Képviselőházi napló, 1896. XXXIII. kötet • 1901. február 4–február 26.

Ülésnapok - 1896-661

240 661. országos illés 1901. február 15-én, pénteken. legalább megközelítené az ideált. De a felekezetnólkuli állam, t. képviselőház, mely épen azért, inert felekezet nélküli, az én nézetem szerint semmiféle pozitív erkölcsi alapra nem helyezkedhetik, egyedül nem lehet megfelelő intézője a tanításnak ós az oktatásnak, különösen azért, mert azt a két fundamentális elvet, a melyre ón oly nagy súlyt szeretnék fektetni, véleményem szerint erősítem és kifejleszteni egymaga nem képes. Mert mire alapítja a felekezet nélküli állam a tekintélynek elvét? Magyarázza meg nekem az igen tisztelt kultuszminiszter úr. Az ifjiíságot az élet számára, kell nevelni ős nem szürke theoriák ködébe burkolni. Az élet pedig nem egy rózsás kert. hanem a megpróbáltatásoknak iskolája. Az örökszép és jónak fogalma, a melyet a szabadelvű állam az erkölcs alapjának állít oda, a melynek sem tartalmát, sem alapját jóformán nem tudjuk definiálni, mert az minduntalan változik, az véleményem szerint az életben nem [helyettesítheti a pozitív erős* hitet, a melyre szükség van, t. ház, azért, mert erőt ád a küzdő embernek, erőt ád azért, mert reményt nyújt számára,. (Tetszés és helyeslés balfelöl.) És ha jönnek az életnek küzdelmei és megpróbáltatásai, — mint a hogy jönnek, — ezekkel szemben kell aczólozni, erősíteni az ifjúságot, mert az örök szép és jő ingatag fogalmába, mint egy felhő darabba, mint egy ködfoszlányba nem tud belekapaszkodni a szenvedés és a kétségbeesés, mert ott támpontot nem talál. Egy erős sziklára van szükség, t. ház, a melyet nem tudnak eldönteni a viharzó tengernek hullámai, és ez az én meggyőződésem szerint — kimondom, mert meggyőződésem, — nem lehet más, mint az erős, szilárd, vallásos meggyőződés. (Tetszés és helyeslés balfelöl.) Ha tehát, t. képviselőház, az mterkonfesszionális állam a viszonyok sajátosságánál fogva más alapra, mint a felekezet nélküli alapra nem helyezkedhetik, miért akarja az iskolákat minden áron államosítani? Hiszen, a mint mondottam, nem tud. nem képes az adott viszonyoknál fogva erős vallásos meggyőződóst adni az ifjúságnak, és oly elemeket nevel, a, kikben nem lóvén kifejlődve a tekintély elve, faute de mieus a,z »én« kultuszát űzik, egoistákká válnak, és nem lévén bennük kifejlesztve a pozitív erkölcsi érzés, épen azt nélkülözik, a mire véleményem szerint legnagyobb szükség van a mai üres és élvhajhászö korunkban. (Igaz! Úgy van! balfelöl.) Ha tehát az állam nem tud, vagy nem akar a keresztény elveknek alapzatára helyezkedni, legalább engedje meg, hogy a felekezetek az elemi iskolákat a kezükben tartsák, mert épen ott a fejlődő, a még gyöngéd léleknek van legnagyobb szüksége intenzív vallási nevelésre, hogy oly generáczió neveltessék, a mely később nemcsak élvezni, hanem szenvedni, tűrni, áldozatot hozni és ha kell, lemondani is tudjon. (Helyeslés a bal'oldalon.) Sajátságos, t. képviselőház, egyáltalában a felekezet nélküli állam szerepe, a mely daczára ezen tulajdonságának, mégis beleavatkozik a felekezetek ügyébe ós különösen nálunk Magyarországon elsősorban a katholikus egyháznak ügyeibe. Ha a magyar állam-vallás katholikus, protestáns, vagy a zsidó vallás volna, nagyon természetes lenne, ha ezen a réven az állam intenzive beleavatkoznék ezen felekezetek ügyeibe. De mikor a feleikezet nélküli államok legnagyobb ékessége az, hogy nincsen vallásos meggyőződése: minő czímen avatkozik bele a felekezetek ügyeibe, a mérveknek előtte, interkonfesszionális szemüvegjén át tekintve a dolgokat, jóformán csak theoretikus értéke van ? (Igaz! Úgy van ! a szélső baloldalon.) És, t. képviselőház, hogyan képzelhető a kormány részéről jóakarat a felekezettel szemben, akkor, a mikor ő előtte minden felekezet egyaránt közömbös ós minden felekezetet egyaránt indifferensen nézi. (Ellenmondás a jobboldalon.) És most méltóztassék megengedni, hogy ezen okoskodásom kapcsán szóljak arról, a miről tegnap a t. kultuszminiszter úr nem beszélt ós a miről gondoltam volna, hogy fog szólani, mert hiszen nagy kérdés a ka-tholikus autonómiának kérdése. (Halljuk! Halljuk!) A katholikus autonómia, t. képviselőház, már régóta benn van a keletkezés stádiumában és nem bir kibontakozni azon ködből, a mely eltakarja azt az Olimpust, a melyen a felekezetnélkűli kormány tagjai trónolnak. Hát ón kérdem, mikor lesz oly kegyes a t. kultuszminiszter úr határozottan nyilatkozni ebben az ügyben, a mely állítólag már oly régóta megérett Magyarországon. És kérdem, hogy egy év óta tulajdonképen rájöttek-e végre arra, hogy ezen kérdés megoldásánál kik az illetékes tényezők, és az illetékes tényezők fognak-e nemsokára odahatni, hogy fellebbentessék az a fátyol, a mely oly tökéletesen és teljesen eltakarja ezt a nagjrfontosságú kérdést. A kormány bizonyos erkölcsi pressziójának engedve, t. képviselőház, még a,. múlt évben, úgy emlékszem február havában, a katholikus autonómia kongresszusa felfüggesztette az ő működését. (Felkiáltások jobbfelöl: Presszió nem volt!) Bizonyos mértékben ezt is lehetett tapasztalni és minden tekintetben a. hangulat olyan volt és annyira hangsúlyozta-