Képviselőházi napló, 1896. XXXIII. kötet • 1901. február 4–február 26.

Ülésnapok - 1896-668

(tflN. országos ülés 1Í101 megvádoltak, meggy anusíttatott azonkívül kint, a parlament körein kivűl is. Ez volt hát az a jutalom, a melyre ő számot tarthatott, a midőn időt ós fáradságot nem kiméivé, eljött ide hozzánk"? Hiszen nem azért jött ő, hogy elvigyen valamit; ő hozott valamit nekünk ; elhozta egy velünk barátságos viszonyban élő nemzetnek igen értékes műkincseit, elhozta ide közibónk azt, a min művészeink épülhetnek és a min közönségünk ezrei gyönyörködve okúinak. Ezért a legrosszabb esetben is néma hála jár neki, de semmi esetre sem jár neki az, a mi őt ebben az országban érte: inzultus és gyanúsítás. (Igaz'! Ugyvan! a jobboldalon.) T. képviselőház! Bátor vagyok itt megjegyezni, hogy a. mi Mourey Gábriel úrral megtörtént a magyar művészek részéről, az még csak a praktikus okosság bírálatát sem állja meg. Hiszen, hogy ő ide jött közibénk, az kedvező alkalmul kínálkozott mindnyájunknak arra. hogy ezt a kiváló franczia műkritikust az ő tévedéseire, az ő igazságtalanságaira figyelmeztessük ós meggyőzzük őt arról, hogy a mennyi jóakaratot juttatott czikkében a magyar művészet egyetemének, ugyanannyit juttathat azoknak a művészeknek is. a kiket megtámadott, mert azok méltán tárgyai a nemzet kegyeletének és a magyar közvélemény elismerésének és közvéleménynek. (Úgy van! jobbfelőí.) T. képviselőház! A sajtó a megsértett vendégjoggal szemben megtette a maga kötelességét. Tiltakozott a vendégjog megsértése ellen és megadta az idegen Írónak, a ki körünkben időzik, azt a szatiszfakcziót, a mely tőle tellett. Kern kételkedem, hogy ma már a mi derék művészeink is belátják, hogy tovább mentek indulataikban, sem mint menniök kellett, sem mint menniök szabad lett volna. Ha ezt belátják, akkor azt hiszem, keresni fogják, meg is fogják találni a módját annak, hogy a. maguk részéről is elégtételt szolgáltassanak annak a férfiúnak, a ki. mikor a lábát ide közibénk tette, valóban nem lehetett elkészülve arra, hogy ilyen fajtájával fog találkozni a magyar művészek és a magyar közvélemény hálájának. Én a művészek fantáziájára ós a művészek finomlelkű gyöngédségére bízom azt, hogy megtalálják az utat, módot és alkalmat, a melyen ezt az érzésüket a, legillőbb módon kifejezhetik. T. képviselőház! Ha eddig vádoltam, akkor most az enyhítő körülmenyekre is hivatkozom és szívesen hozom fel az ország szine előtt enyhítő körülményül •— a mi a beszámítás kérdésében mindenesetre figyelembe veendő — a művészek hevülékenysógót, lelKÉPYH. NAPLÓ. 1896—1901. XXXIII. KÖTET, február 2<> án, kedden. 409 küknek túlérzékenységét. T. képviselőház! Ez olyan tulajdonsága a, művésznek, a mefy egyszersmind közkincse az egész nemzetnek. Jaj az olyan nemzetnek, a melynek művészei elfásúlt lelkűek, a melynek művészei nyárspolgári bölcseséggel tudják kormányozni vérüknek pezsdülését és szivüknek lüktetését. Ha ők elvetik a súbykot, az vele jár az ő izgékony természetükkel, az ő lobbanékony lelkükkel, és bizony az vessen követ reájuk, a ki lelkük izgékonyságának, vérük hevülésének alkotásaikban még soha hasznát nem látta. a, ki még soha nem gyönyörködött annak eredményeiben, hogy az isteni gondviselés őket így konstruálta meg. (Tetszés jobbfelöl.) Ki kell azt is mondanom, hogy a magyar művészek még fokozott mértékben tarthatna.k igényt ezen a czímen az elnézésre. Mert, t. képviselőház, idegen gazdag nemzetek művészeiket dúsan jutalmazhatják dicsőséggel és aranynyal. Ha legtöbb dicsőséget és legtöbb aranyat adják is nekik oda, akkor is alig renumerálták őket azokért, hivatásuk örökös izgalmaiért, a művészeti szülés vajúdásainak örökké tartó nagy fájdalmaiért. A magyar nemzet a, maga kicsiny és szegény voltában dicsőséget keveset, aranyat még kevesebbet adhat nekik. Adja meg tehát nekik azt, a mi telik az ő szegénységéből és az ő kicsinységéből : a gyöngéd elnézést, ha egyszer-másszor könnyen érthető okból elvetették a súlykot, túloztak és hevülókenységükkel olyasmire adták magukat, a mit a- nemzet közérzülete különben helyeselni semmikéjaen nem tud. T. képviselőház! Befejezéséhez jutottam annak, a mit elmondandó voltam, csak okát kell annak adnom, hogy miért szólaltam fel ebben az ügyben. (Halljuk! Halljuk!) A t. képviselőház kitűnően tudja mérlegelni politikai és erkölcsi értékét a Magyarország irányában a. külföldön uralkodó rokonszenveknek, Á t. képviselőház nagyon helyesen tudja aprecziálni azt, hogy a, Magyarország iránt uralkodó nemzetközi hangulatnak milyen nevezetes faktora a franczia nép közvéleménye, és a t. képviselőház továbbá alapos tudásával bír annak, hogy mennyi félreértés ós mennyi elfogultság uralkodott valamikor e közvéleményben iramúinkban és mily SZÍVÓS nemzeti munkára volt szükség, mennyi szellemi és erkölcsi fáradozásnak kellett innen kifejtetnie, hogy az ott uralkodó előítélet és balvélemény eloszlattassók és a franczia nemzet helyes felfogásrajusson Magyarország önállósága, állami létünk tartalma és nemzeti exisztencziánk kulturórtéke felől. Néhány esztendő óta - - hál' Istennek —. érlelődni látjuk gyümölcseit e munkának, és én nem szeretném, ha egy kí52