Képviselőházi napló, 1896. XXXIII. kötet • 1901. február 4–február 26.

Ülésnapok - 1896-668

410 ÍMiS. országos ülés 1901. február 26 án, kendní. nos inczidenssel, a melyet az egész magyar nemzet közvéleménye reprobált és a melynek bekövetkezését — meg vagyok róla győződve — ma már maguk a magyar művészek is őszintén fájlalják, ennek a vívmánynak a leg­csekélyebb értékét is koczkára tennők. (Helyes­lés a jobboldalon.) Abban a reményben, hogy ez a kinos inczidens, ha már elhárítani nem lehetett, legalább hatásaiban enyhíttetni fog, mindnyá­junk közakaratával, művészek és nem művé­szek, sajtó és parlament részéről egyaránt, ebben a reményben és kifejezve feltétlen bi­zalmamat a kultuszminiszter úrnak ez irány­ban is tanúsítandó erélye és tapintata iránt, szívesen fogadom el a, tételt. (Élénk helyeslés és tetszés a jobboldalon.) Elnök: Pichler Győző képviselő úr sze­mélyes kérdésben kivan szólam. Pichler Győző: T. képviselőház!' Sze­mélyes kérdésben ós félremagyarázott szavaim helyreigazítása czímén kérem a t. ház szives figyelmét csak egy pár perezre, és engedje meg a t. ház. — a mire kérem is a báz en­gedelmét, — hogy csak egyetlenegy kérdés­ben kitérést tehessek ós egy tegnapi félremagya­rázást tisztázzak, mielőtt Vészi József t. kép­viselőtársain szavaira röviden reflektálnék. (Halljuk! Halljak') Ez az, hogy tegnap a miniszter úr jónak látta, beszédemben közbe^ szólni, és a. midőn én a képzőművészeti tanács­ról beszéltem, egyszerűen és röviden kijelen­teni, hogy az már nem létezik, a minek az eredménye az volt, hogy ma a főváros és egy­általán az egész sajtó engemet joggal tudat­lansággal és tájékozatlansággal vádol, és feg_y­vert kovácsol jogosan egy oly törvényhozó ellen, a ki beszél oly dologról, a mely már rég elmúlt. Hát, t. képviselőház, én tegnap azt mon­dottam a miniszter úrnak, hogy adott-e ki erről gyászjelentést, mert a vita hevében el­vesztettem magam előtt a. költségvetési tótelek sorozatát. De a vita befejezése után tudva azt, bog\- én ilyent nem mondok, — meg szoktam nézni a tárgyat és foglalkozom az­zal, a miről beszélek — utánna néztem a, költségvetésben és kitűnt, hogy az országos képzőművészeti tanács költségeire a ta,valyi költségvetésben fel volt véve 5000 korona, az idei költségvetésben pedig szórúl-szóra a 8. számnál (olvassa): »a magyar országos képző­művészeti iskolák ós gyűjtemények felügyelete és ellenőrzése, képző ós iparművészeti meg­rendelések és vásárlások, valamint ösztöndíjak feletti bírálat, gyakóriása, négy szakosztály elő­adójának, a tanács jegyzőjének díjazására 800—800 koronával irodai kezelési, utazási költség, kézikönyvekre és szakfolyóiratokra 1000 korona«, összesen tehát 5000 korona van felvéve e czímen. Ez van a mostani költség­vetésbe szórói-szóra lenyomtatva az előző évi költségvetésből. Utána néztem az eredeti ira­toknak, nehogy valahogy tévedés legyen a dologban, utánna néztem a pénzügyi bizott­ság jelentésében és valamennyiben ezen 5000 korona, tételt találtam. Minthogy a tanács, a miniszter úr kijelentésével ós közbeszólásával egyenesen megszűntnek volt kijelentve, utána néztem, hogyan jön ide be ez az 5000 korona. Temetési költségre volt ez a költség szánva igen tisztelt miniszter úr? Ilyen temetési költ­ségre szükség nincsen. Tehát vagy létezik ez a képzőművészeti tanács, a mint létezett ta­valy, vagy nem. De hiszen részletezve van a tétel, ós így új szervezésről szó sincsen, mert most is ugyanazon tótelek vannak benn, mint tavaly. így tehát a miniszter úr közbeszólása,, hogy a képzőművészeti tanács nem létezik, nagyon helytelen volt. Előttem, mint képvi­selő előtt, mértékadó csakis a költségvetés lehet. Ebben pedig a képzőművészeti tanácsra a, költség fel van véve ós így csakis a mi­niszter úr követett el mulasztást, ós nem tudom, mi czélja van azzal, hogy daczára az általa tett határozott kijelentésnek, hogy a képző­művészeti tanács nem létezik, mégis 5000 ko­ronát vet fel ezen tétel alatt. (Mozgás. Zaj.) Már most, t. ház, méltóztassék nekem megengedni, hog_y higgadtan és teljes nyugodt­sággal feleljek egy diót s»óval Vészi József t. képAŰselőtársam beszédjére. (Halljuk! Halljuk') Vészi József t. képviselő úr azt mondotta, hogy »a művészi czivakodás iszaphullámai« ide is eljutottak ebbe a házba. A költségve-, tósben — újjólag hivatkozom rá — két tétel van: >> A képzőművészeti társulat segélyezé­sére 8000 korona* és a, »Nemzeti Szalon segé­lyezésére 8000 korona*. Ezen költségvetés czélja, az, hogy mi bíráljuk meg és ellenőriz­zük azon tételeket, melyek benne foglaltatnak s ón, mint törvényhozó, tárgyilagosan beszél­tem ós mondottam el azok felett nézetemet, midőn e két szubvencziónált és államilag segé­lyezett intézetről van szó, akkor én arról is nyilatkozhatom. a mi ezen tótelekkel össze­függésben itt fél említtetett. A t. képviselő úr, a ki elolvasta beszé­demet, de nemcsak ő, hanem mai lapja is, melynek főszerkesztését ő oly ügyesen vezeti, azt mondja, hogy az % iszap hullámait« nem én hoztam e házba, engem tehát azokért semmiféle vád nem érhet. A t. képviselő úr megvédelmezi Mourey urat olyan ellen, (Nagy saj. Halljuk! Halljuk!) a mi vele nem törtónt, ez tehát fölösleges volt. Fölösleges oly véde-

Next

/
Thumbnails
Contents