Képviselőházi napló, 1896. XXXIII. kötet • 1901. február 4–február 26.
Ülésnapok - 1896-668
(!(>S. országos iiles 1901. összeg, a melyet művészi czólokra adhattunk, tehát a művészek törekedtek arra, hogy minél szorosabban összetartó kisebb kört szervezzenek, a melyből kizárjanak minden fejlődő, erősödő ifjú tehetséget, nehogy ez által kevesebb jusson egynek-egynek. osztalékul. (Úgy van! a baloldalon.) Az a szerencsétlen gondolat, hogy nálunk mindent az állani adott ós hogy nálunk mindent az államtól vártak volt, az oka annak, t. képviselő úr, hogy a klikkszervezet kezdett dominálni és az volt az oka annak, hogy ki kellett menekülni hazánkból minden fejlődő nagy tehetségnek, (Mozgás jöbbfelöl.) ki kellett menekülni egy Munkácsy Mihálynak, egy Wagnernek, egy LietzenMay érnek. (Mozgás és felkiáltások jobb félik': Nem az volt az oka!) Nagyon szívesen A T eszem a t. képviselő úr felvilágosítását, mert hiszen tanulni mindenkitől lehet. De a közbeszólását nem értettem teljesen. Én utalok ismételve Zichynek nyilatkozatára,, a melyet ő nyilvánosan tett. Utalok Munkácsynak és a legnagyobb magyar festőknek nyilatkozataira,, a, kik "határozottan kimondották, hogy hazai viszonyaink közt, itthon megélni nem lehet és hogy kénvtelenek kimenni a külföldre. íme, t. ház, ez volt az oka, hogy a mivel mi tényleg a legnagyobb hasznot akartuk hajtani művészetünknek, avval tényleg a legnagyobb kárt okoztunk. Hogy pedig ezek a klikk-szervezetek itt Magyarországon éltek ós palotaforadalmak folytán dőltek meg, hivatkozom itt jelen levő egyik •képviselőtársamra, a ki hatalmas, jeles művésztehetségóvel már évtizedekkel ez előtt olyan dolgokat alkotott, a melyek külföldön a figyelmet méltán felköltötték. Hivatkozom Szinyei-Merse Pálra, a ki egy időben szintén művésztársa volt Benczúrnak, és azoknak a nagyságoknak, a kik hazánkban a művészet terén fényes nevet szereztek maguknak. Mikor ő bejött Magyarországba és benyújtotta, műveit, visszautasították ós kijelentették, hogy azok nevetséges . dolgok ; nem tartoznak egyáltalában a, közönség elé és belőle soha művész nem lesz. És mi történt? Az, hogy egy évtized múlva, vagy másfél évtized múlva" azután, hogy az ő kezéből kicsavarták az ecsetet, az mondott rá, mint nagy / művészre felköszöntőt, a ki őt a klikk-szervezet erejével kizárta, a versenyből ós a, műcsarnokból képeit visszautasította. Nyilt tanút idézek magam mellett, mert hiszen, ha általánosságban beszélek, mindig kétségbe vonhatják szavaim helyességét. Ezek a viszonyok indítottak engem, hogy belemenvén a dolgok tanulmányozásába, nemcsak a KÉPVH. NAPLÓ. 1896—1901. XXXTII. KÖTET. feln-uáf SMi-án, kedden. /j_py múlt hibáit irtam meg könyvem kritikájában, a miért aztán nagy ellenhatással találkoztam némely művészek részéről, de megírtam a jövő programmját is. Megírtam, hogy kell fejlődni a magyar művészetnek, ha meg akar izmosodni; megírtam, hogy hogyan kell intézményekbe megvetni a magyar művészet alapját és annak a könyvnek több passzusa, nemcsak átment a közszellembe, de már institucziókba is megvalósult és büszkeséggel mondhatom, hogy azt a szerény törekvéssel és nemes jóakarattal irt munkát a társadalom kezdi megérteni, a magyar művészeti élet kezd fellendülni. Csak így lehet közszellemben általános érdeklődést felkelteni művészeink alkotásai iránt. Ne méltóztassék tehát azt mondani, hogy nem fér össze az én nemzetiségi programmom a művészetben a, külföldi kiállítás rendezésével. Az a, nemzeti sovinizmus, a, mely engem minden dologban, s így a művészet terén is áthat, nem zárja ki, hogy a nagy külföldi nagyságokat, bemutassuk, a, kiktől tanulhatunk, kiktől az a művész is csak erős qualitásokat sajátíthat el ós a közönség műórtelme, niűizlése általuk nevelődik. Hiszen képviselő úr nagyon jól tudja, mert hiszen foglalkozik a művészeti ügyekkel, hogy Francziaországnak azok a nagyságai, a kikre büszke az a franczia nemzet, az egész Barbisoni iskola, elkezdve Corottól. akkor kaptak hatalmas művészeti lendületet, — ki van mutatva kultúrtörténeteiben, - mikor a XVIII. századnak nagy angol művészeit Gfainsborought, Romneyt, Turnert ós Revnoldst stb. gyűjteményében Parisban bemutatták és ők a saját egyéni talentumosságukban, úgyszólván megtermékenyülve az új benyomások által, még nagyobbat, még szebbet, még dicsőbbet alkothattak. (Igazi Ügy van! bal felől.) Egy művészre nézve, a ki saját lábán áll, soha nem káros, ha egy nagyobbat talál, (Úgy van! balfelöl.) attól ő csak lelkesedést merít, impressziókat kap, szárnyakat nyer és magasabban repül az ő saját egyéniségével, saját, erejével, fel a világosság felé. (Tetszés és helyeslés balfelöl.) Végűi személyes szempontokat hoz fel a képviselő úr, és azt említi, hogy a művészek egy része velem szemben tartózkodó álláspontot foglal el, mert hiszen ón gyűlölettel támadtam ellenük. Ki gyűlöl képviselő úr? Az-e, a. ki munkálkodik és dolgozik értük, vagy az, a ki csupán beszól? A kinek érdekében én fel tudom áldozni éveimnek munkáját, s lemondva minden egyéb más térről, még irodalmi ambicziómat is félre tó vén, jóidőre, pusztán ezen a téren munkálkodom, az lehetetlen, hogy igazságosan rámondja, 53
