Képviselőházi napló, 1896. XXXIII. kötet • 1901. február 4–február 26.

Ülésnapok - 1896-666

346 6fifi. országos ülés WOi. február 23-án, szombaton. egyetemi ifjúság eléje terjesztett, nem akarja honorálni a kereszténység kívánalmait. És én nagyon csodálkozom, hogy ezt Magyarország­vallás- és közoktatásügyi minisztere teszi; a vallás- és közoktatásügyi miniszter foglal ál­lást a kereszt ellen, a Széli-éra idejében, holott volt neki egy kollegája, a Bánffy-kor­szak alatt, az igazságügyminiszter, a ki 1895. évi 54.001. szánra rendeletével egészen ellen­kező álláspontot foglalt el. A magyar igazságügyminiszter 1895.. évi 54.001. számú rendelete következőleg szól: »Szabályrendelet a királyi törvényszékek és királyi járásbíróságok irodai és felszerelési szükségleteinek fedezéséről, valamint az e czólra rendelt irodai általány kezelése tár­gyában. «. A szükségletek beosztása két csoport sze­rint történik. A második csoport a rendkívüli és előre nem ismert kiadásokról szól. A rend­kívüli és előre nem ismert kiadások csoportja két osztályba soroztatik. Az első osztályba tartoznak az állandóan alkalmazott díjnokok fizetése, távbeszélő — előfizetés, stb. A máso­dik osztályba tartoznak a hivatal szervezése­kor beszerzett következő tárgyak pótlására szükséges összegek: Először: a feszület. Má­sodszor: O Felségének a királynak arczképe.. Harmadszor: A czím-, felirat-és hirdetmény­tábla. Negyedszer: a nemzeti és gyászlobogó. Most jön ötödször: A termekben és a többi hivatali helyiségekben levő ülósi-, iró-, álló-, kirakó- és csomagoló-asztalok. Ebből látni, hogy mily nagy fontosságot tulajdonított Erdély igazságügyi miniszter an­nak, hogy ott legyen a kereszt, a hol az igazságot szolgáltatják. Vagy talán a t. val­lás- és közoktatásügyi miniszter úr azt hiszi, hogy annak a keresztnek a szükséges­sége csak akkor forog fenn, a. mikor a bíróság' (lőtt már egy elbukott ember áll, hogy emlékezzék vissza arra, hogy nemcsak az emberi, de az isteni törvényeit ellen vétett, de akkor nem kell, ha a pályája, kezdetén áll, hogy jegyezze meg magának, hogy egy lépés­nyire se távolodjék azoktól az írott törvé­nyektől, a melyek Isten nevében, az emberi­ség javára, hozattak? Buzáth Ferencz: Úgy van! Visszakiván­juk még a, Bánfly-minisztereket. (Derültség.) Madarász József: Jó szerencsét hozzá! Rakovszky István: Én, minthogy a miniszter urnak álláspontját nem ismerem, csak egy feltevésből indulhatok ki, ós csak erre alapíthatom okoskodásomat. Feltevésem az, hogy a t. miniszter úr az ifjúság kórvé­nyének eleget tenni nem fog, azt nem teljesíti, mert ha teljesíteni akarná, felkelt volna- ós egy egyszerű kijelentéssel ennek a vitának elejét vette volna. A t. miniszter úr a fele­lősség terhétől fázik,' és azt hiszem, az egyetemi autonómiának védszárnyai mögé fog rejtőzni. Wlassics Gyula vallás- és közoktatás­ügyi miniszter: Nem! Rakovszky István: Annak nagyon fogok örülni! Nem tehetek róla, hogy nem ismerem annyira a t. miniszter úr nézeteit, mert én gondolatolvasó nem vagyok. Ha ez nem tör­ténik, annak csak örülök ós kíváncsi leszek, a t. miniszter úr védelmére. Azt hiszem, hogy a t. miniszter úrnak eljárása azt a benyomást tette midenkire, hogy aggályai vannak az ifjúságnak kérvényével szemben. Nem értem, hogy lehet Magyarország kultuszminiszterének aggálya olyan esetben, mikor az ifjúság egy helyes,, tisztességes és becsületére váló kérvónynyel, a mely vallási és erkölcsi érzésének kifejezést adott, ment a magyar kultuszügynek képviselőjéhez, a mi­niszterhez Nagyon szomorú, hogy a magyar kultuszminiszternek aggályai vannak az ifjú­ság kérelmét teljesíteni, hogy ugyanazon feszü­let előtt esküvel fogadhassa, hogy pályája kötelességeinek,' melyeknek küszöbén áll, ele­get fog tenni, a melyre a,z apostoli király szent" esküvel fogadja, hogy ő az ország tör­vényeit és alkotmánvát szentnek fogja tartani. (Tetszés balfelöl.) Az a kérdés lép előtérbe, hogy mik az okai annak, hogy a t. miniszter úr ezen kér­désnek eleget nem tesz. Ellenségei vannak a feszületnek? Szeretnők látni őket, kik azok? Kinek vétett, kinek szálka a szemében az a kereszt, a mely ebben az anyagias világban a legnagyobb önzetlenségnek és önfeláldozás­nak a jelképe? Senki másnak, mint annak, a kinek szivében az önzés lakozik. Minden hivő keresztény a kereszt tiszteletében egyet­ért, és én azt- hiszem, hogyha a kérdés úgy van feltéve, a hogy a t. miniszter úr ezt fel­tette, nem jó szolgálatot tett, mert meg fogja látni, hogy mélyebbre menő mozgalmat fog ezzel felidézni, semhogy annak aztán útját, állhatná. Bármennyire szétágaznak a katoliku­és protestánsok közt hitelvi tekintetben a nézetek,, abban valamennyien egyek vagyunk, hogy a kereszténységet, a keresztet meg fog­juk védeni. Egy protestáns embernek a nyilat­kozatát akaróm itt felolvasni (olyassá) : >>A keresztény egyházak úgy tűnnek fel előttem, mint egy közös eredetű nagy nemze­tiség, a mely idők folytában számos családra szakadt ós ha. jogos a törekvés, hogy minden családnak meg legyen a háza, a mely­ben az feltalálja otthonát, mely megvédi az idők viszontagságai elől, koránt sincs az ki-

Next

/
Thumbnails
Contents