Képviselőházi napló, 1896. XXXIII. kötet • 1901. február 4–február 26.

Ülésnapok - 1896-661

Bfil. országos ülés 1901. február 15-én, pénteken. 239 feladatnak teljesítésére vállalkozott. (Helyeslés a baloldalon.) A t. miniszter úr tegnap elmondott nagyszabású beszédében megrajzolta előttünk a magyar nevelésnek és közoktatásnak képét. Jól esett látni, hogy ezt a tervet erős nemzeti szellem és érzés lengi át; láttuk magunk előtt azt az -épületet, melyet fel akar építeni az ő merész boltiveivel, oszlopcsarnokaival, ragyogó kupoláival, de nem tudjuk, nem látjuk, nem ismerjük, mert nem mondotta meg a miniszter úr, miből áll az az alap, mik azok az erkölcsi fundamentumok, melyekre ő ezt az óriási nagyszabású épületet helyezni akarja; pedig én azt hiszem, hogy egy épület szoliditása szempontjából elsősorban a fundamentum minősége kell, hogy tekintetbe vétessék. (Helyeslés a jobboldalon.) Én, t. ház, a közoktatásügyi kormányzatban az ifjúság nevelésénél két fő szempontot óhajtanék tekintetbe vétetni, a melyeket fontosaknak tartok, különösen a mi korunkra ós korunk erkölcsi kinövéseire való tekintettel. Az egyik, a hazaszeretet érzésének ápolásával karöltve nevelni, erősíteni az ifjúságban a tekintély elvét; (Helyeslés a baloldalon.) a másik pedig erősíteni, ós a legszilárdabb alapokra fektetni az erkölcsi érzést. (Helyeslés a baloldalon.) Mert a mai társadalom, mely, fájdalom, alig ismer már tekintélyt ós lábbal kezdi tiporni az erkölcsöket, sohasem fog meggyógyulni, soha sem fog megerősödni úgy, hogy nagy hatókópessóget legyen képes kifejteni, hogyha nem frissittetik fel egy oly generáczió által, a mely tiszteli az auktoritást ós hisz az erkölcsök tisztaságában. (Igaz! TJgy vau! bal felől.) De hogy ez lehetséges legyen, ón azt tartom, hogy mindenekelőtt gondoskodnunk kell arról, hogy a tanügynek minden fokozatán a, tanitó ós a tanár a sző szoros értelmében ne csak oktató, ne csak tanitó, hanem lehetőleg ós mindenek előtt nevelő is legyen. (Tetszés balfelöl.) T. képviselőház! Közoktatásunknak, nézetem szerint egyik hibája volt eddig, hogy a nevelésre ós a szívnek képzésőre elég súlyt nem fektettek. A gyermek, később az ifjú tanúit igen sokat, — azt tagadni nem lehet, — de a tulajdonkópeni képzésére, a melynek czélja a sziv és értelem között lehetőleg tökéletes harmóniát létesíteni, nézetem szerint elég súlyt nem fektettek, ós pedig azért nem, mert a tanerő kiválasztásánál nem fontolták meg a tanító

: ós tanár nevelési képességét. Mindenkor első sorban a tanárnak tudását ós tanítási képességének nagyságát vették csak tekintetbe. Ily módon, t. ház, iskoláinkból egymásután oly generácziók kerülnek ki, a melyek ugyan szaturálva vannak tudással — rendszeresen, vagy rendszertelenűl-e, arról most nem szándékozom szólani — azonban a nélkül, hogy a szó valódi értelmében lelkileg teljesen műveltek volnának. Mert mi a műveltség, t. képviselőház? Az én nézetem szerint a műveltség a sziv és az ész tulajdonainak harmonikus kifejlettségében áll. Azt méltóztatnak, talán mondani, hogy az ifjúságnak nevelése első sorban a szülők feladata,. Én a magam részéről is azt mondom, hogy bizonyos mértékben az, de tanszerünk mai fejlettségénél a szülő gyermeke tanításának és nevelésének úgyszólván csak tanuja lehet, ós nincs neki módjában, nincs ideje és alkalma arra, hogy gyermekének kedélyvilágát ós szivét kiművelhesse, ápolhassa:, mert hiszen a. gyermek idejének minden óráját vagy az iskola padján, vagy tanuló könyvei közt tölti, a szülő pedig gyermekét sem ide, sem oda el nem kisérheti. I)e mert a tanításnak mindinkább intenzivebbé való tétele által a, tanuló ifjú majdnem teljesen kivonatik családja köréből, épen ezen oknál fogva okvetlenül gondoskodni kell arról, hogy legalább a tanító pótolja azt, a mit a szülői szeretet gyermekei művelésénél az adott viszonyok ós körülmények között mulasztani kénytelen. (Igaz! Ugy van! balfelöl!) Már előbb kifejtettem, de szükségét látom hangsúlyozni újra is, hogy különösen minálunk Magyarországon a nevelést a tekintély elvére és az erkölcsi érzés erősítésére kell fektetni. (Igaz! Úgy van! balfelöl.) De hogy képzelhető ez épen minálunk, a hol oly közvetlenül folyik be az iskolára a felekezetnélküli állam, a mely a tekintély elve iránti bizonyos felületességével és a pozitív hittől elszokott erkölcsi kultuszával semmiféle egészséges alapot nem képes teremteni az ifjúság lelki fejlődésére, (Igaz! Úgy van! bal felől.) hanem ád az ifjúságnak sejtelmeket, vágyakat, nem definiálható ideálok utáni törekvéseket, a melyek által az ifjúságnak amúgy is gyenge idegrendszerét aláássa, meggyöngíti, a nélkül, hogy maradandó erkölcsi alapot teremthetne meg számára. T. képviselőház! Tanügyi kormányunk politikájában az utóbbi időben egy törekvést láttunk, a mely nem más, mint az iskoláknak államosítása. Távol vagyok attól, hogy az államnak felügyeleti, bizonyos mértékben való beavatkozási jogát az iskolákra kétségbe aka.rnám vonni. Én ezt szükségesnek és igen fontosnak tartom. Sőt tovább megyek: azt mondom, hogy a magam részéről nem ismernék ideálisabb állapotot, mint az államosított iskolákat azon esetben, ha az állam mint erkölcsi ós anyagi tényező bizonyos mértékben