Képviselőházi napló, 1896. XXXIII. kötet • 1901. február 4–február 26.

Ülésnapok - 1896-668

068. országos ülés 1901. február 26-án, kedden. 429 ós részleteiben elfogadta és a t. képviselőháznak általam ajánlja, hogy ezen költségvetést szintén elfogadni méltóztassék. (Helyeslés ajobbés baloldalon.) A miniszteri indokolásból, valamint a ínég t. elődöm szakavatott tollából folyó jelentésünkből arról méltóztatott meggyőződni, hogy ez a. költségvetés azt az évet, a melyre szól, csendes, normális, adminisztratív évként kontemplálta. Mutatkozik ugyan egy aránylag csekély tehertöbblet, de ez sem származik a kiadások fokozásából, hanem csakis a bevételeknek megfelelő csökkenéséből. Egyebekben a tótelek ritmikus hullámzásában, miként mondám, a minden izgalomtól ment adminisztratív érverést érezzük ki. És valóban szerencse, t. ház, hogy ez így van. Hisz csak az imént, a múlt év január elsején lépett életbe az új bűnvádi perrendtartás. Egy epochális reform, a mely semminemű történeti fejlődésre nem támaszkodik, a múltban csatlakozási pontokat nem talál, új sok elvében, új sok intézményében és így a jogéletbe mintegy erratic bloc esett bele, a legnagyobb mértékben vette igénybe a hazai jogélet alkalmazkodó képességét, a legnagyobb mérvben tette ezt próbára, nagy terhet rótt a szakközegekre, bírákra, ügyészekre, ügyvédekre, közigazgatási tisztviselőkre, a rendőrségre, sőt, kellő előkészület híján talán még a csendőrség közegeire is. Bevonta szférájába még a laikus elemet is az által, hogy az esküdtszéki intézményt a legsúlyosabb bűntettekre kiterjesztette. T. ház! A törvényhozási diaetétika egyik főkövetelménye, hogy addig, a míg az egyik reform megemésztve, asszimilálva, feldolgozva nincsen, elő ne álljanak egy új reformmal. Azok a gyakorlati emberek, a, kik ilyen reform megvalósítására, végrehajtására hivatvák, elvégre is nem vizsgára készülő jogászok, a kiknek rendszerint más feladatuk nincs, mint a tanulás, hanem többnyire, sőt rendszerint valamennyien a gyakorlati életben mindennapi munkával megterhelt munkások, a kik mintegy csak lopva szakíthatnak maguknak időt arra, hogy egy új szerves törvényt átolvassanak, elsajátítsanak, elsajátítsanak annyira, hogy a praxis meglepetéseivel szemben vértezve legyenek. Vannak, a kik csak esetről-esetre érnek rá felütni a törvényt, mások biznak azoknak a kollégáknak az ismereteiben, a kiket strébereknek tartanak, némelyik még nehézkes az esetre vonatkozó szakasz megtalálásában is ós még azoknak is, a kik teljes odaadással megtanulják előre, elsajátítják az új törvényt, küzköclniök kell az átmenet nehézségeivel, sokáig a törvény vélt vag}~ létező homályaival, ellenmondásaival, azzal a centuria dubietatum et contrarietatum-mal, a melyet csak az élet oszlat el, csak a gyakorlat simít el, és a judikatura autoritativ hatása orvosol. Ezt a folyamatot egyelőre hagyjuk zavartalanul végbemenni a most említett reformra nézve. Hisz, t. ház, a mai jogásznemzedékre ennél sokkal nagyobb feladatok várnak, egész sorozata az igazságügyi nagyszabású, mélyreható reformoknak. E sorozatból első helyen az általános polgári törvénykönyvet emelem ki, a melynek első tervezete előttünk fekszik, közkézen forog ós mely egész megjelenésében a jogászközönsógre apellál, a jogászközönséghez fordul, attól beható éles kritikát hiányainak felderítését, hibáinak kiküszöbölését, hézagainak kiegészítését várja és követeli. (Úgy van!) E javaslat ezidőszerint leghivatottabb szakférfiaink odaadó munkásságának, mély tudományú hosszas tanácskozásainak szülötte, ismételt sürgetésekben nyilvánult óhajoknak előleges eredménye. S ha e tervezet egyik főszerkesztője nemrég felolvasott értekezésében olya,n lángelmének hiányáról panaszkodik, a ki ilyen művet saját magából, egységes k'onczepczióként tudna létrehozni, (Egy hang a szélső haloldalon: Ki az ?) — Imling Konrád! — és attól fél, hogy a nemzeti jogfejlődós hivei keveselni fogják azt, a, mi ebbe a: tervezetbe a, meglévő jogból át van ültetve ós szinte látják, hogy hogyan fog a kritika neki esni e műnek azon alapon, hogy sokban a német általános polgári törvénykönyvnek az utánzata, mi ezt a művet mégis hálával és rokonszenvvel kell, hogy fogadjuk, (Úgy van!) mert- ez a javaslat, t. ház, mai jogtudományunknak, kodifikatorius képességünknek a maximumra megerőltetett bírásunknak tükre és mértéke. (Úgy van! jobbfelöl.) Elvégre is a jogélet minden kategóriájára- nézve, minden problémájára nézve megoldásokat és szabályozásokat tartalmaz, a^ mely megoldásokat és szabályozásokat az egyik talán így, a másik másként képzeli magának, de a melyek, ha törvény lesz belőle, mégis megoldások maradnak, a mi nagy haladás magánjogi életünk mai rendezetlensége mellett. (Úgy vau! jobbfelől.) Hogy mennyire égető az a, szükség, a melynek ez a tervezet megfelelni igyekszik, legjobban abból látszik, hogy — miként értesültem —• bíráink már ma is mohón kapnak rajta ós vitás kérdésekben felhasználják, tanácsot fogadnak tőle. (Helyeslés jobbfelöl.) Ki is tehet róla, t. ház, hogy nincs második kiadású Verbőczynk, a kit Beöthy Ákos utóbb megjelent nemzeties ésnagyórdekű művében egészen odaállított elénk az ő imponáló alakjában? Ki tehet róla, hogy sorainkXXXIII. kötet megfelelő lapjai helyett.