Képviselőházi napló, 1896. XXXIII. kötet • 1901. február 4–február 26.
Ülésnapok - 1896-668
408 - 6< *' országos ülés 1901. viselői közt kontroverzia támadna a felett, hogy a művészet nemzeti jellegének erősebb vagy kevósbbé erős kidomborítása kivánatos-e az ország szempontjából. Ez is nemes mérkőzés, ennek is van eszmei és eszményi tartalma, s az ilyen tusát is figyelemmel, rokonszenvvel, szeretettel tudná kisérni a kövélemóny is, a parlament is. De konstatáLmmk kell, hogy ebben az egész czi vakodásban az ilyen tartalomnak legkisebb nyomát sem tudjuk találni. (Igaz! Úgy van! a jobboldalon.) Itt marakodásról, veszekedésről van szó, vaúy érdeklődést a közvélemény és a parlament részéről nem kelthet. Nekünk nincs is miért belemenni. Konstatálhatjuk azt, hogy Hock János t. barátomnak joga van a leglelkesebben érdeklődni a magyar művészet ügyeiért; konstatálnunk kell viszont azt is, hogy a magyar művészeknek természetes, velük született ós tőlük el nem idegeníthető joga az, hogy kimondják, hogy ők Hock János vezető aspiráczióit és közreműködését az ő ügy^eik istápolásában el nem fogadják, sőt visszautasítják. Végezzék hát el dolgaikat egymás közt, odakünn a szocziális, vagy a, művészi élet terén, a parlament elé ez ä dolog nem tartozik, (Elénk helyeslés a jobboldalon.) ós a parlament nem fog ebben a kérdésben állást foglalni soha. (Igaz! Ügy van! a jobboldalon.) T. ház! Ha ez úgy van, akkor kétszeresen kell sajnálnom azt, hogy ezeknek a kontroverziáknak egy iszaphulláma tegnap besodródott ide a parlamentbe, a mennyiben szóba került nemcsak ez a kontroverzia maga, hanem ennek a kontreverziának, mondhatom, az én .. érzésem' szerint, ós talán sokunk érzése szerint is, legkínosabb epizódja is. Szóba került itt, t. képviselőház, egy sérelem, a mely a magyar vendéglátáson esett. Megemlítették Mourey Gábriel úrnak nevét és ezzel nem érték be, hanem egyenesen váddal is illették őt. T. képviselőház! Mourey Gábriel úr itt nem vódekezhetik; de én úgy érzem, hogy nekem, magyar újságírónak, kötelességem ezt az idegen irót, a ki vendégül időzik itt körünkben, a t. képviselőház színe előtt megvédelmeznem egy olyan vád ellen, a melyre ő semmiképen rá nem szolgált. (Helyeslés jobbról.) Az én t. barátom, Pichler Győző, talán szónoki lendületétől elragadtatva, azzal a váddal illette Mourey Gábriel urat, hogy meggyalázta a- magyar művészetet. Aztán közbeszólások révén szorongattatván, hogy számoljon be a támadás okairól, felolvasott szemelvényeket Mourey Gábriel úr czikkóből. Ennek a- czikknek van egy bevezetése, a mely zászlóhajtás a magyar nemzet géniusza és a magyar | február 26-án, kedden. nemzeti művészet előtt. Ennek a czikknek van egy Pichler Győző képviselő úr által fel nem olvasott befejezése, a mely szintén őszinte fisztelet kifejezése a magyar művészet iránt. A kezdet és befejezés közt van kritika egyes magyar művészekről. Egyesekről, t. képviselőház. Kijelentem, hogj" az én érzésem szerint is igazságtalan ez a kritika; kijelentem, hogy az Ón érzésem is az, hogy igazságtalanul vett le olyan művészekről, a kik nemzeti büszkeségünknek méltó tárgyai, olyan érdemeket, niebyeket kétségtelenül nemzetközi elismerés alapján vívtak ki maguknak, és kijelentem, hogy van benne nemcsak ilyen negatív igazságtalanság, hanem van benne pozitív igazságtalanság is, mert a mi babért azoktól elvett, rárakta igazságtalanul olyanokra, a kiknek nagyot kellene még nőniök, hogy ilyen elismerésre számot tarthassanak. De végre is Moure}'- Gábriel úr nemcsak kritikus, hanem ember is. (Igaz! Úgy vau! jobbfelöl.) Minden embernek, ha, kritikus is, veleszületett, úgyszólván, alkotmányos joga, hogy tévedjen. Mourey Gábriel úr bőségesen élt evvel ..a jogával. (Derültség.) Ezt konstatálnom kell. De azokból, a miket az ő czikkéből itt hallottunk, azokból, a. miket nem hallottunk, de utána nézhet mindenki, meg lehet győződni arról, hogy ő legfellebb igazságtalan volt egyik-másik művész irányában, de a, magyar művészetet megnem gyalázta, művészetünkön, nemzetünkön, erkölcsi sérelmet nem ejtett, (Igaz! Úgy van! jobbfelöl.) ennélfogva az a vád, a melylyel illették, őt joggal nem érintheti. (Helyeslés jobbfelől.) T. képviselőház! Ha megtette volna ez a franczia kritikus azt, a mivel Pichler Győző t. barátom vádolja, akkor még érthető volna művészeink körében az a felháborodás, a melynek zaját hallottuk, s a melynek utolsó akkordjai, fájdalom még ide, a képviselőház tanácskozó termébe is behatoltak. De még abban az esetben is elvártam volna művészeinktől, vagy legalább is kértem volna őket, hogy felháborodásuk explózióját halasszák későbbi időre, gondolják meg, hogy Moiuw Gábriel úr ezidőszerint vendégünk, vendége a magyar fővárosnak, a magyar nemzetnek, az egész országnak, ós a vendégjognak minimuma az, hogy mindaddig, míg valaki vendéglátásunkat élvezi, bántódás nélkül tartózkodhassak környezetünkben. (Tetszés jobbfelól.) Én ezt az immunitást a magyar nemzeti vendégszeretet egyenes fofyományaként követelem, ós fogom követelni mindig Mourey Gábriel úr számára. (Helyeslés jobbról.) _ T. képviselőház! Ez az úr, a kit itt is
