Képviselőházi napló, 1896. XXXIII. kötet • 1901. február 4–február 26.

Ülésnapok - 1896-668

408 - 6< *' országos ülés 1901. viselői közt kontroverzia támadna a felett, hogy a művészet nemzeti jellegének erősebb vagy kevósbbé erős kidomborítása kivánatos-e az ország szempontjából. Ez is nemes mérkő­zés, ennek is van eszmei és eszményi tartalma, s az ilyen tusát is figyelemmel, rokonszenv­vel, szeretettel tudná kisérni a kövélemóny is, a parlament is. De konstatáLmmk kell, hogy ebben az egész czi vakodásban az ilyen tar­talomnak legkisebb nyomát sem tudjuk találni. (Igaz! Úgy van! a jobboldalon.) Itt marakodás­ról, veszekedésről van szó, vaúy érdeklődést a közvélemény és a parlament részéről nem kelthet. Nekünk nincs is miért belemenni. Konstatálhatjuk azt, hogy Hock János t. barátomnak joga van a leglelkesebben érdeklődni a magyar művészet ügyeiért; kon­statálnunk kell viszont azt is, hogy a magyar művészeknek természetes, velük született ós tőlük el nem idegeníthető joga az, hogy ki­mondják, hogy ők Hock János vezető aspi­ráczióit és közreműködését az ő ügy^eik istá­polásában el nem fogadják, sőt visszautasítják. Végezzék hát el dolgaikat egymás közt, oda­künn a szocziális, vagy a, művészi élet terén, a parlament elé ez ä dolog nem tartozik, (Elénk helyeslés a jobboldalon.) ós a parlament nem fog ebben a kérdésben állást foglalni soha. (Igaz! Ügy van! a jobboldalon.) T. ház! Ha ez úgy van, akkor kétszere­sen kell sajnálnom azt, hogy ezeknek a kontro­verziáknak egy iszaphulláma tegnap besodró­dott ide a parlamentbe, a mennyiben szóba került nemcsak ez a kontroverzia maga, ha­nem ennek a kontreverziának, mondhatom, az én .. érzésem' szerint, ós talán sokunk ér­zése szerint is, legkínosabb epizódja is. Szóba került itt, t. képviselőház, egy sérelem, a mely a magyar vendéglátáson esett. Megemlítették Mourey Gábriel úrnak nevét és ezzel nem ér­ték be, hanem egyenesen váddal is illették őt. T. képviselőház! Mourey Gábriel úr itt nem vódekezhetik; de én úgy érzem, hogy nekem, magyar újságírónak, kötelességem ezt az idegen irót, a ki vendégül időzik itt kö­rünkben, a t. képviselőház színe előtt meg­védelmeznem egy olyan vád ellen, a melyre ő semmiképen rá nem szolgált. (Helyeslés jobbról.) Az én t. barátom, Pichler Győző, talán szónoki lendületétől elragadtatva, azzal a vád­dal illette Mourey Gábriel urat, hogy meg­gyalázta a- magyar művészetet. Aztán közbe­szólások révén szorongattatván, hogy számol­jon be a támadás okairól, felolvasott szemel­vényeket Mourey Gábriel úr czikkóből. Ennek a- czikknek van egy bevezetése, a mely zászló­hajtás a magyar nemzet géniusza és a magyar | február 26-án, kedden. nemzeti művészet előtt. Ennek a czikknek van egy Pichler Győző képviselő úr által fel nem olvasott befejezése, a mely szintén őszinte fisztelet kifejezése a magyar művészet iránt. A kezdet és befejezés közt van kritika egyes magyar művészekről. Egyesekről, t. képviselő­ház. Kijelentem, hogj" az én érzésem szerint is igazságtalan ez a kritika; kijelentem, hogy az Ón érzésem is az, hogy igazságtalanul vett le olyan művészekről, a kik nemzeti büszke­ségünknek méltó tárgyai, olyan érdemeket, niebyeket kétségtelenül nemzetközi elismerés alapján vívtak ki maguknak, és kijelentem, hogy van benne nemcsak ilyen negatív igaz­ságtalanság, hanem van benne pozitív igaz­ságtalanság is, mert a mi babért azoktól el­vett, rárakta igazságtalanul olyanokra, a kik­nek nagyot kellene még nőniök, hogy ilyen elismerésre számot tarthassanak. De végre is Moure}'- Gábriel úr nemcsak kritikus, hanem ember is. (Igaz! Úgy vau! jobbfelöl.) Minden embernek, ha, kritikus is, veleszületett, úgy­szólván, alkotmányos joga, hogy tévedjen. Mourey Gábriel úr bőségesen élt evvel ..a jo­gával. (Derültség.) Ezt konstatálnom kell. De azokból, a miket az ő czikkéből itt hallottunk, azokból, a. miket nem hallottunk, de utána nézhet mindenki, meg lehet győződni arról, hogy ő legfellebb igazságtalan volt egyik-másik mű­vész irányában, de a, magyar művészetet meg­nem gyalázta, művészetünkön, nemzetünkön, erkölcsi sérelmet nem ejtett, (Igaz! Úgy van! jobbfelöl.) ennélfogva az a vád, a melylyel illették, őt joggal nem érintheti. (Helyeslés jobb­felől.) T. képviselőház! Ha megtette volna ez a franczia kritikus azt, a mivel Pichler Győző t. barátom vádolja, akkor még érthető volna művészeink körében az a felháborodás, a mely­nek zaját hallottuk, s a melynek utolsó ak­kordjai, fájdalom még ide, a képviselőház ta­nácskozó termébe is behatoltak. De még abban az esetben is elvártam volna művészeinktől, vagy legalább is kértem volna őket, hogy felháborodásuk explózióját halasszák későbbi időre, gondolják meg, hogy Moiuw Gábriel úr ezidőszerint vendégünk, vendége a ma­gyar fővárosnak, a magyar nemzetnek, az egész országnak, ós a vendégjognak mini­muma az, hogy mindaddig, míg valaki ven­déglátásunkat élvezi, bántódás nélkül tartóz­kodhassak környezetünkben. (Tetszés jobbfelól.) Én ezt az immunitást a magyar nemzeti vendégszeretet egyenes fofyományaként köve­telem, ós fogom követelni mindig Mourey Gábriel úr számára. (Helyeslés jobbról.) _ T. képviselőház! Ez az úr, a kit itt is

Next

/
Thumbnails
Contents