata a mi kereskedelmi törvényünk, a német kereskedelmi törvény már nincs az élők sorában; (Igaz! Úgy van!) ott már új törvény van, és már nem lehet a lipcsei Reichsgericht judicaturáját alkalmazni a magyar kereskedelmi perekben, (Igaz! Úgy van!) az tehát nagyon sürgős. Helyén van itt, hogy egy másik törvényelőkészítési eseményről megemlékezzünk, a mely a jogászvilág érdeklődósét a legnagyobb mérvben vonja magára; értem a polgári törvénykezési rendtartásról most megjelent tervezetet. T. ház! Amióta a magyar állam visszanyerte önrendelkezési jogát . . . Lukáts Gyula: Mikor nyerte vissza? Emmer Kornél előadó:... Erre nézve egész terjedelmében nyerte vissza, (Mozgás a szélső haloldalon. Halljuk! Halljuk! jobbfelől.) . . . azóta a parlamentben, a sajtóban ós szakkörökben felhangzott a követelés, hogy törvénykezési rendtartásunk a szóbeliség, közvetlenség, nyilvánosság ós a bizonyítókok szabad méltánylásának elvein alapuljon ; ezen elvek szerint reformáltassék, és az új éra első igazságügyminisztere : Horváth Boldizsár, és államtitkára, Szabó Miklós, a kúria nagyérdemű mostam elnöke, már akkor nagy hívei, s szószólói voltak ennek a reformnak. De akadtak annak ellenségei is nagy számmal; a tájékozatlanság, a megszokotthoz való ragaszkodás, a fiskalitási szempont, (Igaz! Úgy van!) a mely akkor — bocsánatot kérek, ha a pénzügyi bizottság előadója mondja — az egész reformkórdésnek súlypontját a pénzügyi bizottságba helyezte át; — hiszen annak idején eléggé polemizáltam vele —• okozták, hogy az tígynevezett irányadó körök mit sem akar-