Képviselőházi napló, 1896. XXXIII. kötet • 1901. február 4–február 26.

Ülésnapok - 1896-666

348 *>'**'* országos ülés 1901. február 23-án, szombaton. Ha azok az urak, telve az anyagiasságtól, szükségtelennek találják az Istent, ne akarják megrabolni az ifjúságot, a mely annak szük­ségét érzi. Mit lát ez az ifjúság, t. képviselőház, ha szerte néz ebben a teremben? Önérdeket, az önérdek szolgálatát, a hazafiasság leple alatt. Ha elmegy az egyetemi katedrák előtt, mit hall ott? Azt hallja: élj, élvezz addig, a meddig tudsz, és a meddig az élvezet meg­adja neked az életkedvet, élj, azután úgyis vége mindennek. És mikor ezen ifjúság ezen anyagias áramlat ellen egy talizmánt keres és azt kívánja, hogy azon tantermekben, a hol ily elveket hirdetnek, függeszszék ki azt a keresztet, a melynek árnyéka őket áldja, erősíti és buzdítani fogja, hogy a vallás ós az erkölcs útján tovább is megmarad­janak : akkor az egyetemi szenátus,, a melyhez a t. miniszter úr oda utalta a dolgot, azt mondja: erre nincs szükség, ez nem kell, daczára annak, hogy évszázadokon át szükség­volt rá, és hogy ez alapja volt a nevelésnek. T. képviselőház ! Bátor vagyok egy hatá­rozati javaslatot beterjeszteni, a mely ekként szól (olvassa) : » Határozati j avaslat. Uta síttatika kormány, hogy a. jogi fakultás indítványa szerint intézze el az ifjúság kérvényét a kereszt ügyében.* (Helyeslés balfelöl.) Elnök: Szólásra senki sincs feljegj^ezve. Ha tehát szólani senki sem kiv vitát bezárom. A kultuszminiszter úr kivan szólani. Wlassics Gyula vallás- és közoktatás­ügyi miniszter: T. képviselőház! Mindenek előtt Rakovszky István képviselő úrnak arra a megjegyzésére akarok reflektálni, hogy ón nem nyilatkoztam ebben a tárgyban, mert félek A T óleményemet nyilvánítani. Hát, t. kép­viselőház, én sohasem adtam arra okot, hogy va­laki azt mondja, hogy félek véleményemnek nyil­vánításától, mert én véleményemet mindig szabadon ós függetlenül ki szoktam mondani, (Igaz! Úgy van! a jobboldalon.) és ezen vélemé­nyemért igen természetesen felelősséget is vál­lalok. (Heyeslés.) A t. képviselő úrnak csak megnyugtatására annyit mondhatok, hogy azért nem szólaltam fel, mert az a parlamenti szokás, hogy a részleteknél bevárjuk a fel­szólalásokat és azután teszszük meg reájuk észrevételeinket. Én úgyis többet teszek, mint a mennyit igazán szorosan véve tennem kel­lene, (Igaz! Úgy van;! a jobboldalon.) mert hisz minden budgetem alkalmával egy előzetes beszédet is mondok, tehát azt nem mondhat­ják, hogy talán fukarkodom abban, hogy véle­ményemet ide a képviselőház elé hozzam, hogy a képviselőház aztán szabad kritika tár­gyává tegye. (Helyeslés,) T. kópvizelőház! Nem hagyhatom még szó nélkül azt, a mit Rakovszky István t. képviselő úr az egyetem kérdésére nézve mondott, hogy azért, mert az egyetemi tanács egy bizonyos álláspontra helyezkedik, a mely az ő felfogásának nem tetszik, az egyetemi tanácsot úgy állítja oda, mint amely testület az Istentől elfordul, mert ezzel bocsánatot kérek, egyenesen a vélemény szabad nyilvá­nítása lenne koczkära téve, hogy azért, mert valaki nem olyan álláspontra helyezkedik, a mely másnak kedvező^ azonnal ilyen invekti­vákkal illessék. (Helyeslés a jobboldalon.) \ Hát én kérem épen azon oknál fogva, a mely szokás itt e házban követtetni szokott, legelőször is ezen tételnél arra reflektálok, a mit Kossuth Ferencz t. képviselőtársam hozott, elő, tudniillik az olasz nyelvi tanszékre. Ezzel a, kérdéssel még nem foglalkoztam, tehát majd akkor, hogyha ezen kérdéssel annak minden oldaláról foglalkozni fogok, akkor fogok dön­teni. De mégis bizonyos dolgot nem kapha­tok szó nélkül, nem hagyhatom helyreigazí­tás nélkül azon adatokat, melyeket felhozott. Farinelli, a kinek meghívása javasolva van, nem osztrák ember, hanem olasz. Ezt azért hozom fel, hogy olasz nyelvű tanszékről van szó. Született Intrában, a Lago-Maggiore mel­lett, és ma még olasz honpolgár, a ki Turul­ban tett eleget katonakötelezettsógének, ós elsőrangú romanista filológus hírében va,n. A külföldi filológiai tanszékekre bizony a legtöbb részt majdnem minden egyetem meghív olyan egyéneket, a kik az illető nem­zetnek a fiai. Mert azon filológiai tanszéke­ken az a szokás, hogy azon a nyelven is adják elő az előadásokat, vagy legalább is azok fő részét. És így mégsem tartanám he­lyesnek, hogyha egy külföldi meghívása forog szóban, hogy akkor annak személyére vonat­kozólag téves adatok legyenek itt czirkula­czióban. O hat. óv óta Insbrukban az olasz nyelv és irodalom megbízott rendkívüli tanára. De a mint mondottam, még nem döntöttem ebben a kórdósben. Majd ha látni fogom az egész tényállást, akkor lesz e kérdésben véle­ményem. És most, t. képviselőház, áttérek a kereszt kérdésére. (Halljuk! Halljuk!) És igen kérem a t. képviselőházat, hogy a legnagyobb tár­gyilagossággal kezeljük e kérdést, mert hiszen nincsen a ház tagjai közül senki, a ki-a keresztnek magasztos jelvénye előtt meg nem hajlik ós ott, a hol igazán minden más tekin­teten felül emelkedik és egyenesen Istenhez akar fohászkodni, a kereszt előtt meg ne

Next

/
Thumbnails
Contents