Képviselőházi napló, 1896. XXXIII. kötet • 1901. február 4–február 26.

Ülésnapok - 1896-652

2H t»ő2. orsnágos ülés 190Í, február 5-én, kedden. legyen szabad elvinni a mezőgazdáknak sem az ekéjét, s mezőgazdasági egyéb czikkeit, ökrét, marháját, melyek az ő elemi fentartásához szükségesek. (Úgy van! a szélső baloldalon.) Elő kell mozdítani a parasztbirtokoknak konszolidáczióját. Magyarországon épen azt az elemet hanyagolja el a földmívelósügyi kormány, a mely évszázadokon át fentartotta ezt az országot. Már pedig; ha ezt az elemet nem kötjük ehhez a földhöz, ki fogja akkor ennek az országnak véradóját ós más adóját fedezni? A parasztbirtokok konszolidacziója feltétlenül olyan kívánalom, a mely elől a földmívelósügyi kormány ki nem térhet. (Helyeslés a baloldalon.) A másik feladat az, hogy kevesbítsük mindazokat a terheket, a melyek a földön vannak. Kevesbítsük mindenekelőtt a közszolgáltatásokat. Tudjuk, hogy a létező terheket a hitelező cl nem engedi, de van egy mód, a melylyel a szegény mezőgazdákon segíthetnénk, tudniillik át kell változtatni a földön lévő terheket járandósággá. (Úgy van! a szélső baloldalon.) Igaz, ez egy nagy kérdés ós művelet, de ópúgy, mint a, regaleműveletet keresztül tudta vinni az állam, ezt is keresztül fogja vinni. S akkor nem kell majd a szegény birtokosnak 6%-ot fizetnie, hanem meg fog elégedni az a hitelező 4°/o-kal is. A progresszív adó behozatala is igen nagy fontossággal bírna az agrikultura fejlesztésére. Ügy kell itt behozni a progresszív adót. mint az ingó tőke megadóztatásánál; ezáltal a kisebb- ós középbirtokoknak terheit meg fogjuk könnyíteni; a nagyobb birtokosnak adóját azok nagysága arányában emeljük fel. Ez is egy módja a kisebb- és középbirtokok megmentésének, és az adó egyszerűsítését hozza magával. Midőn Magyarországon a katasztert elkészítették, akkor kontingentálták a föld jövedelmét, éspedig* ha jól tudom, 37 millióra ós mi lett ebből a 37 millióból? 166 millió korona* avval a sok salanggal, törvényhatósági hozzájárulásokkal, útadóval, jövedelmi pótadóval, ós más közszolgáltatásokkal együtt, u

gy üogy ma a gazda kilenczfóle adót fizet, ós a kontingentált 37 milió ma már 166 millióra szállott fel. Francziaország, a niefyet a legjobb akarattal sem lehet agrikultur államnak mondani, mert hiszen ott az ipar oly magas fokon áll, hogy az magában véve is fedezheti az államháztartást ós a polgárok szükségletét: ennek daczára aránylag a lakosság viszonyaihoz mérten sokkal több búza terem, mint Magyarországon. Magyarországon átlag 43 millió, Franeziaországban pedig 105 millió métermázsa terem; a lakossághoz, s a területi viszonvokhoz mérten nálunk 51 miihónak kellene teremnie És mégis, Franc ziaországnak összes agrikulturadója 200 millió frank, tehát csekéfy 34 millió frankkal több, mint Magyarország összes agrikultur adója. Hol van itt az arány ? Ebből is kitűnik, hogy Magyarországon a földet sokkal jobban megadóztatják, mint bárhol ezen a kerek világon. T. ház! Ezek, elismerem, igen nagy eszmék ; az általam felhozottaknak minden egyes tótele egy-egy programm, a melynek kidolgozása hosszabb időt vesz igénybe. Igen, de a t. miniszter úr költségvetésének indokolásában ezek közül egyetlenegyet sem jelölt mégolyannak, melyet a jövendőben követni szándékoznék. Azok csak toldozások és foldozások. A t. miniszter úr telepítési politikáját sem tartom olyannak, a melyet én helyes telepítési politikának elfogadhatnék. Mert azáltal, t. miniszter úr, hogy 29—30 családot telepítenek ki egy esztendőben, még nem csináltunk telejntési politikát. Én azt a kérdést úgy szeretném megoldva látni, hogy a t. miniszter úr megvenne egy 5000 holdas birtokot; azt osztaná el 2—300 családnak, és ne terhelne meg mindjárt 7000 koronával minden egyes házhelyet; — mert hogyan fizesse ki az a telepes azon 7000 koronát, — hanem csak azon 7000 korona évi kamatait kérje be a földmívelósügyi kormány a telepestől, mert ha a tőkére azonnal 200 forintot kell fizetnie, azután házat építenek neki, s arra is kell mindjárt bizonyos részt fizetni, továbbá a 7000 korona kamataira is kell fizetnie, azonkívül a létfentarfcáshoz és az üzemhez szükséges kiadásokra. is, mi marad akkor azon telepesnek, a miből ő az állam részéről rárótt terheket viselje, ós mi marad arra, hogy ő abból megélhessen? A kereskedelemügyi tárcza költségvetésének tárgyalása alkalmával szó volt arról, hog3

T az őrlési forgalom megszüntetését fenn kell tartani. Én e kérdésen nem szeretnék oly könynyedón túlesni; (Halljuk! Halljuk!) nagyon megfontolandónak tartom e kórdóst, mert az az érv, a melyet épen ezen oldalról az őrlési forgalom fentartására vonatkozólag felhoztak, nem állhat meg. Azt az érvet hozták fel tudniillik, hogy az őrlési forgalom által a gyöngébb minőségű lisztek szaporodtak, és e gyöngébb minőségű lisztek nyomják a mi árainkat. De hiszen épen az volt előnye az őrlési forgalomnak, hogy a gyöngébb minőségű liszt szaporodott, mert ezáltal a nép olcsóbban kapta meg a lisztet. Az őrlési forgalom nem okoz nekünk oly nagy kárt, csak méltóztassék olyan közgazdasági politikát előterjeszteni, a mely azt eredményezze, hogy a földnek hozadékát fokozni tudjuk. Ha azok a módok, a melyek a föld hozadékát fokozzák, a melyek ennek