Képviselőházi napló, 1896. XXXIII. kötet • 1901. február 4–február 26.

Ülésnapok - 1896-667

400 ««í. országos illés 1901. február 25-éii, hétfőn. úgy, mint az anyaszentegyházam hű ós odaadó szolgája előtt a legnagyobb tisztelettel és a legnagyobb szeretettel hajlok meg. (Helyeslés a baloldalon.) Soha egy pillanatig sem volt eszemben őt bármiféle magánérdekkel, vag}

7 önzéssel vádolni, ós így beszédjének azon része, a mely ezekre reagál, teljesen elesik. De, t. ház, engedjék meg, hogy elsősorban magamat védjem meg azon direkt vád ellen, hogy jogtalanul és illetéktelenül említettem fel a két műintézet belügyét. Nagyon téved az igen tisztelt képviselő lír, (Halljuk! Halljuk!) úgy a »Nemzeti Szalon*, mint a »Képzőművészeti Egyesület* mint külön tétel szerepelnek ebben a költségvetésben. (Úgy

r van! Úgy van! Helyeslés a szélső baloldalon.) Hg}

7 a » Nemzeti Szalon , mint a »Képzőművészeti Egyesület* négy-négyezer forint szubvencziót kap az államtól. Ha kőt államilag segélyezett intézet közül az egyik egyenesen szembeszáll (Úgy van! Úgy van! a szélső baloldalon.) az állam által évtizedek óta segélyezett intézettel: akkor nekem igenis jogom és kötelességem kritikát gyakorolni, (Helyeslés.) és én csak azon nagy presszióknak ós azon nagy kérelmeknek tettem eleget, a melyeket hozzám intéztek, a midőn röviden jeleztem álláspontomat, és nem bocsátkoztam azon részletekbe, a mérvekbe Hock .János t. képviselőtársam bocsátkozott, a ki a részleteknél mindig oda konkludált, hogy évtizedek óta megteremtett művészetünknek hivatott apostolait itt az ország szine előtt azzal a briliáns ékesszólással, a melylyel ő rendelkezik és a melylyel kétségtelenül magával ragadta a hallgatóságot, egyszerűen mint merénylőket állította oda, a kik a nemzet tiszteletét. sikerét és diadalát kicsinyes, személyes okokból megrontották. (Felkiáltások a baloldalon: Ezt nem mondta! Zaj. A szélsőbalon: De 'ágy van! Halljuk! Halljuk!) így állította; oda, a művészeket az igen tisztelt képviselő úr. (Zajos ellenmondás balfelöl.) Olay Lajos: Úgy van! Úgy van! Pichler Győző: Bocsánatot kérek, igen tisztelt ház, be fogom ezt bizonyítani. (Halljuk! Halljuk!) Én nem versenyzek a szónoklás terén Hock János t. képviselőtársammal; lehetetlenségnek tartom a magam részéről, hogy őt ebben valaha utóiérjem, mert mintaképe ő a kiváló szónokoknak, de bocsánatot kérek, igen tisztelt képviselő lir, ne méltóztassék ilyen veszélyes játékot foljdatni; ne méltóztassék itt inzultusokat inzultusokra halmozni a szónak édes virágával és az érzelmeknek olybá való feltüntetése által, mintha itt hazaárulásról volna szó. (Ugy van! Ugy van! a szélső baloldalon. Zaj, Halljuk! Halljuk!) És ha a t. képviselő úr Arseneről beszélt, és beszélt kritikusokról .•••. ,(Zaj a bal- és szélső baloldalon. Halljuk! Haltjuk! Elnök csenget.) Bocsánatot kérek, t. ház, engedjék meg, hogy ha én hódolattal és igazi tisztelettel hajtottam meg a zászlót elsősorban Hock János t. képviselőtársam előtt, nagyon kérem önöket, kegyeskedjenek megajándékozni ezt az ügyet szives figyelmükkel ós azután a másik részről jövő azon összes támadásokkal szemben, a védelmet meghallgatva, tárgyilagosan elbírálni az ügyet. (Halljuk! Halljuk!) Azt mondja a t. képviselő úr, hogy örvend, hogy a különböző strike-mozgalmak és rendőri akták szellőztetése után egyszer a művészetre is áttérek. Nos hát azt mondom én a t. képviselő úrnak, hogy legalább a mióta itt vagytok, e ház szine előtt bebizonyítottam, hogy minden kérdésben odaadó szorgalommal és kitartással iparkodtam dolgozni, (Élénk helyeslés. Úgy van! a jobb- és szélső baloldalon.) és az igen tisztelt képviselő úr ne támaszszon ellenem vádat abból, a midőn ón ebben a heves munkában épen oázisként kerestem ki azt, hogy a művészetet megvédjem azon irtózatos sok direkt ós indirekt támadás ellen, a melyeket a legjobb indulatból származva bár, épen Hock János t. képviselőtársam mindig inszczenált három esztendő óta. (Úgy van! Úgy van! a jobb- és baloldalon.) És hogy ez így van, arra nézve engedjék meg, hogy egyszerűen tényekre hivatkozzam. (Halljuk! Halljuk!) Azt mondja az igen tisztelt képviselő úr, hogy ezek az emberek akkor, a »midőn visszaléptem, a midőn önzetlenségemben elmentem addig, hogy részt sem veszek semmiben, mégis elkövették ezt a hazaárulást.* (Derültség és ellenmondások jobbfelöl,) Hát édes jó képviselő úr, (Derültség.) kérdem a t. képviselő urat, hogy hát az előzményeket miért nem méltóztatott elbeszélni? (Úgy van! Ugy van! a jobb- és szélső baloldalon.) Sok história van, és meg vagyok róla győződve, hogyha az előzményeket elmondta volna a képviselő úr, azok az urak is, a kik itt helyeseltek neki, — ott vannak pártom legkiválóbb tagjai is, — máskép néznék ezt a dolgot, mert ezekben megvan a magyar önérzet ós nem követelhetik a művészektől, hogy azórt, mert a Szalonban alig van már magyar művész és franczia művészekkel csinál kiállítást, a melyben az egyedüli remekek gróf Andrássy Gyula t. képviselő úr képei, a melyek amúgy is Magyarországon vannak; nem követelhetik azért, mert a magyar művészek épen ezáltal tagadnák meg önérzetüket. Térjünk azonban át a tárgyra. Méltóztassék csak visszaemlékezni a t. Hock János képviselő urnak, midőn Parisban, — a melyet ő olyan nagynak és hatalmasnak tüntet fel, a mint hogy kétségtelenül az is, — nem mint