Képviselőházi napló, 1896. XXXIII. kötet • 1901. február 4–február 26.
Ülésnapok - 1896-652
22 tö2. országos tilés 1901. február 5-én, kedden. annak- többsége, senkit ilyenféle misszióval, ilyenféle megbízással el nem látott és sem a bizottságnak, sem a többségnek ilyenféle eljárásról tudomása nincsen. További félreértések elkerülése végett kötelesnek éreztem magamat ezt a t. ház előtt kijelenteni. (Helyeslés a jobboldalon.) Olay Lajos: Személyes megtámadtatás ezírnén kérek szót. (Halljuk! Halljuk! balfelöl. Ellenmondások jobbfelöl. Felkiáltások a szélső baloldalon: Joya van huzzá !) Elnök: Személyes kérdésben igen. (Zaj.) Olay Lajos: T. ház! Igaza van az előttem szólott t. képviselő urnak, bogy én ezen tárgyban felszólalásomat a bizalmas jellegű bizottságban azért tettein, mert a legerősebb érvnek hittem, tartottam és tartom most is arra nézve, hogy egyedül a kúriai bíráskodás lehet az, mely e kérdést alaposan megoldhatja. Meggyőződésem szerint azt senki, bármely párthoz tartozzék is, nem mondhatja el magáról mint politikai egyén, hogy a politikai érdekek alól magát bármely fontos kérdésben kivonni képes volna. Én lojálisán elismerem, hogy a t. bizottságnak egy tagja sem akart olyasmit elkövetni, a rái az ő tisztességével megegyezhető nem volt. Nekem a legtávolabbról sem állott szándékomban akár magát a bizottságot, akár annak egyes tagjait meggyanúsítani. Nekem a, czélom csak az volt, hogy az igazság fegyverével és ertjével győzzek ós eszméimnek ezekkel szerezzek híveket. Midőn ezt én egészen lojálisán kijelentem, nem tehetem, hogy oly tényekre vonatkozólag, melyeket már itt a házban deczember 12-én a Népszava elleni 'bűnvádi eljárás iránti meghatalmazás kiadása tárgyában elmondottam, fel ne említsem, hogy ugyanazokat, a miket a bizottságban elmondtam, szórólszóra elmondtam itt a házban, a bizottsági tagok jeleidétében, és akkor Apáthy Péter képviselő urnak, mint a bizottság elnökének, midőn felszólalt, ezekre az általam elmondott tényekre nem volt egyetlenegy szava sem. (Uyy van! Uyy van! a szélső baloldalon.) Tény az, hogy nincs e házban egyetlenegy ember sem, a- ki a politikai titkokba csak a legtávolabbról is be van avatva, a ki ne tudná, hogy egy bizonyos tagja a képviselőháznak a képviselői választásokra, óriási összegeket költött, némelyek szerint ötvenezer, százezer, sőt vannak, a kik azt mondják, kétszázezer forintot is. (Mozyús. Felkiáltások balról: Ki az?) Ennek a t. képviselőtársamnak A T olt annyi jó dolga, hogy ezt az óriási összeget nem dobta ki, a nélkül, hogy az illetékes közeggel, a politikai pártvezérrel ezt a dolgot meg ne beszélte volna. Tehát ez köztudomású dolog és tagadni alig lehet, hogy tényleg a csak ezen biztosítás után vállalta el a jelöltssget és költötte el az ezreket, hogyha megválasztatik, meg is maradhat képviselőnek. Én azt akartam a bizottságban kitüntetni, kézzelfoghatóvá, megérthetővé tenni, hogy midőn a politikai pártvezér valamit akar, annak a, presztizs-e fontosabb minden politikai pártfórfiúéná] és talán magainad sem veszem ki, hogy ha az én elnököm presztizs-e van szóban, hogy vájjon nem volnék-e hajlandó a magam ]jresztizs-ét bizonyos fokig az ő presztizs-ének alárendelni. így van ez mindenütt és így kell lenni a kormánypártnál is. Tehát midőn én lojálisán elismertem, hogy gyanúsítani nem akarok, •— ez nem is szokásom, ezt a legcsunyább dolognak tartom, —nem hallgathatom el ezt a való és mindenki által ismert tényt. Mi következett ezután? Ez ellen az illető képviselőtársunk ellen panaszt adtak be inkompatibilitási kérdésben. A bizottságnak tisztában kellett lenni az iránt, hogy ha, ebben a tlagrans, világos inkompatibilitási esetben nem fogja kimondani az összeférhetetlenséget, akkor azután nincsen többé inkompatibilitás, akkor többé tárgyalni sem lehet összeférhetetlenségi esetet (Uyy van! Uyy van! balról.) és akkor már a tárgyalás csak bizonyos alaki dolog, de összeférhetetlenségi eset többé elő nem fordulhat. (Uyy van! Uyy van! a szélső baloldalon.) Az is köztudomású, hogy bizony mint minden képviselőnek, mikor ilyen nagy dolgot kell neki megtennie, — mikor talán — nem tudom, mondom, nem akarok gyanúsítani, talán meggyőződése az volt,- hogy csakugyan abban az esetben az összeférhetetlenséget ki kell mondani, mégis azon óriási politikai nyomás alatt a saját meggyőződését talán meg kellett tagadnia ; az is köztudomású, hogy tényleg ebben az inkompatibilitási esetben sok aggodalma, volt nagyon sok bizottsági tagnak — nem akarok szeméh T eket említeni, nem akarok személyileg megtámadni senkit sem, legtávolabbról sem — és bizony a bizottsági tagok többsége kénytelen volt eloszlatni az aggodalmat és az illető képviselő urat kompatibilisnek kimondani. Ezért mondottam és állítottam a bizottságiján, állítom most is és állítani fogom mindig, hogy ez a ház semmiféle alakjában nem képes ós talán hosszú ideig nem lesz képes arra, hogy a bírói jogot akár a választásoknál, akár az inkompatibilitási esetek elbírálásánál úgy gyakorolja, a mint az a közérdeknek, a közjónak megfelel. Ezt kívántam elmondani t. képviselőtársam felszólalására.
