Képviselőházi napló, 1896. XXXIII. kötet • 1901. február 4–február 26.
Ülésnapok - 1896-666
(>(>(>. országos ülés 190Í. február 23-án, szombaton. 358 rásáról, hogy a t. miniszter úrhoz intézett feliratot, a mely a teljes czímzóssel el volt látva, a melyhez senkinek semmi köze nem volt, mint csak a miniszter úrnak, önhatalmúlag akár könnyelműségből, akár rosszakaratból visszatartotta. Én voltam az, a ki a volt miniszterelnökkel szemben egy hasonló esetnél egy levél kérdésénél, a legerólyesebben a szemére vetettem az inkorrektséget és sajnálom, hogy az előbbi miniszterelnök úrnak felfogása az egyetemen követőket talált. Én ha egy egyszerű levélnek a czímzésóből azt látom, hogy- nem hozzám szól, azt átadom az illetőnek, a kihez az czímezve van. Azt hittem, hogy egy oly hatóság, mint az egyetemi hatóság, ismeri a legprimitívebb kötelességtudás követelményét. A t. miniszter úrnak az a kijelentése, hogy elismeri, hogy a magyar 1 királyi egyetem budgetjében katholikus alapok vannak, a melyek a katholikusokat illetik, tudomásul veszem és kérem, oldjuk meg már egyszer ezt a kérdést, adja ki a t. miniszter úr, a t. kormány ezen alapokat, (Úgy van ! Úgy van! bal felől.) és akkor ilyen kényes kérdések nem fognak többé előfordulni. Arra vonatkozólag, a mit a t. miniszter iír állít, tudniillik, hogyha gróf Zichy János t. barátomnak felszólalására a kereszt-kérdésben a jogi fakultás kívánalmának eleget tenne, mely kívánságról neki hivatalos tudomása nincsen, ezzel az egyetemnek katholikus jellegét ismerné el, bátor vagyok kijelenteni, a mint már is kijelentettem, hogy ez a keresztkérdés nem katholikus kérdés, hanem keresztény kérdés és azt hiszem bármiképen nyilatkozott gróf Zichy János barátom, szintén abban a nézetben van, hogy ez elsősorban közös kérdés. De ha. a t. miniszter úrnak aggályai lettek volna gróf Zichy János okoskodásával szemben, nagyon egyszerű lett volna egy rendelettel a kereszténység megnyugtatására a keresztet az illető helyére, a honnan abuzus folytán eltávolították, visszahelyeztetni azzal a kijelentéssel, hogy ebből az egyetem jellegére semmi jogi konzequencziát levonni nem lehet ós nem szabad. A t. miniszter úr mint hírneves jogász igen jól tudhatta, hogy ez lett volna a remédium, ha aggályai vannak ós nem az az üres kifogás, a mit mondott csak azért, hogy szolgálatkész legyen olyan hitetlen áramlat irányában, a mely tapssal kiséri a t. miniszter urnak olyan fejtegetéseit, a melyek tulaj dónk épen a kereszténység ellen irányulnak és a kereszténység sértését jelentik. Nem vesztegetek szót a t. miniszter úrnak arra a kifejezésére, midőn azt mondja, hogy itt a keresztet politikai czólra akarják kihasználni. KÉPVH. NAPLÓ. 1896—1901. XXXIII. KÖTET. T. uraim! Mi nem tartozunk azok közé a szabadelvű képviselők közé, a kik a választások alkalmával nég3 r szemközt felkeresik a plébániát ós azt mondják, mi is jó katholikusok vagyunk. (Igaz! a baloldalon-.) Mi nem teszünk úgy, hogy demonstratíve hordozzuk a rózsafüzéreket, így mutogassuk magunkat és elmenjünk tüntetőleg az istentiszteletekre választások idején. (Tetszés a baloldalon.) A t. miniszter úr ebben a légkörben nőtt fel, ebben a légkörben ólt, ós mert ott mindent önző czélból, hatalmi kérdés ós inkompabilitási kérdés szempontjából ítélnek meg, azt hiszi, hogy annyira sülyedt Magyarország, hogy mindenki az ő eszükkel gondolkozik. Épen az ellen volt hatalmas tiltakozás az, hogy mi követeljük a kereszt visszahelyezésst, hogy az eszményibb, ideálisabb vallásosabb áramlatnak jelképét a,z ifjúság mindig szeme előtt lássa. Azt mondja a t. miniszter úr, hogy nem akar a kérelemnek eleget tenni, mert a szenátus az ő határozatában azt mondja, hogy ellendemonstráczió ez az ifjúság részéről azzal a leaiázással szemben, a melyakeresztet érte. Molnár János: Expiáczíó! Rakovszky István: Hát a keresztet sérteni, tördelni szabad? (Mozgás a jobb- és baloldalon.) Az meg van engedve ? De expiálni nem lehet? (Zaj a baloldalon.) Az ilyennek a tettesét nem lehet megbüntetni? Wlassics Gyula vallás- és közoktatásügyi miniszter: Ha megfoghatnám! Rakovszky István : Nem fogja megfogni sohasem! Mert a. mit az tett, az önök valláserkölcsi politikájának következménye, gyümölcse. Magyarország vallás- és közoktatásügyi minisztere a helyett, hogy örömtől eltelve az ifjúság elé menne és azt mondaná: találkozunk egy eszményi, egy magasztos, szép czél iránti küzdelemben, a helyett a t. miniszter úr egy mellékútra bekanyarodik, nehogy találkozzék azzal az ifjúsággal kitér és azt mondja: az egyetemi tanács nem kézbesítette az iratot és nem tudja azt, a mit az utolsó postás tud. hogy a levelet idejekorán annak kell kézbesíteni, a kinek szól. (Taps a baloldalon. Derültség a jobboldalon.) T. miniszter úr! Az ilyen okoskodások, az ily nagyszerű ügyességgel kifundált kifogásokon láttam önöket avönyörködni. a. mikor az egész ország búbánatban volt, a mikor az egész ország alkotmányát féltette, önök gyönyörködtek, mert biztonságban érezték azt. a mit legjobban féltenek. T. képviselőház! Kufároknál ós üzérkedőknél van az, hogy a. mi eszményi, a mi az önzetlenség jelvembe, a mi a, legnagyobb önfeláldozás jelvénye, az rossz benyomást tesz 45
