Képviselőházi napló, 1896. XXXIII. kötet • 1901. február 4–február 26.

Ülésnapok - 1896-667

g6§. országos ülés 1901. juk a külföldi művészet nagyságát hazánkban, hanem alkalmat nyerünk arra is, hogy saját művészi nag}

T

ságunkat is bemutathassuk ott künn a külföldön. (Élénk helyeslés halfelöl) T. ház! Az okára nem terjeszkedem most ki, nem tartozik többé ide, hogy minő nehézségeken kellett ennek a nemes tervnek meg* fenekelni. Egyet azonban előre kimondok. A mikor én, személyes akadályként, félreléptem az útból, hogy egyöntetű nemzeti ünnepet rendezhessenek, nem lett volna joga senkinek azt az ünnepet megakadályozni. (Elénk helyeslés a bal- és szélső baloldalon.) És ezért sajnálom, hogy épen egy művész .... (Élénk mozgás a bal- és szélső baloldalon. Zaj. Halljuk!) Ugron Gábor: Nem lehet ezt menteni! Hock János: . . . hogy épen egy művész nyilatkozott ilyen értelemben. De nem tartom hibának nála és nem tudom be neki. Miért? Ismerem a művészlelket. Tudom, hogy impresszionabilis, fogékony, könnyen hipnotizálható, és hogy egy-két öntudatos, czélzatosan dolgozó ember a művészek nagy tömegét sodorhatja magával, a nélkül, hogy az a művész meggondolná, milyen végletekig megy el. Hiszen, ha valaki szereti a művészetet, én megmutattam, hogy tudok értük tűrni, nélkülözni, áldozatokat is hozni. (Igaz! Ügy van ! Tetszés a bal- és szélső baloldalon.) De, t, képviselőház, a mikor egy nagy nemzeti eszmének, egy nagy nemzeti sikernek a biztosításáról van szó, akkor előttem minden egyéb érdek háttérbe szorul. (Zajos helyeslés a bal- és szélső baloldalon.) Épen ezért, t. képviselő úr, én nem ítélem el, de mindenesetre hozzájárult az a hang, a mely e fogadtatás ellen Magyarországon művészi téren megnyilatkozott, hogy hazánk elesett egy nagy külföldi szimpátiának tüntető) nyilvánulásától, elesett, (Ugy van! bal felöl.) pedig ismétlem, mikor én visszavonultam, és ón arra okot többé nem adtam. Az a művészlélek, a ki még személyem háttérbe vonulásakor sem tudott helyes álláspontra helyezkedni, eszembe juttatja azt a szegény nagyenyedi fazekast, a kinek históriáját talán ismerik. Rövid az egész, de jellemző ; a, magyar szívnek, a magyar gyémánt jellemnek egy ragyogó példája. Nagyenyeden volt egy egyszerű ember, a ki szobrásznak készült. Elment, de a szabadságharcz kiütött s szülőit Nagyenyeden megölték, lemészárolták az oláhok. Valami Onucz nevű oláh volt az atyjának gyilkosa. Ez az ember később visszatért, s lett belőle ismét fazekas. Lássa, képviselő úr, azt beszélik róla, hogy mikor hetenként a vásár alkalmával kinn ült a, piaezon, mindig találkozott azzal az oláhval, a ki szülőjének a gyilkosa volt. Egy alkalomfebruár 2o-én, hétfőn. 1$$% mai Onucz összeesett előtte és ez az ember maga ment orvosért, maga futott el a gyóg}

7szertárba. Az az ember sárral dolgozott, de aszive aranyból volt. Annak az embernek ezt a tettét nem fogja hirdetni emlékoszlop, de fel lesz irva a Mindenható könyvében ós minden becsületes igaz érzésű ember szivében. Lássa, képviselő úr, ha valaki a nemes érzésnek ezt az omnegtagaclását keresztény erény ékből tudja gyakorolni, mennyivel inkább kötelességünk gyakorolni az önmegtagadást akkor, mikor vele nemzetünknek hozhatunk áldozatot. (Élénk tetszés és helyeslés a baloldalon.) T. ház! Nem akarom ezt a művészvitát a t. ház előtt részleteiben feltárni: csak egyre kérem a t. házat. Valahányszor Magyarországon fontos, nagy nemzeti érclekről volt sző, elsimultak a pártellentétek, nehézségek, megdobbant mindnyájunkban a magyar sziv ós iparkodtunk egyértelműleg, közösen egy magasztos ideál előmozdításán fáradozni. Azt hiszem, a magyar művészet is kibontotta diadalmas lobogóját s a. fejlődés nehézségein ós küzdelmein keresztül el fog jutni végre is a dicsőséghez. Tegye meg minden ember az ő hasznos munkáját, járuljon egy porszemmel, járuljon egy téglával ahhoz az épülethez, a melyen a magyar művészet szentélye lesz egykor felemelve. Az a dicsőség, a. mely ehhez az épülethez fog tapadni, egykor az egész nemzeté lesz és részt vesz benne minden munkás : az is, a ki verejtékkel, az is, a ki tollával, az is, a, ki könnyeivel járult hozzá ennek a munkának a megteremtéséhez. (Elénk helyeslés és éljenzés a baloldalon.) Elnök: Pichler Győző képviselő lír félreértett szavainak megmagyarázása czímén kér szót. Pichler Győző: T. ház! Midőn a t. háztól engedelmet kérek, hogy személyes kérdés czímén felszólaljak és egyszersmind félreértett szavaimat megmagyarázzam, az előrehaladott idő daczára arra kérem a t. házat, ajándékozzon meg és támogasson kegyes figyelmével azon igazán feszélyezett hefyzetben, a: melyben jelen pillanatban vagvok. (Elénk felkiáltások: Halljuk! Halljak!) T. ház! Hock János képviselő úr imént elhangzott beszéde addig, míg nem ért el arra, a művészeti vitára,, vagy arra a művészeti visszavonásra, a melyről megemlékezett, a művészetnek olyan ódája volt, melyhez foghatót senki más e házban nem is vállalkozhatik mondani, csak ő, a szónak nagy és egyik legkiválóbb művelője és művésze. Mindenekelőtt egyet kötelességem kijelenteni, azt, hogy én ő előtte, mint képviselőtársam előtt és politikai ellenfelem előtt ép-