Képviselőházi napló, 1896. XXXIII. kötet • 1901. február 4–február 26.
Ülésnapok - 1896-668
<5($8. országos üWs 1901. február 2(>-án, kedden. 419 lottam. (Úgy van! a jobboldalon.) Én azokkal szemben helytelenítőleg sohasem nyilatkoztam, én csupán csak azt bizonyítottam, hogy a t. képviselő úr ezen vállalkozása által előbb hirdetett elveivel merőben összeütközésbe jutott. Ezt mondottam, ezt bizonyítottam, egyebet pedig állítani nem akartam. (Helyeslés a jobboldalon.) Elnök: A vallás- ós közoktatásügyi miniszter úr kivan szólani. Wlassics Gyula vallás- és közoktatásügyi miniszter: T. kép viselőház ! Már csak abból az okból is, hogy ezen budgettárgyalás folyamán annyiszor vettem igénybe a t. képviselőház nagybecsű figyelmét, csak igenröviden akarok nyilatkozni és tisztán csak a kötelességszerű nvilatkozatokat akarom megtenni. (Halljuk! Halljuk!) Hogy mit hozzon valaki a, parlament elé mit nem : az én nézetem szerint mindenkinek egyéni felfogásától függ. (Úgy van! jobbfelöl.) Felfogásom szerint azonban minden kérdés, a mi a nemzetnek közvéleményét foglalkoztatja, a parlament elé hozható, (Helyeslés a szélső baloldalon.) ós igen sokszor épen a nyilvánosságnak ezen tisztító levegőjében tisztábban is látunk és az alap is határozottabb és szilárdabb lesz, a melyen Ítéletünket megállapíthatjuk. (Úgy mn! a baloldalon.) Kekem, t. ház, mégis az az egyéni impresszióm, ós úgylátszik, hogy ez a ház igen sok szónokának nézetével találkozik, hogy a mi a tegnapi vitában úgy az egyik, mint a másik oldalról felhozatott: nem való a parlament elé. (Úgy van! a jobboldalon.) És, bármennyire lüktet is a parlamentben, egy alkotmányos országban, a nemzet lelkiismerete, az nem mindig a nemzet igazi nagy erejének a jele, ha mi minden kérdést a parlament elé hurczolunk, (Úgy van! a jobboldalon.) mert a politikai közvéleményen kivűl kell lenni más közvéleménynek is, (Élénk helyeslés.) ós annak a más közvéleménynek a parlamenten kivűl is érvényesülni kell tudnia. (Helyeslés jobbfelöl.) Ezért nem tartom helyesnek ós czélszerűnek, hogy minden kérdés erőnek erejével a parlament elé hozassék! Pichler Győző: Kiki maga bírálja meg, hogy mit hoz ide! Nem lehet mindig kellemes dolgokat mondani. (Úgy van! a bal- és szélső baloldalon.) Wlassics Gyula vallás- és közoktatásügyi miniszter: Ezt mondtam én is. ügy kezdtem beszédemet, hogy- ezt kiki maga bírálja meg és ez mindenkinek a saját felfogásától függ. De viszont, t. képviselő úr, mindenkielmondhatja egyéni inpresszióját, egyéni kritikáját mással szemben is. Berzeviczy Albert _t. barátom úgy, mint Vészi József t. barátom is hasonló szellemben nyilatkoztak; azt mondották, hogy a tegnapi vita folyamán úgy az egyik, mint a. másik oldalról bizonyos kérdéseket nem volt egészen helyes a parlament elé hozni. T. ház! Én tehát a vitának egy bizonyos részét egyáltalában nem fogom követni, attól egyenesen tartózkodni fogok. Egyet azonban erről a helyről el nem hallgathatok, mert azt hiszem, hogy ez nekem kötelességem : hogy ebből a mi házi per-patvarunkból kifolyólag ennek az országnak egyetlenegy fia. sem illethető esetleg azzal a váddal, mintha a legmélyebb tisztelettel nem hajolna meg a. franczia művészet nagy eredményei előtt (Úgy van! a jobboldalon.) a mely eredmén}-ekből mi magyarok is annyit tanultunk, és a, mely eredmények a világművészetek igazán nagy kincses házát képezik. (Tetszés jobbfelöl.) Én csak egyt hozok fel, hogy a. mi legnagyobb művészünk, Munkácsy Mihály is franczia milliőben lett nagygyá. a világért sem szabad annak a félreértésnek fenmaradni, hogy ebben az országban mi feltétlenül meg ne hajolnánk a franczia művészet, a. franczia izlés nagy munkája és nagy eredményei előtt. (Tetszés.) Gondolom, ebben mindnyájan egyetértünk (Általános helyeslés.) és ezt erről a helyről minden félreértés kikerülése végett kötelességem A 7 olt kijelenteni, (ügy vau ! ügy vau ! a jobboldal ón.) Én többé a. kérdés ezen oldalával nem foglalkozom, hanem kötelességszerűlcg megteszem azokat az észrevételeket, a, melyek szorosan a művészi vita keretébe tartoznak ós így foglalkozni fogok a Pichler Győző t. képviselő úr első beszédében felhozottakkal ; bár nem fogok mindenre kiterjeszkedni. A t. képviselő űr azt mondta, hogy az állam látszólag pártolja a művészetet. Hát ón vagyok az, a ki leginkább sajnálom, bog}' nagyobb dotáczió nem áll rendelkezésemre, de mégis azt állítani, hogy az ország látszólag pártolja a művészetet akkor, midőn a művészetért az utolsó deezenniumban annyit teszünk, alig lehet. A mikor egy Szépművészeti Múzeumot igazán milliókért építünk, bevásárlásokra nagy költségeket szavazott meg a törvény háza: ebben a helyzetben azt állítani, hogy csak látszólag pártoljuk a művészetet, nem lehet. De méltóztassék mérlegelni a paritást, az arányosságot, azt, a mit egyébre, tudományos irodalomra költünk, ós akkor én. azt hiszem, hogy a. művészet ebben a tekintetben nem panaszkodhatik, bár ismétlem, ón vagyok az, ki nagyon szeretné, ha minél nagyobb művészeti dotáczióm volna. A mi pedig azt illeti, hogy az állam kevés képet vásárol, erre nézve én abban a nézetben vagyok, hogy én volnék a legszerencsésebb, ha 53*
