Képviselőházi napló, 1896. XXXIII. kötet • 1901. február 4–február 26.
Ülésnapok - 1896-666
6(5' ! . országos ttKs l!X)l. tes-csongrádi közúti ós vasúti liid építése tárgyában a kereskedelemügyi miniszterhez. Február 25-óről Rakovszky István interpellácziója a Kúti (Nyitramegye) katholikus kör alapszabályainak meg nem erősítése miatt a belügyminiszterhez; ós ugyancsak február 25-óről Kossuth Ferencznek interpellácziója a marosvásárhelyi vizsgálat tárgyában a miniszterelnökhöz, mint belügyminiszterhez. Az interpellácziók a szokott időben az ülés A-égén fognak megtétetni. Tekintettel arra, hogy három interpelláczió van, 1 óra után áttérünk az interpelláeziókra. Helyesli a ház? (Igen!) Ilyen értelemben mondom ki a határozatot. Most pedig áttérünk napirend szerint a vallás- és közoktatásügyi tárcza 1901. évi költségének (írom. 925.) folytatólagos tárgyalására. Buzáth Ferencz jegyző: Rakovszky IstA'án ! Rakovszky István: T. képviselőház ! Tegnap az egyetem tételénél az én t. barátaim gróf Zicly János és Major Ferencz felvetették az egyetemi ifjak által beterjesztett kérvény tárgyát, itt a ház előtt kórdóst intéztek a t. miniszter úrhoz ós daczára annak, hogy az ügy fontossága megérdemelte volna, Magyarország A 7 allás- és közoktatásügyi minisztere ezen felszólalásokra nem reflektált. Ez az eljárása csak abban lelheti indokát, hogy épügy, mint 1873-ban a nagy krach alkalmsai Bécsben, mikor szó volt a közmorálról, báró KönigsAvarter azt felelte, hogy: a közmorál nincsen a napirenden, a t. miniszter úr a mostani felfogások szerint szintén azt véli, hogy a kereszt ügye nincsen napirenden. T. ház! A t. vallás- és közoktatásügye miniszter úrnak ez az eljárása kifogás alá esik a parlamenti Adtatkozás szempontjaiból, mert így egy nem mellékes, legalább, azt hiszem, az ország lakosságának legnagyobb részére nézve nem mellékes kérdésben a t. miniszter úrnak elég ideje lett Ápolna felszólalni, ós a mennyiben orvoslás remélhető, a Adtát ez által befejezni, hogy a kellő kimerítő nyilatkozatot megadja. De a tárgy fontossága is megkövetelte volna, hogy az, a ki a A T allások felett mintegy az államnak ellenőrzési jogát gyakorolja, egy ilyen, az egész kereszténységet érdeklő kérdésben mentül hamarább foglaljon állást, állásfoglalását nyilvánítsa ós minket felvilágosítson, hogy miként gondolkozik e tárgyról. Én azt hittem, hogy a. t. miniszter úr a AÜta bezárása, előtt fog nyilatkozni, de ebben csatlakoztam és úgy látszik, a t. naiKÉFVU. NAPLÓ, 1896 1901. XXXIII. KÖTüT. február 28-án, szombaton. B45 niszter úr bevárja a vita bezárását. Ez reám azt a benyomást teszi, hogy a t. miniszter úr fél ettől a vitától, nem akar e vita elé állani. (Moziján jobbfelöl.) Wlassics Gyula vallás- és közoktatásügyi miniszter: Dehogy nem! Rakovszky István: S az utolsó szót akarja magának biztosítani, hogy arra reflektálni már ne lehessen. Wlassics Gyula vallás- és közoktatásügyi miniszter: Ezt mindig meg lehet tenni! Rakovszky István: Én e perczben is szÍA^esen átengedem a, t. miniszter úrnak a szót. Annál inkább jogosult ez a feltevés, mert ez a kérdés nagyon egyszerű. Wlassics Gyula vallás- és közoktatásügyi miniszter: Természetesen egyszerű. Rakovszky István: Épen azért, mert a. t. miniszter úr is annak tartja, csodálkozom, hogy ezen egyszerű kérdéssel nem végzett már tegnap. Ez a kérdés sem nem katholikus, sem nem protestáns kérdés, ez az egész kereszténységnek a kérdése. (Úgy van! Úgy van! balfelöl.) E kérdés feh*etóséA r el nem akar senki új állapotot felidézni, a közéletben A T alami újat statuálni, hanem egy régi állapot helyreállítását czélozza ez, egy jogsérelemnek a megszüntetését, a melyben a t. miniszter úrnak az elődei Apoltak a bűnösök, a mennyiben ellenőrzési jogukat nem gyakorolták a kellő szigorral ós nem ügyeltek arra, hogy az a kereszt, a mely az egyetem aulájában fel volt állítva, ott is maradjon, a hol egy évszázadon át már volt. Nem hiszem, hogy bármily parlamentben Európában szükség lett Ápolna, ilyen kérdést felidézni és tárgyalás tárgyává tenni és még keA T ósbbó hiszem azt, hogy egy kultuszminiszter két kézzel ne ragadta, volna meg a legelső kínálkozó alkalmat, hogy nyomban nyilatkozzék, az aggályokat eloszlassa és állásfoglalását kinyilatkoztassa, s ezzel a AÜtatkozásnak végett A'essen: mi hát a hallgatásnak az oka, t. ház? Wlassics Gyula vallás- és közoktatásügyi miniszter: A részleteknél meg szokás várni a vita A r ógét: ez az egyedüli oka. Rakovszky István: Én az ellenkezőt és a parlamentarizmus elméletével jobban megegyezőt hallottam a miniszterelnöki székből hirdetni, mert nem egyszer történt, hogy a miniszterelnök úr azzal az okaclatolással, hogy nem akarja elzárni a Adtát, a legkényesebb, a a legnehezebb kérdésekben felkelt ós a vitát vezette, irányította. A. t. miniszter úr hallgatásának oka,, t. ház, az lehet, hogy a t. miniszter úr ebben a kórdósben, a, mely a kereszténvsóget mélyen érdekli, és a melyet az 44
