Képviselőházi napló, 1896. XXXIII. kötet • 1901. február 4–február 26.

Ülésnapok - 1896-652

652. országos ülés 1901. február 5-én, kedden. 2«i a földnek belterjes gazdálkodás által jövedel­mét emelik, alkalmazásba vétetnek, akkor az őrlési forgalmat is egész bátran, nyugodtan restituálni lehet, mert ez által az alsóbb nép­osztályoknak teszünk szolgálatot. Nagyon ter­mészetes, hogj* ilyen gabonaárak mellett, mint a minők most vannak, és ilyen hozadék mel­lett, midőn a föld hét métermázsát hoz hol­danként és a gabona ára 7 forint, tehát 7-szer 7 egyenlő 49 forint jövedelem mellett, a ki egy holdat mivel, lehetetlen, hogy abból az egy holdból még nyereségre is tegyen szert. Fokozni kell annak a földnek a hozadékát, hogy ne 7, hanem 10—12 mázsát teremjen. Én a részletekbe most nem bocsátkozom, majd a részletek alkalmával leszek bátor egyik­másik tételnél nézetemet elmondani, most csak arra kérem a t. miniszter urat, hogy ne pa­naszkodjék úgy, mint az előbbi kollegái pa­naszkodtak, úgy a belügyminiszter úr, mint a kereskedelemügyi miniszter űr, hogy erről az oldalról eszméket nem kapnak. Én adtam a t. miniszter úrnak nem ,egyet, hanem tízet, a mérvekből ha csak egyet is megvalósít, már akkor is nagy szolgálatot tesz az országnak, ós akkor is köszönettel lesz iránta, ós mivel bizalommal voltunk az eddigi működése iránt, ha ezek közül bármelyiket fölveszi programm­jába és megvalósítja, akkor költségvetését el­fogadjuk, addig nem. (Helyeslés a haloldalon.) Manaszy György: T. képviselőház! A mi­dőn a földművelésügyi tárcza, költségvetésénél felszólalni bátorkodom, nincsen szándékomban a földművelés összes, s általános jelentőségű kérdéseire kiterjeszkedni, hanem a költségve­tés tekintetében elfoglalt álláspontom rövid érintése mellett egyes, nézetem szerint nagy­fontosságú kérdésekre óhajtom a t. ház figyel­mét felhívni. (Halljuk! Halljuk!) Egy pillantást vetve az elmúlt gazdasági év történetére, a szomorú gazdasági, s áralakulási viszonyok aggályos tünetei közepett, melyek nyomasztó súlya alatt hazánknak nemcsak mezőgazda­sága, hanem azon kétségbe vonhatlan, s félre­ismerhetlen kölcsönhatásnál fogva, a melyet a mezőgazdaság, s egész gazdasági életünk között fennáll, egész nemzeti gazdaságunk sínylődik: a magyar faj ellenálló képessége és szívósságába, a magyar mezőgazdaság expan­zivitásába vetett bizalmam mellett némi meg­nyugvást találok gazdasági életünk fellendülése tekintetében azon czéltudatos tevékenységben, melyet a földművelésügyi kormány a gazda­sági élet minden terén kifejtett. (Helyeslés jobb­felöl,) Híven azon irány eszmékhez, melyeket az igen tisztelt miniszter úr tavalyi expozé­jában oly szépen kifejtett,'" a válságos viszo­nyok daczára biztos kézzel rakja le azon alap­köveket, melyekre gazdasági fejlődésünk épülete helyezkedik. Legyen szabad itt azon nézetem­nek kifejezést adni, hogy hazánk jövő fejlő­désének legfőbb feltételét konszolidált állami létünk minél teljesebb érvényre juttatása mel­lett, a gazdasági élet nagy feladatainak sike­res megoldásában a nemzeti vagyonosodás felé való törekvésben vélem feltalálni. (Helyeslés jobb­felöl.) Ezek után áttérek a mezőgazdaság egyes fontosabb kérdéseire. (Halljuk! Halljuk!) A föld­művelésügyi tárcza már eddig is igen fontos gazdasági kérdéseket hozott felszínre. Én, t. ház! különösen a szőlészet és borértékesítés országos érdekük kérdéseivel óhajtottam volna részletesebben foglalkozni, azonban az elmúlt vita folyamán, különösen a tegnapi napon ezen kérdések oly részletesen és alaposan tárgyal­tattak, hogy a magam részéről csak arra szorítkozom, hogy a miniszter úr figyelmét felkérjem főleg Temesvármegye déli részén lakó bortermelő közönség Ínséges helyzetére. A filokszera ezen bortermelő vidéket teljesen tankre tette ós nem rendelkezvén kellő anyagi erővel, a rekonstrukcziót igénylő vidék lakói a homokterületekre vonultak, a hol új szőlő­telepeket - kívántak létesíteni; azonban nem állván kellő mennyiségű homokterület rendel­kezésre, félő, hogy a kivándorlási velleitások a melyek már is észlelhetők, nagyobb kiter­jedést nyernek. Én tehát azon kérelemmel fordulok a miniszter úrhoz, méltóztassék a nagykiterjedésű delibláti homokpusztából, a melyben elegendő immúnis terület van, ezen bortermelőknek megfelelő területet átengedni. (Élénk helyeslés.) Áttérek már most, t. ház, egy felette fon­tos mezőgazdasági kérdésre, mely nézetem szerint mezőgazdaságunknak egyik legfőbb és legelőkelőbb ágát képezi: a lótenyésztésre. A lótenyésztés fejlődéséhez, úgy nemzetgaz­dasági, mint honvédelmi szempontból, a leg­fontosabb érdekek fűződnek. Egy országos köztenyésztés feladatát nézetem szerint elsősorban, egy a használati czéloknak legjobban megfelelő lóailyag elő­állítása képezi; a fejlődés magasabb fázisát jelenti már azon állapot, midőn a köztenyésztés nemesebb lovak birtokában a hadsereg igé­nyeit is képes kielégíteni, Földmívelésügyi kormányzatunk az alkotmányosság helyreállta óta napjainkban változatlan buzgalommal folytatott czéltudatos működése folytán orszá­gos lótenyésztésünk a fejlődési folyamat ezen második fokát érte el: jó minőségű, s neme­sített anyaga minden használati czólnak meg­felel, a közös hadsereg és a honvédség éven­kint 6000- lóra tehető szükségletét valóban

Next

/
Thumbnails
Contents