Képviselőházi napló, 1896. XXXIII. kötet • 1901. február 4–február 26.

Ülésnapok - 1896-666

8R4 066. országos ülés 1901. február 23 án. szombaton. reájuk, mert napról-napra, perczről-perezre emlékezteti őket arra, hogy ennek az életnek vége van és majd talán mégis csak számolni kell az előtt, a ki az önfeláldozás utolérhetetlen isteni mintaképe volt. És mikor az ifjúság elszakítja magát egy rossz iránytól, elválni akar, új irányzatba akarja terelni az egész nemzeti "felfogást, mikor mintegy a nemzeti érzésnek . szivdobogása az ifjúságban nyilvánul, akkor önök itt a bankokból előjönnek, előáll Magyarország vallás- ós közoktatásügyi minisztere és útját állja ennek, haszontalan, kicsinyes kifogásokkal. (Úgy van! a baloldalon.) Nem lett volna-e sokkal méltóbb, t. miniszter úr, kijelenteni, hogy ez a kereszténység ügye; nem katholikus ügy, nem protestáns ügy; ez egy katholikus, . . . (Derültség a jobboldalon.) tisztán keresztény ügy. T. miniszter úr! Önön is megesett, hogy elszólta magát, nem egyszer. Én is voltam tanúja. T. ház! Én a t. miniszter úrnak feleletét tudomásul nem veszem, és remélem, hogy az az ifjúság ismételten ós ismételten kopogtatni fog és ha szükséges, körmenetben is vissza fogja vinni a, keresztet arra a helyre, a honnan azt sikkasztva eltávolították. (Helyeslés és él, jenzés a baloldalon.) Wlassics Gyula vallás- és közoktatásügyi miniszter: Igen tisztelt képviselőház! Rakovszky István képviselő úrnak mindjárt ezen utóbbi tételére akarok néhány megjegyzést tenni, mert hiszen ő innen kifelé szólt és mintegy az ifjúsághoz intézi szavát, tehát bocsánatot kérek, most már a kereszt csakugyan ilyen czélokra használtatik fel? (Igaz! Úgy van! jobbfelöl.) Én felteszem Rakovszky István képviselő úrról, hogy ő nem az az ember, a ki minden komoly természetű dolgot ki akarna használni rendeltetésellenes czélra, hiszen én úgy akarom felfogni, hogy ők csak évenként protestáczió színében akarják ezt előhozni, de arra kérve-kórem, hogy az ifjúságot ne méltóztassék semmiesetre sem helyeselhető szempontokból felizgatni. (Helyeslés jobbfelől. Zaj balfelöl.) Én a magyar ifjúságot is kérve-kórem . . . (Egy hang balfelöl: A vallásos érzületét sértették meg!) Én épen a, vallásos érzület nevében kérem őket, mert ha látnám, hogy a mély vallásos meggyőződés volna a főczól. de mikor úgyszólván mindenki látja, hogy a dolognak bizonyos irányú politikai színezete van, (Ellenmondás a baloldalon.) akkora t. képviselő urak semmiesetre sem tesznek ennek az országnak jó szolgálatot, ha, izgatási anyagúi oda viszik az egyetemi ifjúság közé ezt a kérdést. Én bízom a nemzet ifjúságában, hogy a helyes, a jó utat, és ha vannak bármely téren sérelmek, azokat előhozza úgy, a hogy ülik ós kell, a maga hatóságai útján, hanem ilyen izgatástól ós izgatásnak való átengedéstől, proczesszióktól, a melyeket a képviselő úr ajánl, mindenesetre tartózkodni fog, mert erre semmi oka nincs. Én bizom a nemzet ifpiságában. T. ház! Kötelességem még két tételre nyilatkozni, mert nem szeretném, ha bármi félreértés történnék. Az alapokra vonatkozó kijelentésemet oly hangon vette a képviselő úr tudomásul, mintha én valami ujat mondtam volna. Én az alapokra vonatkozólag azt mondtam, a mit Deák Ferencz ós azóta minden miniszter mondott. Gróf Csáky Albin egész részletességgel tárta fel egy főrendiházi nyilatkozatában, hogy van az egyetemi alapoknak katholikus része is, sőt fel is sorolta,, és a katholikus résznek meghatározására nézve én magam is ajánlatot tettem épen az autonómiára vonatkozó nyilatkozatomban. Minthogy ezt Deák Ferencz óta mindig hangsúlyozták, én semmi ujat nem mondtam, a mit külön konczesszióként kellett volna tudomásul venni ós nyugtázni. Az egyetemi tanácsot is meglehetős kemény szavakkal illeti a t. képviselő úr azért, mert azon kórvényt, melyet az ifjúság hozzá intézett, nem terjesztette fel. Mivel folytonosan azt hangsúlyozták, hogy azért küldtem le a kérvényt, hogy az egyeteini tanács mögé bújjak, konstatálni kívántam azt, hogy a kérvény az egyetemhez adatott be és az egyetem eljárt a maga hatáskörében. Meglehet, hogy az egyetemet, vagy annak egj^es közegeit az hozta, tévedésbe, hogy a, kérvény reám volt adreszszálva,, de mentenem kell az egyetemet, mert úgyis biztosra, vehette, hogy a, kérvényt úgyis leküldtem volna, véleményezés végett. (Felkiáltások bal.felől: Az mindegy'.) Az alsó hatóságoknál sokszor előfordul, hogy a kérvényeket az ón czímemre beadják és a, tanfelügyelő, vagy főigazgató véleménye kíséretében felterjeszti. (Igazi Ügy van! jobbfelöl.) Ezt úgy felfogni nem szabad, a hogyan Rakovszky István képviselő úr a, privátlevéllel akarta egy vonalba állítani, én magam tiltakozom az ellen, hogy az egyetemi tanács eljárása ily módon kifogás tárgyává tétessék. Rakovszky István: Nyolcz hónap óta nem terjesztette fel! (Zaj.) Wlassics Gyula vallás- és közoktatásügyi miniszter: Tárgyaltatta az egyes karokkal. A t. képviselő úr azt is felhozza, hogy a keresztet tördelni engedjük. Ez is egyike azon állításoknak, melyeket nem tudom, hogyan lehet folyton ismételni. Mi elrendeltük a legszigorúbb vizsgálatot, s hogy ez nem sikerűit, arról nem tehetünk. Önök sem tehetnének róla,