Képviselőházi napló, 1896. XXXIII. kötet • 1901. február 4–február 26.

Ülésnapok - 1896-668

418 öfiS. országos ülés 1901. hogy én a művészek iránt bármily ellenszenvvel, vagy épen gyűlölettel viseltetném. Oh, képviselő úr, az szeret igazán, a- ki nemcsak simogatja a sebet, hanem a ki, ha gyökererésen kell gyógyítani bele is vág, hogy kiirtsa azt a testből. Mikor az anya szeretettel tartja gyermekét az orvos kése elé, és az orvos kése a gyermek szervezetére és egészségére veszélyes kelést a testből kivágja : higyje meg, az a gyermek első pillanatban talán vádolni fogja, kegyetlenségéről, gyűlöletről az édes anyját, hogy neki ilyen fájdalmat okoz, de az az anya, minél jobban szeret a szive, annál szilárdabban tartja gyermekét a kés alá, mert életét akarja megmenteni. Én magasabb érdekekre nézek, nem nézem a mindennapi áramlatokat, nem nézem azt, hogy pár magasztaló szóval megnyerjem egy csapásra a művészek szimpátiáját, mert én nem egyes művészekórt, hanem a ma,gyar művészetért akarok dolgozni. (Helyeslés.) Ez a szempont vezet engem, t. képviselő úr, mikor kitűzött elveim ós eszméim irányában megyek következetesen, és engem visszariasztani ettől az úttól nem fog senki, nem fog semmiféle támadás, mert a ki egy elvet és egy eszmét magáénak vallott, annak kötelessége azért elmenni a végletekig, még akkor is, ha érte mindent veszélyeztetne. (Tetszés.) Hogy azonban nem vezet ellenszenv a művészek iránt, — a mint a képviselő úr mondja, — azt én itt önnek őszintén, lelkiismeretes nyíltsággal mondom. Ez engem soha nem vezetett, nem is fog vezetni soha. De mondva csinált ám az a gyűlölet is, a melylyel itt a házban a, művészek nagy többségét velem szembeállítják. Nem származik ez inasból, mint az általain említett szerencsétlen rendszerből, a, hol egy-két úr terrorizál, és azután az egész művészi érdeklődést központosítani és szembe állítani tudja látszólag ellenem. Méltóztassék megkérdezni, t. képviselő úr, azokat a művészeket egyenkint, nemcsak azokat, a kik vezetnek, a, kik terrorizálnak, hanem a kik ellenállni e befolyásnak ma még nem tudnak. Hányan fogják egyenesen, őszintén azt mondani, a, mit nekem: »sajnálom, de nem tehetek másként, én önt elismerem, becsülöm, munkáját tisztelem, de a mint megmozdulok, megfojtanak, mert sem állami vételben nem részesülök, sem kiállításokon nem vehetek részt ott künn*. (Élénk helyeslés a baloldalon.) Higyje meg nekem a képviselő úr, hogy nagy, romlott szervezeteket sohasem a félrevezetett tömeg tart fenn, hanem fentartják azok a vezetők, a kik a kezükbe markolják a: vezetést és beleviszik abba a- terrorizmust önérdekeiknek kielégítéfebrnár 26-äu, kedden. tósóre. (Igaz! Úgy van!' a 'jobboldalon.) így van ez minden téren, a művészet terén is, — 'mert hiszen azok is emberek és minden intézményben az emberi gyarlóság megnyilatkozik — teljes mértékében. De köszönöm a t. képviselő úrnak, hogy hozzájárult szavaival a béke ós nyugalom lecsendesítósére. Ez a törekvésem nekem is, és nagyobb áldozatot senkisem hozhat, mint a mit én tanúsítottam, a mikor épen a béke és teljes összhang biztosítása végett kijelentettem nyilvánosan, hogy mindazokban a dolgokban, a melyekben a magyar közvélemény és a ma,gyar művészet között bizonyos*- konfliktus teremtetett meg, ón ideiglenesen vissza akarok vonulni hazámért az ünnepléstől ós átadom a kezükbe a vezetést, a rendelkezést. De higyje meg a képviselő úr, hogy maguk a művész urak tűztek ki oby lehetetlen feltételeket e béke megvalósítására, a melyeket el nem fogadhatott egy másik egyesület ós a melynek következménye volt, hogy az önök egyesületének elnöke is ott hagyta állását. Mi, t. képviselő úr, mikor méltányosan Ítélünk, ne méltóztassék egyoldalú szempontból elitélni egy másik egyesületet, mert hiszen elvégre is az egyesületek dolgait szellőztetni nem is tartozik a parlament elé : hanem iparkodjunk mind a ketten, iparkodjék minden magyar ember egyesített erővel egy szent czól érdekében ^hasznosan működni kiküszöbölésével a, magyar művészetből a személyes indokoknak és teljes lelkesedéssel törekedni a, magyar művészet szellemi, eszményi szempontjainak a felsegítésóre. (Helyeslés.) Elnök: Berzeviczy Albert képviselő úr kivan félreértett szavainak helyreigazítása czímén szólani. (Halljuk! Halljuk!) Berzeviczy Albert: T. képviselőház ! (Halljuk! Halljuk!) Szavaimat két irányban látom t. képviselőtársam ezen felszólalása által félreértetteknek. Legyen tehát szabad e tekintetben rövid helvreigazítással járulnom a t. ház elé. (Halijuk!'Halljuk!) " Először is azt állítja t. képviselőtársam, hogy én egy másik egyesület eljárását elitéitcin. Ezt ón egy szóval sem tettem, ón a Nemzeti Szalonnak sem erről a vállalkozásáról, sem semmiféle más vállalkozásáról elitólőleg nem szóltam. (Igaz! Úgy van! a jobboldalon.) Ugyancsak téved a t. képviselő úr, a, mikor mostani argumentácziójában velem szemben úgy lép fel, mint hogyha én a nemzetközi kiállítások káros, vagy fölösleges volta mellett szót emeltem volna,. Ellenkezőleg, t. képviselőház, a nemzetközi kiállításokat épen a művészek és közönségünk ízlésének fejlődése szempontjából tartom szükségeseknek, ós azok mellett minden téren és minden körben sikra szál-